bezár
 

gyerek

2013. 12. 16.
Árgyélus legyőzi a darkos boszorkát
Tündérszép Ilona és Árgyélus. Budapest, RS9 Stúdiószínház.
Tartalom értékelése (2 vélemény alapján):
Árgyélus legyőzi a darkos boszorkát Égi és földi mese egy emberfiúról, egy tündérlányról, a gonosz boszorkányról és a szerelem erejéről. Animált képek, sötétbe burkolózó színpad. Kérdés, hogy mennyire legyen ijesztő egy gyerekeknek szóló előadás.
Az öreg királyt bánat emészti: hiába állít a palota kertjébe őröket, aranyalmafájáról minden éjjel ellopják a gyümölcsöket. A tolvaj kilétét sokáig homály fedi, mert még a királyfiakat is menthetetlenül elnyomja az álom, amikor megpróbálják leleplezni. Szerencsére a legkisebb, egy alkalommal mégis megpillantja a hollókat, akik közül az egyik aranyhajú, gyönyörű lány. Rögtön egymásba szeretnek, s ezentúl esténként a fa alatt találkoznak. A király azonban a palotában lakó vén banyával kifigyelteti őket, s miután az levágja Tündérszép Ilona haját, a szerelmeseknek el kell válniuk. Hogy újra egymásra találjanak, Árgyélusnak számos próbát kell kiállnia, ám végül elnyeri a lány kezét.
Tündérszép Ilona és Árgyélus
A klasszikus tündérmesét feldolgozó darab szokatlanul zord színpadképpel indul: az első jelenetben a játéktéren fekete köpenyes, jellegzetes velencei maszkot viselő alakok kelnek életre, forognak egymás körül az apró térben, de hogy a pestisjárvány idején a lagúnák városában működő orvosok hagyományos jelmeze ebben az esetben valójában hollókra, s így közvetve Tündérszép Ilonára utal, az csak az elkövetkezőkben derül majd ki. A színpad mögötti falon sötét ruhába burkolózó árnyfigurákat látunk, mozgásuk pantomimszerű. A folyamatosan változó vetített képek hol egy pszichedelikus zenés klipre, hol George Mélies Utazás a Holdba című némafilmjére emlékeztetnek.
 Tündérszép Ilona és Árgyélus
A Nap, a Hold vagy a Szél, akit Árgyélus útközben felkeres, megszemélyesítve, dühös, izzó tűzgolyóként, szecessziós női alakként, esernyős fiatal lányként, vagy mint az Állatkirály, félig emberhez, félig állathoz hasonlatos csodás lényként jelenik meg, aki mondandóját viccesen, rappelve adja elő. Az alkotók, ez az első pillanattól fogva érezhető, igyekeztek a hagyományos előadásmódtól eltérni: mind a fény, mind a hangeffekteknek fontos szerepük van, s ezek egysége tulajdonképpen mindvégig megvalósul. Ennek ellenére azonban, a mozgásszínházi elemeket is magába olvasztó, dark stílusú, helyenként kifejezetten ijesztő darab mégis eklektikusnak tekinthető.
 Tündérszép Ilona és Árgyélus
Egyrészt, mert a klasszikus boldogságkeresés helyett a könnyebben megragadható két fő pólus, a jó és a rossz párharca kerül benne középpontba, s ennek a tényezőnek minden más alárendelődik, többek között maguk a főszereplők is. Tündérszép Ilona és Árgyélus nem hősökként, sokkal inkább jól mozgatható marionettfigurákként tűnnek elénk, akik más bábokhoz hasonlóan, időnként átvonulnak az állandóan változó színen. Árgyélus mindenkivel megküzd, akivel csak szükséges, de közben mintha épp az akarat hiányozna belőle, Tündérszép Ilona pedig tisztán, de leginkább jelentéktelenül, s a végén hófehérbe öltözötten, egy templomra emlékeztető díszlet mellett várja, hogy a fiú feleségül vegye.

Másrészt a nézőnek, miközben a gyerekekkel együtt drukkol, hogy a királyfinak végre sikerüljön nem kacsalábra felhúznia az ördögfiaktól csellel megszerzett bakancsot, vállára terítenie a láthatatlanná tévő kabátot, kezébe vennie az ostort, és nem utolsósorban megszabadítania Tündér Ilonát, mégis, nem egyszer az az érzése támad, hogy itt minden a pusztításról/pusztulásról szól. Hogy a végén hiába teljesedik be a két fiatal szerelme, valamiért mégsem lehetnek boldogok.
Tündérszép Ilona és Árgyélus
Vagy ha mégis, akkor csak egy távoli, furcsa, ebbe a világba sehogyan sem illő közegben, hiszen az utolsó, szokatlan puritánságot közvetítő jelenet a lezárásnak kölcsönöz némi falusi romantikát, ami, ha lehet, még szélsőségesebbnek hat, mint a korábbi, már-már horrorisztikus momentumok. Pedig első látásra úgy tűnik, a lényeg mégiscsak a bizarr képekben, a hozzájuk kapcsolódó zenei betétekben, a sötétségben, a torz emberi-állati lényekben, az égi és a földi világ közötti kapcsolat megteremtésében rejlik. Ám mindebből, az előadás végére, valljuk be, leginkább csak egy jókora ijedtség marad, nem több.
 
Tündérszép Ilona és Árgyélus
Rendező: Veres Dóra
Szereplők: Schramek Andrea, Álmosd Phaedra, Csáki Rita, Facskó Marica, Vecsei László, El Karamany Yaszin
Zene: Gallai Péter
Videó: Csáki Rita
Technika: Makray Gábor
Látvány: Veres Dóra

Bemutató: 2013. november 30.
 
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Gáspár-Singer Anna --


További írások a rovatból

gyerek

13 Pagony könyv az évtized legjobb gyerekkönyvei között!
A zsűri szavazatai alapján a Boszorkánycica az évtized gyerekkönyve!

Más művészeti ágakról

építészet

A fényűzés rabjai A fényűzés rabjai
Visszatekintés a Cristóbal Balenciaga Museoa történetére az épület megnyitásának 10. évfordulója alkalmából
art&design

Rejtőzködő kiállítóterek II. Élőben és virtuálisan Rejtőzködő kiállítóterek II. Élőben és virtuálisan
Artus, Kapcsolótér – Bodóczky István: „Játsszuk azt, hogy meghaltunk”


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés