A lapszám Váncsa Péter gondolataival (Periklész és kora) nyit az elmúlt napok politikai eseményeiről, úgymint a 17. Alaptörvény-módosítás vagy Gulyás Gergely lemondása, miközben Orbán a vb-t nézte élőben.

Szentgyörgyi Zsuzsa a Népszava megszűnéséről, a nyomtatott sajtó jövőjéről és a szakmai szolidaritás hiányáról ír Emlékforgácsok 2. címen. „2026. május 25.-én, egy pénteki nap reggelén üresen várt a postaládám. Nem érkezett többé a Népszava. [...] Tehát midőn e sorokat írom, meghalt egy 153 éves magyar újság. [...] Nem új jelenség ez, hiszen majd egy évtizede ugyanígy, pillanatok alatt végeztek ki egy másik népszerű baloldali újságot, a Népszabadságot.”

Garaczi László a lap megjelenésének napján, vagyis július 17-én ünnepli hetvenedik születésnapját. Ennek alkalmából Márton László köszönti az írót (A világ odavetése):

„Fergeteges kezdőmondatai vannak. Az én kedvencem ez: »Futótűzként terjed a hír: lelőttem a kontyos macát.«”  

Cseh Gabriella a közszolgálati média feladatáról és jövőbeli sorsáról gondolkodik A közös képernyő című írásában.

Molnár Erzsébet Lichtof. Szállnak a varjak című rövid elbeszélésében megismerhetjük Harangláb urat, akinek a felesége belehalt a Covid járványba, és közben elszaporodnak a varjak is.

Ágoston Zoltánt, a Jelenkor főszerkesztőjét hatvanadik születésnapja alkalmából köszönti Darvasi László (Ágoston Zoltán 60): „Azt gondolom, Ágoston Zoltán fő műve maga a Jelenkor, annak életben és szinten tartása, példaértékű színvonala. [...] A lap működésében van valami diszkrét, elegáns, hivalkodástól mentes, megbízható erő.”

„Alek született író” címen olvasható egy interjú Krasztev Péterrel. Az irodalomtörténész, műfordító (többek között Alek Popov műveit fordította) és szerkesztő Krasztev Pétert Hegedűs Claudia kérdezte többek között a kiváló memóriájáról, a fordításairól, valamint Alek Popovról.

Az Élet és Irodalom zenekritikusától, Végső Zoltántól búcsúzik Grecsó Krisztián, Fáy Miklós és Kollár-Klemencz László (Nekrológ Végső Zoltánnak, A végső. Búcsúzunk kollégánktól, Hány éves volt Végső Zoltán?, „A ködből nem lehet kilátni” Végső Zoltán (1973-2026))

A héten napvilágot látott Orbán János Dénes jogdíj-ügyről Varga Tamás ügyvéd írt (Állami forrásból. Legjobb, ha magadtól veszel). A szerző teljes életművét és a jogdíjak átlagos árazását figyelembe véve vezette le, hogy a KMTG által fizetett 412 millió a sokszorosa a teljes életmű értékének.

Az éppen zajló Világbajnokság kapcsán Hanák András (El fútbol une al mondo – A futball egyesíti a világot) és Hegyi István (Világbajnokság a Holdon) írtak személyes élményeikről és emlékeikről.

A Feuilleton rovatban Márkó Béla elemzi Láng Gusztáv irodalomtörténész jelenlétét és jelentőségét az irodalomban (Erdély, a magasban). A kilencvenéves Láng Gusztáv verselemzései és az erdélyi irodalommal való foglalkozása mellett a legnagyobb irodalomtörténeti munkájának a Dsida-összes kiadása tekinthető.

Benkő Attilától három verset olvashatunk: Vasárnap, Séta és Eskü címmel. Megjelenik bennük egy fahíd, egy Szikra nevű ló, egy pad és egy tekintet, amelyet a glaukóma sem tompíthat el.

Balássy Fanni Marha nagy verset írni – avagy az ifjú apoteózisa című tárcájában a kortárs költészetről és annak a válságáról ír, melyhez hozzátartoznak az egypublikációs, magukat azonban rögtön költőként definiáló fiatalok is.

Háy János az írásról, a szakmáról, gyilkosságról, önfelmentésről, szabadságról és a 96-os számról ír 100 nap című szövegében.

Péter János Holtszezon című rövid elbeszélésében egy szakács a tudta nélkül készíti elő valakinek az utolsó vacsoráját. Prosenszki Róbert szövegében (Sötétkamra) pedig Szinbád utazását követhetjük végig egészen a Tisza-parttól a határon túli falvakig. Németh Ákos elbeszélésében (A bemutatás) egy baráti társaságot ismerhetünk meg, középpontban Alízzal.

Lutter Imrétől egy, Juhász Tibortól négy verset olvashatunk. Előbbitől Az utolsó kép címűt; utóbbitól pedig a Korábban halnak a férfiak, Válás, Ügyességi és Fekszik című darabokat.

Mohácsi Balázsnak fia született és megjelent az önéletrajzi regénye. „És még csak július van” - Lapis József ezzel a felütéssel kezdi el elemezni Mohácsi regényét (Balázsolás):

„Az történik tehát, hogy a Mohácsi Béla nevű életrajzi szerző arról ír könyvet, hogy a Mohácsi Béla nevű műbe belefoglalt szerző miképpen igyekszik megérteni saját magát és életét az írás folyamatában, olvasmányaiban, visszaemlékezéseiben, verseiben, szövegmontázsaiban és vizuális kollázsaiban”.

Az Ex libris rovatban Gabnai Katalin szemlézi a rendező Declan Donnellan A színész és a tér című kötetét, Porogi Dorka A színház ideje című doktori disszertációját, Eck Júlia Színjáték az iskolában című munkáját, amelyben a Toldy Teátrum harminc éve lett dokumentálva, valamint a Debreczeni Tibornak emléket állító Az amatőr mozgalom műhelyéről című kötetet.

Mérei Zsuzsa, Vikár András és K. Horváth Zsolt Társas utazás. Kommentárok Xantus János Kiki a csoportban című pszichodrámafilmjéhez című kötete Xantus Jánosnak állít emléket. A három szerzős kötetet Pléh Csaba elemzi (Játszunk szerepekkel). Jakab György „Itt van a város...” című írásában Musztics Péter Budapest most című kötetét tárgyalja, melynek középpontjában az otthonosság megteremtése áll. Kolozsi Orsolya a fiatal svájci író, Nelio Bidermann Lázár című regényével foglalkozik (A családregény megújítása).

Kosztolányi Dezső: Levelezése II. kötet kritikai kiadását Angyalosi Gergely elemzi (A „fecskelánytól”). A kötet 321 levelet tartalmaz az 1908 és 1913 közötti időszakból. A kötet kiegészítéseket is tartalmaz a levelezések anyagához. Acsai Roland Nemes Nagy Ágnes Két semmi között címet viselő esszékötetével foglalkozik (A vallomásos).

Gyürky Katalin a lengyel szerző Gustaw Herling-Grudziński A szerelem fehér éjszakája című retrospektív életrajzi regényét tárgyalja (Minden út homályba vezet).

A Tárlat rovat betekintést ad Georg Baselitz, Kondor Attila és a DeForma Csoport kiállításairól. Wagner István az áprilisban elhunyt Georg Baselitz jelenleg Németországban és Ausztriában megtekinthető három tárlatáról ír (Baselitz – háromszor). A kiállítások októberig megtekinthetőek. A keramikus és iparművészekből álló DeForma Csoport kiállításáról Takáts Fábián tudósít (Porcelán másként). A kiállítás a Virág Judit Galériában tekinthető meg augusztus 19-ig. Kondor Attila Insula Sacra címet viselő kiállításáról Sinkó István számol be (Zarándoklat). A kiállítás keretén belül hét olajkép és egy animációs film tekinthető meg az Evangélikus Országos Múzeumban október 17-ig. Ezek mellett a Magyar Nemzeti Galériában látható A festők színháza című kiállítás, amelynek témája Böröcz András és Révész László performanszai a nyolcvanas évekből.

Báron György Max Walker-Silverman Újratervezés című western filmjéről ír Füstbe ment terv címen. A zene rovatban Csengery Kristóf Furcsa pár címen tárgyalja Muszorgszkijt és Rachmaninovot, az Egy kiállítás képei című lemezt, amelyen Kovács Gergely Kocsis Zoltán zongoraátiratát játssza. Az Operaház huszonhat év után búcsút mond a Kerényi Miklós Gábor rendezte Puccini Pillangókisasszony előadásnak. A darabról és a többszöri újranézés élményéről Fáy Miklós Szezonközi leárazás írásában számol be. Rákai Zsuzsanna a Fesztivál Akadémia 11. nyári koncertsorozatáról tudósít, melynek középpontjában idén Kodály, Schönberg, Kreisler és Schubert álltak (Szeszély és fásultság).

Molnár Zsófia a Mirázs – Örökség című előadásról számol be (Szómágia). A produkció a Kazanyi Állami Színház koprodukciójában készült, és a Fővárosi Nagycirkuszban tekinthető meg jelenleg.

Széle László a köztévében leadott bocsánatkérésre reflektálva gondolkodik a megújult közszolgálati rádió és tévé szerepén és felelősségén (Mennyi idő az igazmondás).

A lapszámot Révész László László grafikái illusztrálják.

Az Élet és Irodalom aktuális lapszáma kapható az Írók Boltjában és az újságárusoknál.

Fotó: Írók Boltja