Merthogy a hangulatfelelősök (Fekete Ádám és Göndör Laci) egész estét át- és összefogó performanszára talán leginkább a dezinformálás kifejezés illett. A konferálás módja a klasszikus bohócpárosítást idézte meg, hiszen Fekete Ádám volt inkább  a vidám, szertelen, pimaszkodó, az önmagából is könnyedén még jobban bohócot csináló "Piros Orr", míg Göndör Laci a feladatát (látszólag) túl mereven és komolyan vevő, időnként mulatságosan félrecsúszó moralizálásokba  bonyolódó "Fehér Arc". Ketten együtt pedig szórakoztató káoszt hoztak létre, amiben semmi sem volt a helyén, minden összekeveredett, időnként még a szerzőknek is más identitást adtak (Mán-Várhegyi Réka például fodrász lett, aki szabadidejében ír könyveket). Kemény Zsófi Én még sosem című könyve kapcsán a szerelmi háromszögtől a szvingerklubig jutott a gondolatmenet, mint ahogyan az ausztrál fiú történetéről is (Markus Zusak: A kispályás - Underdog 1.)  valahogy csak elkalandoztak a gondolatok a kivándorlás problémája felé. Érezhető volt, hogy amit a műsorvezetők összehordanak, az ritkán releváns információ, de éppen ettől volt mulatságos is egyben.  

Nagy szükség volt tehát egy finoman hangolt irónia-detektorra ezen az estén, de a közönség szemmel láthatóan vette a lapot. Valóság és játék határa teljesen elmosódott, sok esetben nem lehetett teljes bizonyossággal eldönteni, hogy az improvizációból adódó természetes esetlenségről vagy előre jól begyakorolt jelenetsorról van-e inkább szó, de épp ez az eldöntetlenség vált eközben alapvető humorforrássá. Ahogy Nényei Pál Az irodalom alfele címet viselő stand up monológja esetében is, amit  - csak hogy egy csavar is legyen benne - ülve adott elő: egy  tankönyvíró kormányhivatalnok, azaz a meg nem értett művész dilemmázott a népdalokban rejlő szexuális utalások miatt.

Az esten a könyveket legközvetlenebbül a slammerek szövegei érintették. Gábor Tamás Indiana eljátszott a gondolattal, mi az, amit ő még nem csinált sosem (Kemény Zsófi: Én még sosem) Szegedi Fanni egy  Szegedi Fanni nevű zsákutca életképét, a lakók közt lezajló tipikus jeleneteket vázolta fel (Mán-Várhegyi Réka: Szupermenők), Mészáros Peti pedig büszkén vállalta kispályás önmagát. (Markus Zusak: A kispályás - Underdog 1.)  Basch Peti  Rolf Lappert Pampa Blues című könyvének főszereplőjéről slammelt,  Ben 17 évét vette végig a valamiben hinni - valamiben (már) nem hinni kettősségére felfűzve. Imre Ábrisnak pedig Laboda Kornél mátéPONTindul című regénye jutott és szövegében annak látleletét adta, milyen  szokásos terhek vernek egy kamaszt. 

Az est fergeteges fináléja is Laboda Kornél könyvéhez kapcsolódott: a TÁP Színház színészei a DVD-extrákra emlékeztető jeleneteket adtak elő. Volt audiokommentár (a Szerző elmondta, amikor az épp felolvasott részletet írta, milyen teát ivott) és interjú a Szerzővel, kínos kérdésekkel, egyre indiszkrétebb kérdezővel. Megtudhattuk, milyen egy regény szereplőcastingja és néhány kimaradt jelenetet is láthattunk (scifi- és Poirot-paródiát). A legvégére pedig egy egyveleg jutott az álomról szóló dalokból, a Csárdáskirálynőtől a Bohemian Rapsodyn át egészen a kilencvenes évek magyar egynyári popslágereiig, persze ez is abban az abszurd humor üzemmódban, ami az egész estet jellemezte.   

Még a program elején tette fel a két műsorvezető a kérdést: miért is nem ünnepeljük minden nap a könyveket? Nos, ha az ünnep alatt egy ilyen estét értünk, akkor ez tényleg minden nap jöhetne!