A személyes élmények, négyszemközt zajló beszélgetések leírásáért, a kínai nyitás testközeli bemutatásáért Dr. Nógrádi György méltatta Kissingert, Dr. Matura Tamás és Dr. Salát Gergely azonban kiemelték, érdemes mégis kritikával fogadni a Kínáról-ban leírtakat, és nem elfeledkezni arról, hogy a realista Kissinger megközelítésében Kína felemelkedésének áldozatairól a kelleténél kevesebb szó esik.

A kerekasztal tagjai egyetértettek abban, hogy Kissinger és Brzezinski látásmódjában az alapvető különbség realizmusuk mértéke: míg Kissinger az érdekeket és az Egyesült Államok és Kína közti potenciális konfliktus elkerülését helyezi középpontba, Brzezinski jövőképében az együttműködés, az egymás mellett fejlődés is lehetséges. Brzezinski ráadásul Kína mellé egy Oroszországot is magába foglaló észak-atlanti térséget vizionál, amely ma, az ukrajnai események tükrében szinte elképzelhetetlen.

Dr. Matura Tamás a kínai gazdaság jövőbeni növekedéséhez kötötte Kína világhatalommá válásának lehetőségét, hangsúlyozva, hogy az érdekérvényesítési képesség kifejlesztése nélkül a gazdasági erő és a felemelkedés iránti vágy önmagában nem elegendő. Dr. Salát Gergely a kínai külpolitikát hagyományosan meghatározó be nem avatkozás elvének lehetséges erodálódásáról beszélt, utalt az egyre erősödő kínai középosztály növekvő nacionalizmusára, amely a kínai politikai vezetést határozottabb, erőteljesebb külpolitikára kényszerítheti, végső soron konfliktusba sodorhatja az országot. Dr. Nógrádi György kitért Kína háborúval kapcsolatos felfogására, a másik fél megsemmisítése helyett a bekerítésre való törekvésre.

A nyugati világ és Oroszország közti éleződő helyzet kapcsán Dr. Salát Gergely foglalta össze a beszélgetés alapvető gondolatait, elmondása szerint Oroszország ismét a hidegháborút próbálja megvívni, igazi vetélytársának, Kínának, és saját korlátainak felismerése helyett. Az erőviszonyok megváltozása Európa esetében is látványos: a gazdasági válság negatívan érintette a nyugati világ önbizalmát, növelte a Kínával való kereskedelem jelentőségét, s talán ennek következménye, hogy az emberi jogi kérdésekben megfogalmazott, a nyugati–kínai kapcsolatokat korábban folyamatosan terhelő bírálatok egyre is halkulnak.