bezár
 

építészet

2014. 11. 18.
Környezettan olasz módra
A Velencei Építészeti Biennále Monditalia szekciója
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Az idei, Fundamentals címet viselő, 14. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále szakít a korábbi években megszokott, inkább szakmai és kevéssé „közönségbarát” felfogással. A központi terekben látható kiállítások az építészet témáját egyrészt tágabb, társadalmi kontextusba helyezik, másrészt szerkezeti szempontból vizsgálják. Jól kiegészíti egymást e kétféle aspektus, a kissé didaktikus „építészeti ábécé” mikroszkópikus nézete (Elements of Architecture) és a Monditalia szekció átfogó, az építészet tágabb, épített környezetként való értelmezése.

Rem Koolhaas holland építész, urbanista, építészetelméleti és szakíró, a Biennále kurátora több ponton megújította a kétvénte megrendezett építészeti kiállítást. Az eddigi, elsősorban építészeti esettanyulmányok és kísérleti projektek bemutatására szorítkozó szekció idén a Biennále többi szekciójával együttműködve, igazi összművészeti eseménysorozattá vált. Ebből a megfontolásból meghosszabbították az építészeti kiállítás nyitvatartását háromról, a művészeti biennáléhoz hasonlóan hat hónapra, így a Biennále tánc- film és színházi programjaival átfedésbe került. Hatvanöt ország képviselteti magát az idei tárlaton a Giardini és az Arsenale tereiben, valamint Velencében külső helszíneken. A Biennále kurátora jelöli ki az adott évben érvényes témakört, ehhez igazodnak a nemzeti pavilonok és a központi Biennále-pavilonban látható kiállítás. Idén sincs ez másként, azzal a különbséggel, hogy a címadó központi téma, Fundamentals mellett a nemzeti pavilonokat felkérték, hogy az “Absorbing Modernity 1914–2014” kerettémához kapcsolódó munkákat mutassanak be. Két, egymással összefüggő tematika köré csoportosul tehát a 14. seregszemle, a modernitás kulturálisan eltérő felfogásából eredő sokszínűség, és az építészet elvont és konkrét alapjaira egyaránt utaló Fundamentals cím szolgált rendező elvként az országok kurátorai számára.

Beiennále

A nemzeti pavilonok közös témája és az összművészeti jelleg mellett Koolhaas kurátori koncepciójában a harmadik jelentős újítás a kétéves nemzetközi kutatómunka eredményeként létrejött Elements of Architecture kiállítás a központi Biennále pavilonban. Koolhaas tanítványai, a Harvard Graduate School of Design hallgatói mellett építőipari és egyetemi szintű szakértők bevonásával készült el az építészet alapelemeit és azok funkcionális fejlődését bemutató tárlat.

A cím szó szerint értendő, az építészek általanosan használt „építőkockáinak”, padló, fal, plafon,  tető, ajtó, ablak, homlokzat, erkély, folyosó, kandalló és a wc egyetemes fejlődéstörténetét ismerhetjük meg a tágas termekben.

Beiennále

Ezt a hagyományosnak mondható, narratív bemutatót ellenpontozza az Arsenaleban látható Monditalia szekció. A Corderie elnevezésű színpadiasan berendezett kiállítótér összesen 41 projektet mutat be Olaszország épített környezetének fejlődésével kapcsolatban. Ippolito Pestellini Laparelli, a Monditalia kurátora tudatosan választotta a régi hajógyári épületek közül ezt a hatalmas, hosszúkás teret, mert ebben a térben érvényesül az összművészeti fesztivál vállalás, a kiállításban rendszeresen tartanak performansz és színházi előadásokat, filmvetítéseket, valamint építészeti szakmai beszélgetéseket.

A Monditalia – az idei Biennále egyik legizgalmasabb kísérlete – arra vállalkozik, amire egy gondos kutatómunkával felépített, társadalomkritikus kortárs művészeti tárlat. Egy adott közegben egymástól függetlenül vagy egymáshoz kapcsolódóan, a jelenlévő társadalmi-politikai problémákra reflektáló, kreatív értelmezési kísérletek változatosságát kívánja bemutatni. Olaszország, egy tetszőlegesen kiválaszott euróapi ország a térségben jellemző problémákkal és azok lokálisan adaptált megoldási módszereivel. Egy esettanulmány részletes, több szempontú elemzését látjuk, amely alapján az egész Nyugati világ mélységében vizsgálható, történelmi, politikai és kulturális változtások tükrében.

Beiennále

A nyitó térben fogalmazódik meg a továbbiakban széleskörűen vizsgált probléma, az építészet helye a társadalomban, a produktivitás és a művészi kvalitás helyes arányai, a szociokulturális változásokra reagálni képes szakmai szerep. Mindezt látványos infografikák formájában jelenítik meg, majd egy gigantikus neon fénycsövegből álló épülethomlokzaton keresztül belépünk a Monditalia-ba. Délről Északra haladva, földrajzi koordináták szerint haladunk végig a 41 projekten. A teret középen színpadi függönyként választja ketté az 5. századból származó térkép, a Tabula Peutingeriana, amelyen megfigyelhető a Római Birodalom terjeszkedése. A térkép-függöny mögött az adott földrajzi helyhez kapcsolódóan, összesen 82 olasz filmből láthatók részletek, minden projekthez két film tartozik. Ravenna városához kötődik például Michelangelo Antonioni 1964-es kultikus filmje, a Vörös sivatag, amely egyébként abban az évben a Velencei Filmfesztivál nagydíját is elnyerte. A bemutatott filmekből egy szűkebb válogatás egész estés vetítéseken is megtekinthető.

A folyamatos kísérletezés eredményeként létrejövő interdiszciplináris projektek összessége  árnyalja az Olaszországról alkotott mai képet. Az ország múltja és jelene erőteljesen összefonódik az épített (és természetes) környezet visszafogott vagy radikális változásaival. A bemutatott munkák olyan földrajzi, társadalmi és szociokulturális különbségekről beszélnek építészeti jelenségek, problémák segítségével, amelyek nemcsak Olaszország, hanem egész Európa identitását meghatározzák.

Beiennále

Néhány példa térben és időben ugrálva: olasz diszkókultúra hatvanas évektől máig tartó fejlődésének építészeti vonatkozásai mellett a 2009-es l'aquilai földrengés képeivel találkozunk. Izgalmas a nemzetközi építészet-teoretikusok és kutatók közreműködésével létrejött Radical Pedagogies projekt is, amely a hatvanas-hetvenes évektől a világ több pontján megjelenő olasz alkotók urbanizációs törekvéseivel foglalkozik, hogyan lehet ideológiát közvetíteni az urbanisztika és az építészet eszközeivel?

Az építészeti gondolkodás kortárs problémáit társadalmi kontextusban viszgáló projektek körébe tartozik a Theaters of Democracycímű. David Mulder és Max Cohen De Lara építészek a szirakúzai antik Teatro Greco (Kr. e. 5. sz.) félköríves színház szerkezetét vizsgálják, párhuzamba állítva a mai demokratikus államok parlamentjeinek alaprajzával. Arra a következtetésre jutnak, hogy a félköríves, tipikusan színházi struktúra a mai parlamenteknél is jellemző, az építészeti kialakítás tehát őrzi az antik hagyományokat, miközben a társadalmi berendezkedés és maga a demokrácia komoly változásokon ment keresztül az utóbbi évszázadokban. Az installáció egyrészt  kronologikusan mutajta be a parlamenti alaprajzok fejlődését a történelem során, másrészt kukucskáló nyílásokon tekinthet be a látogató a különböző országok mai parlamentjeibe.
Érdekes, idevágó párhuzamra bukkanhatunk a Biennále kiállítóinak sorában. Ausztria pavilonjában Christian Kühn kurátor Plenum. Places of Power címmel állított ki. A white cube térben zavarba ejtő sűrűségben a világ összes államának parlamentje látható 1:500-as arányú maketteken. A tipikus alaprajzok hasonlóságával, a nemzeti identitást kifejező épületek jellegzetességeivel a hatalom természete és annak vizuális reprezentációja kerül a középpontba.

A demokrácia színtereinek változása mellett aktuális téma a határvonalak, határterületek kijelölésének kérdése is. Bizonyos esetekben az egyébként tökéletesen világos kérdésre – hol húzódik két ország között a határ? – nem könnyű egyértelmű választ adni. Olaszország és Ausztria természetes határa az Alpok hegyláncain vezet. A határvonal meghatározott koordinátái azonban a globális felmelegedés hatására állandóan áthelyeződnek az olvadó jég mozgása nyomán. Ezt a nehezen megfogható változást rajzolja körül – szó szerint – az Italian Limes. A Similaun-gleccseren futó, GPS koordinátákban meghatározott határvonalat újra és újra átrajzolja a térképen egy rajzolókar, így a Biennále ideje alatt, minden nap egy gombnyomásra megrajzoltathatjuk az Olaszország és Ausztria közötti határ aktuális helyzetét egy papír térképen.        

Beiennále   

Negyvenegy projekt, negyvenegy megvalósult ötlet látható a Monditalia szekcióban, a felvetett kérdések, problémák, történetek száma pedig végtelen. Kézenfekvő és néha meglepő példák arra, hogyan formálja az épített környezet a társadalmat és fordítva, hogy alakítják egy térség lakói az építészetet fejlődését.

 

A 14. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále részeként a Monditalia szekció 2014. november 23-ig tekinthető meg az Arsenale területén.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Szirmai Panni --


További írások a rovatból

építészet

Hatalmas méhkaptárra emlékeztető építmény New Yorkban
Thomas Heatherwick nagyot álmodott
építészet

A Budapest Café Csengtuban A Budapest Café Csengtuban
Biasol Építészstúdió (Ausztrália): Budapest Café, Csengtu (Kína)
építészet

Fába borult vidék Fába borult vidék
Véget ért a Hello Wood Építész Mustra 2017
építészet

A kitettség terei A kitettség terei
Szüts Miklós akvarelljei a Kiscelli Múzeum Templomterében

Más művészeti ágakról

Beszámoló a 16. Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválról
irodalom

A tudatosság határai A tudatosság határai
Prae Műfordító Tábor, beszámoló, 3. nap
Voicingers workshopok Budapesten


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés