A dél-amerikai Amazonas-medence trópusi rengetege meseszép, transzcendens vadvilág. Beláthatatlan zöld homály, friss növényzet, harsány állatsereglet és megannyi ősi, fenséges titok uralja bolygónk legterebélyesebb esőerdejét, mely mind-mind felfedezésre vár. Amazónia festői szépsége mellett vonzó sajátosság a misztikum, mely feltáratlanságából fakad, így páratlan élmény betekintést nyerni abba a hatalmas természetanyagba, amit e tudományos szempontból is csupán részlegesen feltérképezett erdőség rejt(het) magában.

Thierry Ragobert dokumentumfilm-rendező hét éven át forgatott, dokumentarista és fikciós eszközöket egyaránt alkalmazó 3D-s kalandmozija ennek a teljességében bebarangolhatatlan egzotikus térségnek naiv feltérképezését kínálja kicsik és nagyok számára állathőse, Saï nézőpontjából. A fogságban született kapucinusmajom egy repülőszerencsétlenség miatt az amazonasi esőerdő kellős közepén landol, bent rekedve a meghibásodott gép gyomrában. Kiszolgáltatott helyzetében rögtön segítségére siet egy csapat ormányos medve, és okosan felmérve a kismajom kellemetlen körülményeit, kirágják őt barátságtalan ketrecéből.

Szabadulását követően Saï a természet káprázatos volta mellett kénytelen szembesülni annak veszélyes oldalával is, amikor elsodorja a bővizű Amazonas, mérgezett gombát eszik vagy éppen éhes jaguár elől menekül. De amint néha elcsendesedik és lenyugszik a körülötte nyüzsgő ökoszisztéma, majomhősünk harmonikus utazást tesz a folyón, ingyen táplálékhoz jut a tukánok ügyetlen gyümölcsbontogatásának köszönhetően és megismerkedik egy végtelenül bájos fajtársával, aki bevezeti őt a csoportban létezés rejtelmeibe.

Az ismeretlen táj lassan ismerőssé válik számára, megtanulja belső törvényeit, valamint ösztönösen aktivizálja eredendő túlélőösztönét. Mindeközben érdeklődve, rácsodálkozással figyeli a többi állatfajt, például a lajhárt, a rózsaszín delfint, a tatut vagy a hangyász sünt. A kapucinus bőrébe bújt rendező és operatőre, jó természetfilmes módjára, számtalan trópusi állatot igyekszik lencsevégre kapni, és egyéniségét kiemelve bemutatni, ám jelen esetben az egzotikus növények is látványos kiegészítői a történetnek, mert filmünk valódi főszereplője a flórájában és faunájában egységes amazonasi esőerdő. Megannyi hosszú jelenet zeng vizuális ódát Amazónia smaragdszínű, homályos világáról, valamint az erdő árnyalataiba vegyülő színpompás, szokatlan élőlényekről, és bizonyítja egyben azt az igazságot, hogy a természetnél nincs jobb speciális effekt. A 3D ebben a filmben tehát nem felturbózza, hanem fejet hajtva szolgálja az önmagában is tökéletes alapanyagot, annak érdekében, hogy valóságosabbá, átélhetőbbé tegye azt nézője számára.

A Föld tüdejéből azért e bájos gyermekfilm keretei között is fel-feltör az elkeseredett sóhaj, hiszen a világ legnagyobb esőerdeje folyamatosan zsugorodik az illegális erdőirtások átkos tevékenysége következtében. A dokumentumfilm és a köré szerveződő projekt létfontosságú feladatának tartja az amazonasi esőerdők drámai megfogyatkozására való figyelemfelhívást a felnőtt és gyermek nézők körében, reménykedve abban, hogy az elkövetkezendő generációk már többet tudnak tenni bolygónk e különösen életteli szegletének megmentéséért. Az Amazónia valódi szándéka ennek a csöndes segélykiáltásnak varázslatos képekbe burkolva történő eljuttatása a kor emberéhez annak érdekében, hogy a film mint tömegművészet ezúttal ne csak esztétikai, hanem ökológiai hatást is gyakoroljon a világra.