bezár
 

film

2014. 03. 16.
Sikkes frankofónnak lenni
Összefoglaló a 4. Frankofón Filmnapokról
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Sikkes frankofónnak lenni Manapság sikkes frankofónnak lenni, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Frankofón Filmnapok lelkes szervezése, stabil színvonala, humánus céljai és az erre buzgón ráharapó, mindenható közönségbázis, mely 2014-ben már negyedik éve látogathat el a rendezvényre.
Kerek egy hónapos programsorozattal csábítgat a február 28-tól március 28-ig megrendezésre kerülő Frankofón Fesztivál. Szépirodalmi, képzőművészeti, zenei, színházi, tudományos és gasztronómiai kalandjai mellett idén kiemelt jelentőséget és ennek megfelelő hírverést kap a multikulturalitásában is egységes Frankofón Filmnapok. Bár Budapesten február 28-tól március 9-ig tartott az eredményesen – sok esetben tömött termes előadásokkal – lebonyolított filmhét, a vidéki nagyvárosok közönsége sem maradt le semmiről, mert március 7-től 19-ig Debrecenbe, Miskolcra, Pécsre, Szegedre és Szolnokra is ellátogat a 4. Frankofón Filmnapok. Ráadásul ezúttal is érkeztek hozzánk olyan produkciók, amelyeket immáron felkarolt a hazai forgalmazás, így a 9 hónap letöltendő (ADS Service Kft.), a Szerelem a felhők felett (MTVA), az Idegen a tónál (Cirko Film), Az apáca (Mozinet) és a Zarafa (MTVA) című filmek, valamint a Zombik éjszakája című széria a fesztiválon kívül is hozzáférhető lesz a hazai érdeklődők számára.

A tizennégy frankofón ország filmes színe-javát elhozó fesztivál ezúttal is az Uránia Nemzeti Filmszínház díszes kulisszái között talált otthonra, melyről szinte minden évben megjegyzi legalább egy vendégrendező, hogy ilyen káprázatos mozik hazájában bizony nincsenek, s ez most sem történt másképp. A 4. Frankofón Filmnapokon egyébiránt Guillaume Nicloux (Az apáca), Guillaume Brac (Tonnerre) és Alexandre Castagnetti (Szerelem a felhők felett) vendégeskedett.
 Alexandre Castagnetti: Szerelem a felhők felett
 
A fesztivál nyitófilmje az eddigiektől eltérően nem frankofón illetékességű darab volt, hanem a görög Pantelisz Vulgarisz és Kalliopi Bredologu által vászonra vitt Kis-Anglia (Mikra Anglia), mely Görögország Európai Unióban betöltött soros elnökségének tiszteletére, valamint a Filmnapok nyelvi és kulturális sokszínűséget szorgalmazó küldetésének demonstrációjaként került reflektorfénybe. A Ioanna Karystiani regényéből forgatott, hatalmas mediterrán érzelmeket és szenvedélyeket megmozgató, hosszú terjedelmű szerelmi melodráma egzotikus kuriózumként vezette fel az elkövetkezendő hét vetítéseit.
 
A program darabjait idén négy szekció keretei közé sorolták (vagy inkább szorították be) a szervezők, ami nem volt könnyű feladat, lévén sok és sokféle alkotás fordult meg a bő egyhetes műsortervben.

A "Versenyfilmek" nyolc sikeres produkciót felölelő kategóriájának külön érdekessége, hogy a filmek levetítését követően szavazásra is volt és lesz majd a további vetítések alkalmával lehetősége a megtekintett vígjáték vagy dráma sorsát szívén viselő nagyérdeműnek, ugyanis a TV5 Monde 1000 eurós díjjal támogatja meg a nyertes film hazai forgalmazását a közeljövőben.
 
A versenyre bocsátott alkotások egy része a 2013-as év francia sikerfilmjei közül került a palettára: az Attila Marcell (r.: Sylvain Chomet) egy harmincas zongoraművész önmegvalósító meséje, Az erőmű (r.: Rebecca Zlotowski) egy sugárfertőzött alkalmi munkás és ledér kedvese tiltott szerelmét dolgozza fel, az Egyenlőség, testvériség (r.: Nabil Ben Yadir) egy etnikai viszályokat ellenző, Marseilles-től Párizsig tartó menet története, míg Roman Polanski teátrális közegben játszódó, Vénusz bundában című kamaracastingja igazi bűnös édessége a szekciónak.
 
Úgy igazságos, ha a versenyfilmek között a kevésbé közönségbarát, kis büdzsével dolgozó, művészi újító szándékkal készített produkciók is helyet kapnak, ezt szem előtt tartva került megmérettetésre a hajón dolgozó szerelő viszontagságait bemutató Diego Star (r.: Frédérick Pelletier), a rádiózás retróvilágába és a portugál kommunista forradalomba kalauzoló Hosszúhullám (r.: Lionel Baier), a szerelmes kisvárosi rocker életébe betekintést engedő Tonnerre (r.: Guillaume Brac) és a bentlakásos iskolából megszökő, színesbőrű kisfiúk boldogulását bemutató Haiti srácok (r.: Jonas D’Adesky).
 
Mivel tétje van a dolognak, cikkünk szerényen letenné a voksát Roman Polanski Vénusz bundában című, Cannes-i Aranypálma jelöléssel és rendezői César-díjjal jutalmazott alkotása mellett, motivációként pedig megsúgjuk, hogy az elegáns feldolgozás piszkos hátterében Leopold von Sacher-Masoch, avagy a mazochizmus névadójának alapműve áll.
 Roman Polanski: Vénusz bundában
 
A jó kézzel kiválogatott munkák között az újdonság erejével hatnak a "Friss és ropogós" névre keresztelt szekció filmjei, melyek ismert és kevésbé ismert rendezők legutóbbi mozidarabjaiként látogattak el a 4. Frankofón Filmnapokra. A premier előtti vetítések között tisztelhettük a magyar forgalmazásba kerülő 9 hónap letöltendő (r.: Albert Dupontel) rejtélyes teherbe esésről szóló sztoriját, az Idegen a tónál (r.: Alain Guiraudie) meleg párjának kockázatos kapcsolatát, a Szerelem a felhők felett (r.: Alexandre Castagnetti) felhősen és felhőtlenül szerelmes képkockáit és Az apáca (r.: Guillaume Nicloux) vallásba burkolt, líraian lázadó ódáját a szabadságról (ahogyan maga a rendező aposztrofálta filmjét a premiert követő beszélgetés keretében). A "Friss és ropogós" programjából természetesen nem maradhattak ki a dokumentarista produkciók (Mikrofon, Színarany álmok, The Lebanese Rocket Society), az újonnan debütáló vagy hazánkban kevésbé ismert rendezők munkái, valamint a koprodukciók (Suzanne, Mikrofon, Tonnerre, Zarafa, Egy komcsi nyanya vagyok, Szia nagyi, Isten veled!, Grigris, Cián) sem, így ezekből is volt lehetőség válogatni.
 Guillaume Nicloux: Az apáca
 
A Frankofón Filmnapok mindig is örömmel villantott valami egzotikusat, most a "Premier plánban az afrikai mozi" válogatása gazdagítja a rendezvény műsorát. Bár sajnálatos módon a csádi rendező, Mahamat Saleh Haroun, a Grigris alkotója végül mégsem tudott Budapestre ellátogatni, az Afrika-hangulatot biztosította a Kis-Szenegál, a Daratt, a száraz évszak, az Ők, a bátrak, A Griók öröksége, valamint az Egy modern Grió története, mely filmeket az elmúlt cirka harminc év afrikai filmgyártásából szelektálták a szervezők, tisztelegve az afrikai mozi leghíresebb színésze, Sotigui Kouyaté előtt is. Hiánypótló ez a válogatás, és a frankofón világ ismeretének kvázi teljessé tételéhez fontos a felsorolt filmek által kínált látókör szélesítés.
 Rachid Bouchareb: Kis-Szenegál
 
A filmfesztivál a hagyományos vetítéseken túl a "Csemegék" szekció keretén belül olyan extra előadásokkal is készült, mint a bajosan látható vagy beszerezhető görög és francia rövidfilmek, az éjszakai – tehát kellően borzongató – vetítésen debütáló Zombik éjszakája sorozat, a hazai közönséget kiszolgáló, Pálfi György Final cut – Hölgyeim és Uraim című játékfilmjét kísérő kerekasztal-beszélgetés, valamint a művészi szintézis jegyében műsorra tűzött Némafilmkoncert. Mindezt egy egzotikus kiállítás egészíti ki az afrikai és a karibi filmművészetről mely az Uránia Nemzeti Filmszínházban és a Francia Intézetben tekinthető meg március 25-ig bezárólag.
 
Nem kérdéses, továbbra is sikkes tehát frankofónnak lenni. Arról nem is beszélve, hogy a művészet- és úgy általában véve a filmszeretet mellett nemes, kultúraegyesítő szándék is vezérli a fesztivál szervezőit, hiszen a kiválogatott alkotások összessége mind-mind azt sugallja, hogy nem elég pusztán a francia nyelv és a francia filmek iránti szerelem, a nagy francia egészhez ismernünk kell annak holdudvarát is. A Frankofón Filmnapok aktualitása következésképpen szilárd emberi és művészi alapokon nyugszik.
nyomtat

Szerzők

-- Bükki Linda --


További írások a rovatból

Mark Mylod: A menü
Nemes Anna Beauty of the Beast című dokumentumfilmje a 19. Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon
Beszámoló a 10. Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztiválról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés