bezár
 

zene

2014. 03. 04.
Mozart: emberi, nagyon is emberi
Az Óbudai Danubia Zenekar, az Accord Quartet és Cser Krisztián koncertje. 2014. február 23. Budapest Music Center
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Mozart: emberi, nagyon is emberi Fiatalos, színes zenekar, kellemes hangú basszusénekes, szólót játszó nagybőgő, mese és Mozart. Kell ennél több egy vasárnap estére? Kell... és mégsem.
Az Óbudai Danubia Zenekar és az Accord Quartet 2013 november 30-án kezdte meg háromrészes Mozart-sorozatát, ahol a mester különböző arcait lehetett közelebbről megismerni, hallgatni és nézni, ugyanis Eckhardt Gábor vetítéssel, Mozartról szól történetekkel töltötte be a darabok közti "űrt"(?).

Az első rész a gyermek Mozartot állította középpontba, a második az isteni (zseniális) művészt, a harmadik (mostani) pedig a tényt – melyet talán a romantikus hatások, maradványok miatt hajlamosak vagyunk elfelejteni –, hogy Mozart végül is ember volt, nem valami két lábon járó angyal. Sőt: nála jobban senki sem tudta kifejezni az emberi lélek bonyolultságát, az emberek egymás közti viszonyait vagy a férfi-női kapcsolatok szövevényességét. Nem meglepő tehát, hogy még manapság is könnyen tudunk művei szereplőivel azonosulni, Mozart zenéjének népszerűsége töretlen. A február 23-i estén egyébként nem "agyonhallgatott" műveknek lehettünk fültanúi.

Idomeneo című, 1781-ben komponált operája az "emberi" bemutatására jó választásnak bizonyult. Illetve bizonyult volna, ha áriákat is hallunk a műből.

A Nyitány ettől függetlenül jó ötlet volt kezdésnek, hiszen ez is olyan, mint Mozart többi operájának kezdő momentuma: össze van sűrítve benne mindaz, amely aztán az operában bomlik ki. Ugyanakkor a fantáziát beindító, vérpezsdítő nyitány után nem a műből egy odakívánkozó áriát, hanem Eckhardt Gábor – amúgy rendkívül szórakoztató és érdekes – a zeneszerzőről és a műről szóló történeteit hallhatta a közönség, melyekből megtudhattuk többek között, hogy Mozart Idomeneója egy olyan alkotás, amely radikálisan szakít az eddigi opera seria típusábrázolásaival, s helyette hús-vér figurákat látunk a színpadon. Mármint egy másik színpadon.

Az est folyamán még két zenekari mű elhangzott. Az egyik szintén az Idomeneóban szereplő balettzene részletei, illetve lezárásképpen a C-dúr, "linzi" szimfónia. Ez utóbbit semmiképpen sem raktam volna az est, s egyben az egész sorozat végére: Mozartnak nem a legjobb alkotása, és semmiképpen sem Mozartot mint embert vagy Mozartot mint a figuraábrázolás mesterét hozza közelebb hozzánk.

Be kell vallanom, Mozart zsenialitását kevésbé a tisztán zenekarra, sokkal inkább az emberi hangra íródott műveiben érzem. Különben is, egy szimfónia mégicsak 20-25 perces, s egy koncert végén általában a hallgatóság figyelme már alábbhagy. Ezt magamon is észrevettem: őszinte leszek, az utolsó 10 percben önkéntelenül számoltam, hogy még hány tétel van hátra...

Amit egyébként nem a Hámori Máté vezényelte Óbudai Danubia Zenekar hibájául rovok fel, mert ők a maguk fiatalos, "mozarti" lendületével, lankadatlan éberségükkel, precizitásukkal láthatóan élvezettel és szakértelemmel játszottak. Ami igaz volt akkor is, amikor – az előbb említett három darabnál – előtérbe kerültek és akkor is, amikor háttérszerepet vállaltak az ének mögött.

Cser Krisztián

A basszusáriákat Cser Krisztián szólaltatta meg a maga telt, magabiztos hangjával, megítélésem szerint tökéletes olasz kiejtésével és nagyszerű artikulálásával. Egyszemélyes színházat teremtett maga körül: mindig más bőrébe bújva, kaméleonként váltogatta karaktereit, kifejezően prezentálva a hozzá tartozó affektusokat.

Ezeket az áriákat – ki tudja, miért – ritkán adják elő a nagyérdeműnek, pedig ha tisztán és kifejezően éneklik – ahogy ezen az estén hallhattuk – akkor rájövünk, hogy ezek is olyan fülbemászóak, mint az egyéb, "magasabb" áriák. 

A Per questa bella mano kezdetű áriában egy ritka jelenségnek lehettünk szemtanúi: az énekes mellett a nagybőgő is előtérbe került Járdányi Gergely megszólaltatásában, aki az igen nehéz és változatos futamokkal maradéktalanul megbirkózott. 

Járdányi Gergely (a kép forrása: http://www.jardanyi.hu/j.g.html)
  
Hámori Máté művészeti vezető, karmester bevallása szerint (az interjú ITT érhető el) a sorozattal, az "új műsorpolitikával" az a cél, hogy a fiatalabb korosztályt (meglepő, de a "fiatalok" alatt a 30-40 éveseket érti, akik nem feltétlenül érdektelenségből nem járnak koncertekre – Sz.D.) is közelebb hozzák a komolyzenéhez.

Ennek köszönhető egyrészt az Óbudai Danubia Zenekar új helyszínválasztása, a BMC, amely olyan, mint maga a zenekar: friss, fiatalos, egyszerű és kicsit underground-os környezet, másrészt a Mozart-sorozat plakátja, mely figyelemfelkeltő, mégis ízléses.

Viszont – ha csak ezt az estét nézzük – a műsor koncepciójában már nem fedezhető fel ilyen átgondoltság. Eckhardt Gábor művek közötti kommentárjai megszakítják az est menetét. Aki ért a zenéhez, nem ilyen "középiskolás fokon" szeretne tájékozódni Mozartról és zenéjéről. (Ha úgy tartja kedve, elolvassa az életrajzot vagy a művek keletkezésének történetét egyéb fórumokon.) Másik megoldás, ha a mondandó kivonatos szövegét kézbe adják.

Ha pedig valaki nem ért a zenéhez vagy nem ismeri különösebben Mozartot, neki miért éppen a (tényleg méltatlanul) keveset játszott Mozart-darabokkal kéne először megismerkednie? Választani tudni kell.

Továbbá a basszusáriákat nagyszerűen kiegészítette volna egy női hang, egy-két duett stb. S hogy hova fért volna be? Például a C-dúr szimfónia helyére.

Összegzésképpen tehát korántsem az előadókkal volt a probléma, sokkal inkább a koncepcióval, a műsorral. A kommentálás a tényleg fiatal korosztály esetében lett volna rendjénvaló - akiket csak elszórtan láttam a nézőtéren.

A Mozart-sorozat plakátja

A műsoron:

Mozart - Ember
2014. február 23. Budapest Music Center

Az Accord Quartet és az Óbudai Danubia Zenekar közös hangcersenye

Közreműködik: Cser Krisztián (ének), Járdányi Pál (nagybőgő)

Idomeneo - nyitány
Cosi dunque tradisci
Per questa bella mano
Idomeneo - balettzene (részletek)
Alcandro, lo confesso... Non só d'onde viene
Io ti lascio, oh cara, addio
C-dúr szimfónia no. 25

A képek forrása:

Cser Krisztián: http://www.krisztiancser.com/hu/galeria/portre/72
Járdányi Gergely: http://www.jardanyi.hu/j.g.html
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Szlávik Dóra --


További írások a rovatból

Vivaldi/Jupiter, Alpha Records, 2019.
Interjú Ittzés Gergely nemzetközi hírű fuvolaművésszel a siker titkairól, improvizációról és kompozícióról, általában véve zenéről
Christof Kurzmann és Mats Gustaffson duója az Újbudán
Isabelle Duthoit improvizációs workshopja a Jazzaj szervezésében

Más művészeti ágakról

irodalom

A mindenség ernyőjére kivetítve A mindenség ernyőjére kivetítve
A Kortárs folyóirat, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Veres Pálné Gimnázium közös Ottlik-regénykonferenciája
gyerek

Rajzolj nekem!
Idén az iskolai könyvtárakért rajzolnak az illusztrátorok a Pagonyban
Peter Jackson: Akik már nem öregszenek meg
Interjú Kárpáti Tiborral könyvről, a pixelek mai felhasználásáról és külföldi munkáiról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés