bezár
 

színház

2015. 07. 18.
Magische Töne
A Sába királynője a Margit-szigeten
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Goldmark Károly Sába királynője című monumentális zenedrámája egyike volt a 19. század legnagyobb operasikereinek. Az 1875-ös bécsi bemutató után a darabot nagy sikerrel játszották Európa legjelentősebb dalszínházaiban, valamint színpadra állították New Yorkban és Latin-Amerikában is. A két világháború között azonban már csak a bécsi, a budapesti és a német operaházak tartották műsoron, hogy aztán az ő repertoárjukból is kikopjon a darab.

Goldmark Károly német anyanyelvű, zsidó családban született, gyermekkorát Nyugat-Magyarországon töltötte, majd életének jelentős részét Bécsben élte le. Nem beszélt magyarul, de – saját bevallása szerint – szülőföldje iránti „mélyen gyökeredző” érzelmei egész életében elkísérték. Ennek következtében nem túlzás, ha a magyar zenetörténet részének tekintjük munkásságát. Sajnos azonban az utóbbi évtizedekben műveit (elsősorban operáit) inkább Németországban és Ausztriában adták elő, nem pedig Magyarországon. Világsikerű első dalművét, a Sába királynőjét utoljára 1961-ben újította fel a Magyar Állami Operaház, tíz évvel később a debreceni Csokonai Színház is műsorra tűzte a darabot, de azóta mindössze egyetlenegyszer adták elő az ország határain belül – 2004-ben a Nyári Zsidó Fesztiválon koncertszerűen. Ugyanakkor az is igaz, hogy a világsiker után a huszadik század második felében a Sába fokozatosan eltűnt a világ opera színpadairól. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy a darab miért került mindenhol a süllyesztőbe.

Szkéné színház

A történet ugyanis számos lehetőséget rejt magában akár a rendezői színház számára is. A királynő testesíti meg a sötétség erőit, amelyek bűnbe viszik az ártatlan Asszádot. Sába mintegy a tudatalatti, elfojtott vágyak képviselőjeként jelenik meg a férfi előtt, Szulamit pedig a tiszta szerelem lehetőségét jelenti számára. A tiszta és a bűnös szerelem között őrlődő hős végül szükségszerűen elbukik, hiszen Salamon király és a társadalom elítélte és magára hagyta. Így végül csak a halál által tisztulhat meg, és a sivatagban bolyongva válik igazi hőssé. Előtte csak vágyainak kiszolgáltatott esendő, kisszerű figura volt.

Első felvonás

Látható tehát, hogy a szövegkönyv számos lehetőséget ad a pszichologizálásra. Ehhez jön a zene, melynek végletekig fokozott érzékisége és magával ragadó szenvedélyessége, keleties koloritja a romantikus operastílus hagyományait folytatja, ugyanakkor a zeneszerző az átkomponáltság érzetét igyekszik kelteni, amely a wagneri zenedrámához közelíti a darabot, akárcsak a deklamáló dialógusok és elbeszélések. Emellett Verdire emlékeztető áriákat, valamint a francia operahagyományokat felelevenítő kórustablókat és balettot is találunk a partitúrában. Goldmark zenéje tehát eklektikusan sokszínű, és nagy érdeme, hogy ezt a sokfajta stíluselemet egységes egésszé tudta ötvözni. A közönség hamar kegyeibe is fogadta a bibliai történetet feldolgozó darabot, míg a kritika egy része a kezdetektől fogva kifogásokat emelt vele szemben.

Tény, hogy Goldmark elsősorban a címszereplő jellemének ábrázolását oldotta meg árnyaltan. Asszád énekléséből csak a tébolyt és a kétségbeesést halljuk, Szulamit is egysíkú zenei mondanivalót kapott, a többi szereplőhöz hasonlóan. Az előadása nagy létszámú énekkart és tánckart igényel, amiben sokan csak üres látványosságot láttak. Egy idő után tehát a szakma elavultnak, idejétmúltnak érezhette a darabot. Viszont Goldmark minden főszereplő számára impozáns szólószámokat komponált, emellett a kórusrészletek és a zenekari részek is hatásosak. Az opera jól sikerült részletei drámai erő tekintetében vetekszenek Verdi operamuzsikájának hatásosságával. Kisebb hibái és egyenetlenségei ellenére tehát a Sába királynője ma is élvezetes operamuzsika és ma is helye van a repertoárban.

Sába és Salamon

Káel Csaba rendezése pedig kétségtelenül látványos, szép kiállítású előadást eredményezett. A monumentális díszletek, a forgószínpad alkalmazása, a szép és dekoratív jelmezek mind-mind a régi, hagyományos operajátszás fénykorát idézték. A színpadra állítók az ókori történetet a szecesszió keretei közé helyezték. A rendező elmondása szerint azért, mert olyan stílust akartak keresni a színpadkép számára, amelyben „különféle művészeti vonulatok találkoznak” és amely „orientális stílusjegyeket is magában foglal”. Az ötlet illett az opera eklektikusságához és keleties hangulatvilágához, ugyanakkor nem tekinthető túl eredeti megoldásnak. Mindenestre a díszletek jól funkcionáltak: a palotát és némi átrendezés után a Salamon-templomát megjeleníteni hívatott épületbelső lehetővé tette a látványos felvonulásokat és a nagy, tablószerű beállításokat. A palotakert buja, zöld vegetációját pedig Henri Rousseau képi világát megidéző díszlet varázsolta elénk.  

Maga a rendezés semmi extrát nem tartalmazott: a színpadon az történt, aminek a szövegkönyv, a szerzői utasítások szerint történnie kellett. Káel alapvetően a keleti hangulat megteremtését és a régi előadások látványosságát igyekezett visszaadni – ezzel a korábbi színpadra állítások során kialakult rendezői gyakorlathoz csatlakozott, ahogyan az is, hogy nem húzták ki a balettjeleneteket sem. Venekei Marianna koreográfiája nem mutatott túl nagy változatosságot. A királynő bevonulási jelenetében állatnak öltöztetett táncosok parodisztikusak voltak, és kilógtak az előadásból, mert a színpadra állítás egyébként nélkülözte a paródia eszközeit. A rendező a tömegmozgatást is ötlettelenül oldotta meg. Az énekesek pedig alapvetően sematikus gesztusokkal, komolyabb színészi teljesítmény nélkül adták elő szerepeiket. Az Operaház persze kitett magáért, hiszen a legjobb erőit igyekezett felvonultatni, csak sajnos megfelelő tenort nem sikerült a magyar művészek között találni. De a többi énekes rutinosan mozgott a színpadon, és éneklésével elvitte a hátán az előadást. A rendezésnek a látványos kiállítás mellett a legnagyobb előnye az volt, hogy hagyta érvényesülni Goldmark zenéjét.

Az esküvő

A címszerepet éneklő Gál Erikának nem volt könnyű dolga, de precízen és magas színvonalon teljesítette feladatát. Énekléséből nem hiányzott az érzékiség és a drámaiság, miközben végig hitelesen jelenítette meg a gőgös, féltékeny nagyvilági nő alakját. Hasonlóan színvonalas produkciót nyújtott Szulamit szerepében Sümegi Eszter, aki kihozta a maximumot szólamából, és életszerűen formálta meg a vőlegényéért küzdő fiatal lány figuráját. Vokális produkciója az est elején erőtlenebb volt a tőle megszokottnál, de aztán hamar magára talált a hangjához nagyon illő szerepbe. Nutthaporn Thammathi alapvetően lírai színezetű tenorja nem bizonyult minden tekintetben ideálisnak Asszád szerepére. Biztosan és erőlködés nélkül mozgott a magasabb regiszterekben, és technikailag kifogástalanul uralta szólamát, de éneklése nélkülözte az igazi drámaiságot. Alapvetően ugyanis nem hős-, hanem inkább lírai tenor, de majd meglátjuk, milyen teljesítményt nyújt ősszel a kőszínházban mikroport nélkül. Kelemen Zoltán üzembiztosan énekelte végig az estét Salamon király szerepében a tőle megszokott színvonalas vokális produkciót nyújtva. Hitelesen formálta meg a szilárd és rendíthetetlen uralkodót. A kisebb szerepekben Töreky Katalin nyújtotta a legemlékezetesebb alakítást Asztarót szerepében. Szólószámát kellő erotikával és egzotikummal, hajlékony szoprán hangon adta elő, törékeny rabszolganőnek ábrázolva a figurát. Fried Péter basszusa is kiválóan illett a Főpap szerepéhez. Kisebb intonációs ingadozások előfordultak éneklésében, de így is élvezetes produkciót láthattunk tőle, kellő súllyal és jelentőséggel ruházva fel a figurát. Héja Domonkos karmesteri pálcája alatt a zenekar fegyelmezett teljesítményt nyújtott, néhány jobban sikerült zenekari részlet magával ragadó líraisággal szólt. Az énekkarra is nagy feladat hárult, de szépen vette az akadályokat, és nagyszerű kórustablókat varázsolt elénk.

A kertben

Egy szabadtéri előadás esetében nagyon fontos, hogy látványos színpadra állítást valósítson meg, mert manapság ez jobban bevonzza az embereket egy-egy nyári előadásra. Ugyanakkor legalább ennyire fontos, hogy a látványos díszletekhez és jelmezekhez profi zenei megvalósítás társuljon. A Budapesti Nyári Fesztivál Sába királynője előadása – amely a Magyar Állami Operaház októberi produkciójának előbemutatója volt – a kisebb hibák ellenére színvonalasan teljesítette ezt a két elvárást, és bebizonyította, hogy Goldmark első operájának ma is helye van az operaszínpadokon.

 

Goldmark Károly: Sába királynője

Salamon király: Kelemen Zoltán
Főpap: Fried Péter
Szulamit: Sümegi Eszter
Asszád: Nutthaporn Thammathi
Baal-Hanan: Rezsnyák Róbert
Sába királynője: Gál Erika
Asztarót: Töreky Katalin
Templomőr: Cserhalmi Ferenc

Közreműködik: a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara – az Opera együttese, Magyar Állami Operaház Énekkara, Budapesti Stúdiókórus, Honvéd Férfikar, Magyar Nemzeti Balett

Zeneszerző: Goldmark Károly
Szövegíró: Salomon Hermann Mosenthal
Koreográfus: Venekei Marianna
Jelmeztervező: Németh Anikó
Díszlettervező: Szendrényi Éva
Dramaturg, magyar nyelvű feliratok: Orbán Eszter

Karmester: Héja Domonkos

Rendező: Káel Csaba

Szabadtéri bemutató előadás a Szabad Tér Színház és a Magyar Állami Operaház együttműködésével.

Margitszigeti Szabadtéri Színpad, 2015 július 3.

Fotó: Nagy Attila (Fanatics Film)

Képek forrása: http://szabadter.hu

nyomtat

Szerzők

-- Péter Zoltán --


További írások a rovatból

A Corvina Kiadó Plautus: Hét komédia című kötetéről
Üvöltő szelek musical az Eötvös 10-ben
színház

Zemlényi Attila és kabai lóránt darabja Miskolcon

Más művészeti ágakról

Szálinger Balázs volt a Költőim sorozat vendége
Tóth Kinga AnnaMaria sings/singt/énekel című kötetének bemutatója
Határátkelés címen rendezték meg a Kis Présházban öt kortárs költő közös estjét


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés