bezár
 

film

2015. 06. 22.
Egy skót ficsúr a Vadnyugaton
John Maclean: Slow West, 14. Transilvania IFF, Kolozsvár, 2015
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A Michael Fassbender nevével fémjelzett Slow West a Sundance fesztiválon megkapta a legjobb külföldi filmnek járó fődíjat. Nem csoda, hisz John Maclean debütáló rendezése újfajta meglovagolása a western nagy múltú zsánerének.

A film felütése meglehetősen rendhagyó a western műfaj környezetében. Egy 16 éves skót dandy (Kodi Smit-McPhee) egymagában vándorol lóháton az amerikai Nyugaton, hogy megtalálja szerelmét, aki (szerinte) az ő hibájából volt kénytelen elmenekülni Skóciából. A főhős tehát kívülálló, idegen ezen a földön, és az nem kifejezés, hogy elhagyta a komfortzónáját. Érzékeny lelkű, idealista arisztokrata, a Vadnyugat pisztolyforgató martalócainak tökéletes ellentéte. Ahogy azt a fiún kívül mindenki más megjósolná, hamar bajba keveredik, ám – és ez a történet bonyodalma – a vakszerencse összesodorja egy helyi párbajhőssel (Fassbender), aki kihúzza a csávából. Majd felajánlja, hogy némi dollárért cserébe patronálja a kölyköt útja során. És ezzel még csak kezdődnek a bonyodalmak: a cowboy – hősünk elől gondosan titkolt – motivációja valójában az, hogy a ficsúr elvezetheti őt a skót emigráns nőhöz, akinek a fejére busás vérdíjat tűztek ki. Mi több, nem csak neki jutott eszébe mindez, de ex-bandája fejének is.

1

A történet a bonyodalomtól kezdve road movie-ként, buddy (haver) filmként és felnőtté válási drámaként folytatódik. A két útitárs jelleme radikálisan különböző, de persze kapcsolatuk rázós kezdete után egyre jobban megismerik és elfogadják egymást, így mindketten jellemfejlődésen mennek át. Pro és kontra társalgásukon keresztül maga a film szerzője fejtheti ki véleményét, miközben interakcióik, konfrontációik természetesen vígjátékba is illenek, éppúgy, mint a másféle világba tévedt, sőt önmagában is komikus főhős figurája. Ami a mentor-tanítvány, sőt már-már apa-fiú viszonyra építő felnövéstörténetet, "Bildungsromant" illeti, látszólag a tinédzser fejlődik többet. Megtanul lőni és ölni, ám szó sincs arról, hogy a cowboy átformálná őt a maga képére. A srác végül helyrehozza hibáját, ami miatt szerelmének menekülnie kellett, gyermeki gyarlóságát jóvátéve férfivá válik, megváltást nyer, ugyanakkor a legbüszkébb arra lehet, hogy az ellenséges környezeti hatások ellenére a lelke mélyén önmaga marad, sőt marcona testőrét is megtéríti. A szokásos mentor-tanítvány történethez képest tehát ezúttal fordul a kocka. A fiú végül eléri minden célját, bár korántsem úgy, mint gondolnánk (vagy akár ahogy ő maga gondolná).

Slow West

A kísérője a magányos westernhős kliséje, és Fassbender is mintha egyenesen Eastwoodot alakítaná e filmben. A figura szófukar, de amikor mond valamit, az nagyot szóló, jól megrágott egysoros. Kiégett, cinikus túlélőművész, aki tökéletesen idomult a Vadnyugathoz. Sokáig nyitott marad a (thrilleri feszültséget is okozó) kérdés, hogy végül begyűjti-e majd a vérdíjat pártfogoltja szerelme fejéért, de (épp ezért) nem e karakter a történet nemezise. Az igazi főellenségek régi bandájának vezére és tagjai, na meg még pár szabadúszó fejvadász, továbbá az indiánokat mészároló martalócok. Fassbender karaktere természetesen ennyiben is tipikus westernhős: a fiú mellett ő is kívülálló, hitehagyott, kegyvesztett renegát, aki nem áll senki oldalán, így aztán két tűz közé kerül.

3

Ha Fassbender párbajhőse a western zsánerét képviseli a filmben, úgy a tejfelesszájú ifjonc a rendező alteregója. És ez a film elsősorban a főhősről szól, és nem csak azért, mert az ő karaktere különc, a társa pedig egy klisé. Hisz az egész cselekmény a főhős célorientált karaktere köré épül. E darab nem cselekmény-, hanem főhős-központú, és e film önmagában is bizonyítja a forgatókönyvírás azon tanítását, mely szerint az utóbbi típusú narratívák az életképesebbek. A bonyodalom nem történhetett volna meg, ha a főhős karaktere nem olyan, amilyen. Már a legkorábbi flashbackekben látjuk, hogy a főhős reménytelenül és viszonzatlanul szerelmes egy idősebb lányba, akit ezzel kényszerít bele az emigrálásba. Az ifjonc romantikus természete miatt akarata ellenére viszályt szít arisztokrata apja és a lány paraszti családja közt, utóbbiak ezért válnak törvényenkívülivé. A srác roppant érzékeny a szociális igazságtalanságokra, és ezt Maclean is elmondhatja magáról, hisz a western zsánerét arra használja, hogy realistán, társadalomkritikusan mutassa be a kor árnyoldalát, a Vadnyugat fehér emberének bűneit, például az őslakosok megtizedelését. És ez a fajta érzékenység napjainkban már elvárás egy szórakoztató zsánerfilmmel szemben, és joggal.

4

Az álmodozó, művészlélek főhős-alteregó posztmodern westernt hoz magával, és ami azt illeti, e filmben van is egy olyan tábortűznél elmesélt “sztori a sztoriban”, ami láttán Tarantino is csettintene. Ez a történet tehát a fiúról szól, és ahogy ő megváltoztatja a cowboy karakterét, és ugyanígy Maclean is kénye-kedve szerint formálja a választott zsánerét. Jó útra tereli a western agg műfaját, épp ahogy a gyerek is ezt teszi elidegenedett mentorával. Maclean egyfajta megváltást hoz a zsánernek, aminek éppúgy sötét a múltja, mint az amerikai Nyugatnak. E film a rendezőtől is underdog sikertörténet, nem csak a főhős részéről. Mindketten fiatalok és külföldiek, akik arrafelé mentek, ahol elvileg semmi keresnivalójuk. (A film brit és új-zélandi, a direktor skót.) Ha e rendező úgy állt volna neki elkészíteni a debütálását, hogy “mi az, amit én manapság hozzá tudok tenni ehhez a nagy múltú zsánerhez”, akkor épp ez a film lenne az eredmény. És ahogy a fiatalember is pozitív csalódást okoz a Vadnyugaton, az újonc direktor sem sűrűn hibázik. Mozijának nem csak a forgatókönyve példás, de a színészvezetés, a látványvilág és a gegek színvonala sem hagy maga után kívánnivalót. És ahhoz képest, hogy ez elvileg a “Lassú Nyugat”, a film nincs másfél óra, és teljesen sallangmentes. A cím inkább arra vonatkozik, hogy ez nem egy attrakció-orientált műfajdarab, épp ellenkezőleg, szerzői zsánerfilm, így aztán nincs túlpörgetve.

A film adatlapja az imdb.com oldalon.

nyomtat

Szerzők

-- Csiger Ádám --


További írások a rovatból

Testközelben – Érzékiség az új német filmekben
Interjú Kenyeres Bálinttal a magyar film helyzetéről, a folyamatos alkotás lehetetlenségéről és a szerzői film perifériára szorulásáról
film

Csillagporos ábrándok Csillagporos ábrándok
Paul Thomas Anderson: Licorice Pizza
film

A bús rádiós panaszai A bús rádiós panaszai
Mike Mills: C’mon C’mon – Az élet megy tovább

Más művészeti ágakról

irodalom

Sötétben tapogatózni őrült világokban Sötétben tapogatózni őrült világokban
M. Nagy Miklós és Totth Benedek beszélgetése az idei PesText egyik kiemelt vendégéről, Vlagyimir Georgijevics Szorokinról
Pintér Tibor: Hangok és szavak erdeje könyvbemutató
Bartis Attila Jávai kalandjairól mesélt
Interjú Pusker Júliával fordulópontokról, külföldi érvényesülésről, a klasszikus zenei előadóművészet minőségének alakulásáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés