bezár
 

art&design

2015. 03. 01.
Hangulatokká alakuló fotók
Sylvia Plachy: Mikor lesz holnap
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Sylvia Plachy a kortárs fotográfia megkerülhetetlen alakja, a humanista fényképezés egyik jelentős képviselője. Fotói attól különlegesek, hogy a dolgok mögötti lényeget kívánják megragadni: nem dokumentálnak, hanem érzéseket közvetítenek. Csizek Gabriella szerint Plachy „egyedülállóan ragadja meg a lét esendőségét”, finom kiemelései pedig a világ egyszeriségét és törékenységét tárják a néző elé. A Mai Manó Ház Mikor lesz holnap című kiállításán egy izgalmas válogatást láthatunk ebből az életműből.

Sylvia Plachy és Csizek Gabriella, a kiállítás kurátora az egyes képeket úgy rendelte egymás mellé, hogy azok párbeszédbe kerüljenek, illetve a befogadóban különböző érzéseket, hangulatokat, szabad asszociációkat indítsanak el. A tematikus vagy a kronologikus szempontok nem jutnak érvényre ezekben a terekben, hiszen ahogy a kurátor fogalmaz: „a rendezés is sokkal inkább a költészethez áll közel, semmint valamiféle racionális logikához”. Éppen ezért a kurátori munka szorosan leképezi Sylvia Plachy távolságot nélkülöző fotózási stílusát, azzal élő és eleven kapcsolatban áll. A mélyen személyes, inkább emóciókat, mint tényeket közvetítő fotók ebben a rendezésben valóban kiteljesednek és képesek megmutatni a legbelsőbb lényegüket.

Nagypapa és nagymama

Az asszociációkra, érzésekre, hangulatokra építő rendezés azokon a helyeken működik legjobban, ahol egész falakat foglalnak el a fotócsoportok, a képsorok, és együttesen élő szövetet alkotnak. A második terem belső falán például különböző tematikájú és méretű fotók függenek (pl. Megtorpanva egy felhőkarcolón; Manhattan), összetartozásukat elsőre csak a fekete paszpartu jelzi. Azonban ha a látogató közelebb ér, és jobban szemügyre veszi ezeket a munkákat, akkor a képek izgalmas összjátékba kezdenek, s együttesen egy komor, vészjósló kedélyállapotot rajzolnak ki. Hasonló érzéseket vált ki az első szint legbelső termének egyik fala is, ahol egy sorban futnak a különféle havas tájak (Lépcső a mennyországba; Függőhíd, Ukrajna; Elliott a téli kertben; Tél a Széchenyi fürdőben), melyek a gyász, az elmúlás érzetét hordozzák magukban. E csoportosítások, izgalmas párosítások közül a legkiemelkedőbb a galéria belső termének installációja, ahol olyan képek fonódnak egymásba, (Dachau; Hangtalan sikoly; Póló szögesdrótón), amelyek a holokauszt, a genocídiumok, a halál, a veszély fogalmait hívják elő a befogadóban.

Függőhíd, Ukrajna

A csoportosítások a néző egyik teremből a másikba való átvezetését is szolgálják. A kurátor ugyanis ezeket a képhalmazokat úgy rendezte el, hogy a látogató tekintetét már akkor megragadják, amikor ő még az előző terem fotóit szemléli. Ezeknek az átvezetéseknek köszönhetően az egész kiállításnak lesz egy szép íve, ahol az egyes termek képcsoportjai nemcsak önmagukban, hanem egymással való viszonyukban is értelmezhetőek.

Bobette, Ruanda

Egyetlen problémám van a kiállítás szerkezetével: a képfeliratok, falfeliratok hiánya. Persze, értem én, hogy ezek jelenléte nyilvánvalóan megzavarná azt a fajta befogadást, amit ezek a fotók elvárnak, a befogadót a feliratok olvasása ugyanis minduntalan megakasztaná a szabad képzettársítások előhívásában, a képek hangulatának átélésében, ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet a kiállítás alatt ennyire magára hagyni a nézőt, pláne olyan esetben, amikor a cím szerves része a fotónak. Ugyan választhatja azt, hogy egy nyomtatott műtárgylistát a kezébe véve járja végig a tárlatot, ha a képek címére kíváncsi, azonban a papírlapok közötti böngészés legalább ugyanennyire megszakítja, darabossá teszi a befogadást. Úgy gondolom, hogy legalább a képcímek valamilyen formában megjelenhettek volna a falon, egy sarokba megbújva, kényelmesebbé téve a bejárást.

Sötétedés

Az viszont mindenképpen dicsérendő, hogy a kiállítás kurátora úgy helyezte a képeket egymás mellé, hogy azokból Sylvia Plachy kelet-európai és New York-i (kisvárosi-nagyvárosi) identitása is kirajzolódjék. Nagyon jól megfér például egymás mellett a Hősök terén fotózott munkája és a Gusról, a Central Park jegesmedvéjéről készült portré vagy az Egy tál cseresznye és a Richard Trendon megnyitója, Whitney Museum című képe, illetve jól működnek a vászonra nyomott fotók is, amelyek a kiállítás monotonitását hivatottak megtörni.

Anyám apám sírjánál

A tárlaton hangsúlyosan van jelen Plachy fia, Adrien Brody is. A második teremben egy vitrinben a fiú „ezer arcát” szemlélhetjük, s olyan képek is függenek a falakon, amelyeken Brody egy-egy szerepben mutatkozik meg. Ezek között a legjobb a lépcsőfordulóban található Adrien Brody Richie Rude szerepében című munka, amely egészen izgalmas és szokatlan kivágásban mutatja be az Oscar-díjas színészt. Mindezeken túl a tárlaton szerepel egy kis filmetűd is, amelyet a fiú készített édesanyjáról.

Adrien Brody Richie Rude szerepében

Összességében egy jól átgondolt, szépen megkomponált tárlattal van dolgunk, amiben a látogató kellemesen elmerenghet, s a világ szigorú racionalitását egy kis időre maga mögött hagyhatja.

Sylvia Plachy Mikor lesz holnap című kiállítása a budapesti Mai Manó Házban látható 2015. február 15. és április 19. között.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Kocsis Katica --


További írások a rovatból

art&design

Néptelen közterek bámulják a szobrokat Néptelen közterek bámulják a szobrokat
Kolozsi Bea Közterek-sorozat című kiállításának megnyitóbeszéde
art&design

A minimalista szobrászattól az amerikai macsókig A minimalista szobrászattól az amerikai macsókig
Bevezetés a land artba – I. rész
art&design

A jövőbe tekinteni, a jelenben élni, a múltban keresni A jövőbe tekinteni, a jelenben élni, a múltban keresni
Interjú Fridvalszki Márkkal a külföldi felsőoktatásban szerzett tapasztalatairól, a művészethez és alkotásaihoz való hozzáállásának megváltozásáról a bécsi, lipcsei és berlini közeg hatására

Más művészeti ágakról

Platon Karataev koncert a Müpában
gyerek

Életmentő hatlábú Életmentő hatlábú
Kiss Judit Ágnes A csodabogár című könyvéről
gyerek

Szülinapi Pagonyfeszt
20 éves a Pagony
irodalom

Közösség újraépülőben Közösség újraépülőben
Borsik Miklós és Biró Krisztián kötetbemutatója


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés