bezár
 

színház

2014. 12. 19.
Hol a boldogság mostanában?
Reaktív - a József Attila Kör, a Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a Trafó Kortárs Művészetek Háza közös felolvasó-színházi programsorozata
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Hol a boldogság mostanában? Maradjak? Menjek? Hova? - gyakran hallott, gyakran kimondott kérdések ezek, melyek nemcsak magyar, hanem európai viszonylatban is erősen aktuálisak. Volt már így, és lesz is, ami azonban nehéz, hogy ezt a ciklikusságot, újra föl-fölbukkanó jelenséget és annak ok-okozati összefüggéseit felülről, kicsit objektívebben, okos távolságból nézzük, és láttassuk a színpadon. Erre tesz kísérletet a József Attila Kör és a Trafó Kortárs Művészetek Háza közös projektjében. Helyzetjelentés következik, hiszen amit két előadás után elmondhatunk: nemcsak a próbálkozás, de a megvalósulás is ígéretes.

A JAK és a Trafó ugyanis még egy évvel ezelőtt írta ki azt a drámapályázatot, amely az elvándorlás jelenségét állította középpontba a már fent idézett Maradjak? Menjek? Hova? kérdéseket címként felhasználva. Tette ezt nagyon is szimpatikusan és okosan, mindenféle aktuálpolitikai kiszólás, rosszalló kikacsintás nélkül. Ennek lehet az eredménye, hogy közel 80 pályamunka érkezett, melyek közül a hat legjobb kerül folyamatosan a Trafó színpadára. Idén az első kettőt láthattuk fiatal színművészetis hallgatókkal, színészeket, rendezőket és dramaturgokat is beleértve.

Szkéné színház

Elsőként Szil Ágnes Csak oda című egyfelvonásosa került terítékre a kifejezés konkrét értelmében is. A felolvasószínházban ugyanis a szövegkönyv lapjai vannak a családi asztalon, ezt eszik a sírva ünneplő szereplők. Az alapszituáció egy vidéki családot mutat megöregedett alzheimeres apával, még mindig friss, ám már a régmúltba vágyakozó anyával, a rosszul házasodott lánnyal (Klára) és a külföldön orvosként dolgozó fiúval (Róbert). A családi kör így azonban még nem teljes, jelen van a talpig legény, iszákos Lajos, Klára férje, valamint Róbert egykori menyasszonya, a gyógyszerész Márta. A darab egészét a keserűség jellemzi, s bár egy-egy röpke pillanatra úgy tűnik, van valami halovány esély a boldogságra, ám ez is azonnal elillan. Klára fiatalasszonyként beleöregedett szülei gondozásába és férje alkoholizmusába, saját sorsáért pedig a külföldre költözött Róbertet hibáztatja. A szülők közül már csak az anya beszámítható, aki fizikai és lelki öregségükért szintén fiukat hibáztatja. S bár az alaphelyzet a szülők házassági évfordulóját állítja középpontba, az ünnep nem az évek múlásával erősödő összetartást jelenti, hanem a teljes szétesést.

Csak oda

Szil Ágnes drámája ugyan döcög itt-ott (a komoly dramaturgiai munka ellenére is következetlen az időkezelés, miközben a drámatöltet is lehetne erősebb, ahogyan a konfliktusok kiélezettebbek, s a darab rövidsége azt is felveti, hogyan állhatná meg a helyét önmagában a színpadon), mégis fontos tulajdonsága, hogy komplexitásában képes megmutatni az elvándorlás jelenségét. Az, hogy Róbert orvos, pontos utalás az egészségügyi ellátórendszerünk jelenlegi helyzetére. Mégis, ahogyan orvos, bármi más is lehetne, aki vidéken nem találta meg a helyét. Konfliktusa ezáltal duplikálódik, mindvégig játékban tartva a vidék vs. nagyváros, valamint a külföld vs. szülőhely problematikát. Ezekre épül a magánélet és a munka sikerességének kérdése is, hiszen Róbertet skandináv földön csalfa feleségével és alig ismert gyerekeivel (is) boldogtalan. Az egykori otthon pedig ugyan szellemileg és szakmailag valódi sivatag, a volt menyasszony, a még mindig szép és kívánatos Márta inkább hazahúzná. A szerelmi légyott egy éjszakára nem is marad el, ám ez is ugyanolyan keserű marad, mint amilyen a tintával átitatott papír íze lehet, amit ízekre szed az asztaltársaság. Az előadás végén egy pillanatra még megcsillan a remény az igazi boldogságra, mintha az apa egy percre visszatérne a jelenbe, a házassági évforduló ünneplésébe, s egykori szerelme képét idézi fel, majd kiábrándulva jegyzi meg: az, aki évtizedek óta mellette van, cseppet sem emlékezteti rá.

Csak oda

A színen mindvégig két Róbert van, az élő vagy inkább élőhalott, s egykori önmaga, a család szemefénye és büszkesége, aki kisfiús éberséggel figyeli az eseményeket (Georgita Máté Dezső). Dér Zsolt felnőtt figurája pontosan megrajzolt kontúrokkal bír, az egykori családi ház otthonos kellene, hogy legyen, mégis otthontalan, nincs semmi komfortérzet, az egész frusztráló és izzadságszagú. Horváth Alexandra Klárája kezdetben igazi vidéki menyecske, ám a felszín mögött rengeteg düh lapul. Olyan figurává vált, aki már akkor sem szégyelli szidni a férjét, ha ország-világ hallja. Gyöngyösi J. Zoltán Lajosa nagyszájú, ripacs, melós alkoholista, egyszerre önmaga és a körülmények áldozata. Ezt ugyanis bátran kimondhatjuk: egytől egyig jobb sorsot érdemelnek. Valentyik Anna állandóan pakolós, cselekvéskényszeres anyafigurája az első perctől szemrehányó. Hiányzik neki a fia, de inkább önző módon, a saját jólétük miatt. Papp Endre apafigurája végig kerekesszékben ül, ő a biodíszlet, aki állandóan a színen van, hiszen jelenléte nem oszt, nem szoroz. Pájer Alma Mártája szép és kívánatos, visszahúzódó, olykor mégis kikapósnak mutatja magát. A régmúltat felelevenítő egyéjszakás kalandjuk sehová nem vezet, ostoba kapkodás és esetlenség lesz a vége. Róbert megingathatatlan, visszautazik, hamarabb, mint ahogyan eredetileg tervezte, mert felesége szeretője balestet szenvedett. Szil Ágnes és a rendező Szenteczky Zita egyszerre abszurd, kiábrándító és szomorú helyzetet teremtenek, nemcsak az országát elhagyni kényszerű ember, hanem a máshol boldogságot nem találó férfi kibontakozó képe miatt is. Jegyet azonban mégsem vált, csak oda.

Indul, ugye indul

Fridl Viktória jegyzi a második bemutatott darabot Indul, ugye indul címmel. Az előzőhöz képest csak látszólag teljesen más az alapszituáció: nem Magyarországon, hanem Finnországban játszódik, szintén vidéken, ahonnan gazdagabb skandináv országba, Norvégiába vágynak a szereplők. A szaunaként berendezett játéktér sokféle funkciót tölt be, és sokfélét üzen: legfőképpen a meghittség és melegség iránti vágyat. A fa dézsa fürdésre, merülésre alkalmas, egyben óriási levesestál is. A masszázságy a két férfi szerelmének jelképe, már az első mozdulatukból kiderül, több van köztük a barátságnál, s ebből a feleség mindvégig kimarad. Prohászka Fanni női karaktere kislányos és reménykedő, egyre többet sérül a kapcsolatukban, mégsem adja fel. Dékány Barnabás és Jéger Zsombor férfifigurái nem akarnak maradni, a jobb munkalehetőség és a több pénz valójában csak ürügy, együtt akarnak lenni. Annyira azonban nem bátrak, hogy kapcsolatukat vállalják, holott mindenki tud róluk.

Indul, ugye indul

Mindkét dráma a vágyakozásról szól, de szomorú végkicsengéssel: akkor sincs garancia a boldogságra és az elégedettségre, ha kilépünk az életünkből, és a vágyaink után megyünk. A drámák szereplői több lehetőségből is rosszakat választanak, nem igazi, inkább csak vélt vágyaik beteljesítésére törekszenek, hazudva a környezetüknek és hazudva önmaguknak is. A finn környezet jót tesz a darabnak, jót tesz az egész drámapályázatnak. Kissé kiemel a hétköznapi valóságból, az eltávolítással és univerzalizálással valamiféle objektívebb befogadói nézőpontot hozva létre. Arra ugyan nem kapunk választ, hogy mennyi haza kell egy embernek, de az otthontalanság érzése, az útkeresés nehézségei, a generációk között egyre növekvő tér-, idő- és gondolkodásbeli különbség kíméletlenül, őszintén és jogosan követel magának hangot.

Nemcsak ez a kemény és fájó szembesítés írható a drámák és a pályázat javára, de az is beigazolódott, könnyebb úgy dolgozni, ha nincsenek nagyon szűkre szabva a határok: az általánosabb témamegjelöléssel nagyon is apró és finom rezdüléseket lehet egy-egy élethelyzetből megmutatni. Fontos, hogy a pályázók körét illetően sem voltak előírások, amitől a kezdő szerzőktől a tapasztaltabbakig bárki benyújthatta az alkotását sokszínűséget, frissességet hozva. Külön öröm, hogy az erős aktualitáson, politikai miliőn túllépnek, és onnan szólnak ezek a szövegek, egyszerre több problémát, és azok összefüggéseit is megmutatva. Így az elvándorlás kérdése erős komplexitásában jelenik meg, utalva saját érintettségünkre még akkor is, ha nem vesszük észre.

 

Szil Ágnes: Csak oda, 2014. november 10.

Szereplők:

Róbertek – Dér Zsolt e.h. és Georgita Máté Dezső e.h.

Klára – Horváth Alexandra e.h.

Mama és Papa – Valentyik Anna e.h. és Papp Endre e.h.

Márta – Pájer Alma e.h.

Lajos – Gyöngyösi J. Zoltán e.h.

Dramaturg: Kautzky-Dallos Máté e.h., Szász Hanna e.h., Varga Zsófia e.h.

Rendező: Szenteczki Zita e.h

 

Fridl Viktória: Indul, ugye indul, 2014. november 17.

Szereplők: Dékány Barnabás, Jéger Zsombor, Prohászka Fanni

Dramaturg: Balázs Júlia e.h., Sényi Fanni e.h. Varga Zsófia e.h.

Látványtervező: Molnár Anna

Rendező: Szilágyi Bálint e.h.

 

A képek forrása: https://www.facebook.com/fesztivalklub2014/photos

 

A teljes sorozatban szereplő írók: Boronkay Soma/Simányi Zsuzsa/Kelemen Kristóf; Fridl Viktória; Juhász Kristóf; Szakunyin Bori; Szil Ágnes; Térey János

Kurátorok, szervezők: Deres Kornélia, Herczog Noémi, Varga Zsófi

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Antal Nikolett --


További írások a rovatból

Interjúsorozat a cirkuszról, változásokról, zártságról és nyitottságról, klasszikus és új találkozásairól
Interjú Bodó Viktorral a pályakezdésről, a Szputnyikról és a külföldi jelenlétről
színház

Győztes játszma Győztes játszma
Beszélgetés Nagy Józseffel a kortárs tánc alakulásáról, iskolákról és lehetőségekről, kétlakiságról és a fiatalok helyzetéről
A zuhanás sokkja a MáSzínházban

Más művészeti ágakról

art&design

Éhesen alszik a tranzitzóna Éhesen alszik a tranzitzóna
Az emlékezés installációja Waldsee-ben (A 2B Galéria Waldsee 1944 című kiállításáról)
Lábjegyzetek a kortárs autódesignhoz
Ari Aster: Fehér éjszakák


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés