bezár
 

film

2015. 11. 08.
Veszélyesen hülye kölykök
Bora Dagtekin: Fák jú Tanár úr 2
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A Fák jú Tanár úr! című német vígjáték kellemes meglepetése volt a tavalyi évnek, nem is csoda, hogy már itt is a folytatása. Amin meglátszik, hogy rohamtempóban készítették el, de elődjéhez hasonlóan e film is képes pozitív csalódást okozni.

A magyar címért ezúttal nem a forgalmazó a hibás, mivel az nem tért el sokban az eredetitől (Fack ju Göhte), melyben a Goethe a film helyszínéül szolgáló iskola neve is egyben. Az első részben egy piti gengszter (Elyas M'Barek) börtönből szabadulása után megpróbálta visszaszerezni a zsákmányt, amit lekapcsolása előtt elrejtett. Nagy bosszúságára időközben felhúztak egy iskolai tornatermet az elásott szajré fölé, így tanárnak kellett álcáznia magát, hogy alagutat fúrhasson a kincshez. Ez egy kellően mókás szituáció volt egy iskolai környezetben játszódó tini vígjátékhoz. A film főleg a Zeki Müller antihős karakterében és új szerepkörében rejlő humorforrásra épült, de inkább pedagógiai missziót betöltő „tanárfilmként” (amilyen a Holt költők társasága vagy a Könyörtelenek) okozott pozitív csalódást. A Goethe ugyanis egy lepukkant iskola, aminek legrosszabb tanulói garantáltan Zeki sorsára voltak ítélve, de csak amíg el nem kezdte őket idősebb önmaguk tanítani. Mind bűnözővé szerettek volna felnőni, elbagatellizálták a tanulás fontosságát, és végül nem a hivatásos tanároknak, hanem egy visszaeső bűnözőnek sikerült erről lebeszélni őket (azzal, hogy kapcsolatait kihasználva megmutatta nekik, milyen alantas életet élnek példaképeik).

1

A Fák jú Tanár úr! tehát leginkább a Veszélyes kölykök-féle, azaz hátrányos helyzetű és bűnözésbe eső fiatalokról szóló tanárfilmek vígjáték verziója volt, a folytatás viszont már a tipikusabb sequelek rugójára jár. Követelmény a mozifilmekkel szemben, hogy a főhősnek legyen jellemfejlődése vagy megváltása, és ezt az első rész teljesítette is. A sequelek alkotói azonban rendre a jellemfejlődés kudarcát teszik meg bonyodalomnak. A jellemhibáit korábban sikeresen leküzdött főhős visszaesik: ezt történt például az Apádra ütök folytatásaiban, melyek mind arról szólnak, hogy De Niro morcos ex-titkosügynöke mégsem képes oly könnyen befogadni a családjába Stiller félszeg karakterét. Ilyen az idei mozikínálatból a Hotel Transylvania 2 – Ahol még mindig szörnyen jó is, melyben Adam Sandlernek és kompániájának nem volt jobb ötlete annál, mint hogy Drakula gróf újra arra a szintre degradálódjon, melyen az előző rész nyitányában volt. Ahelyett, hogy a sequelek alkotói továbbgondolnák a főhős jellemfejlődését (megnéznék, hová tud még fejlődni), törlik az előző rész megváltását. Az ilyen sequelek akár dicsérhetőek is lehetnének a realizmusukért, mivel a valóságban sem zajlik ilyen gördülékenyen a személyiség javulása, de mivel ezekben a folytatásokban ugyanaz történik újra és újra, alkotóik kétszer adják el ugyanazt a cselekményívet, így inkább egy mindenféle jellemfejlődést nélkülöző szappanopera lesz a végeredmény.

2

A sequelben Zeki ráébred, hogy a tanári munkát mégsem neki találták ki, és inkább kocsmát nyitna, ha lenne miből. Szerencséjére egy bűnöző haverja nem éli túl a szökést a börtönből, és búcsúlevelében rá hagyományozza utolsó zsákmányát, egy maréknyi gyémántot. Zeki egy plüssállatba rejti a kincset, amit azonban az első részben megismert pedagógus barátnője (Karoline Herfurth) véletlenül jótékony célra ajándékoz Thaiföld szegényeinek. Hősünk szerencséjére az osztály ugyanezen országba indul kirándulni, ahol az ex-elítélt akár vissza is szerezheti a gyémántokat rejtő babát.

A cselekmény persze csak egy alibi ugyanannak a komikus szituációnak a megteremtéséhez, ami az első részt működtette. Még a főhős barátnője is lemarad a repülőgépről, hogy Zeki szabadon garázdálkodhasson a felügyeletére bízott rosszcsont gyerekekkel. Ez a felnőtt korhatáros garázdálkodás viszont, ahogy az első rész alkalmával is, viccesebb az átlagnál. A műfajok, amikkel feldúsult ez a rész az előzőhöz képest, nem túl eredetiek (pl. road movie), de míg a nyitófilm humora főleg a főhős Torrente-szerű karakteréből táplálkozott, ezúttal már az osztály butái viszik a prímet. A rossz környéken felnövő, a suliban ritkán odafigyelő diákok találkozása a természettel és a keleti kultúrával nagyjából olyan, mintha Beavis és Butt-Head csöppentek volna ugyanerre a környékre.

5

Elődjéhez hasonlóan ez a film is képes kellemes meglepetést okozni azzal, hogy drámaként is működik. A tanár-diák kapcsolatra épülő iskoladráma itt már átmegy (pót)családi drámába. A bűnözői lét árnyoldala helyett ebből a filmből immár az derül ki, hogy a legrosszabb tanulmányi eredményt elérő gyerekek gyakran hátrányos helyzetű és csonka családokból származnak, és emiatt képesek úgy szeretni a tanáraikat, mint egy szülőt. A folytatásból sem hiányzik tehát a mondanivaló, ami különösen a film célközönségére (fiatalokra) lehet üdvös hatással.

Fák jú Tanár úr 2. (Fack ju Göhte 2)

Színes, magyarul beszélő, német vígjáték, 115 perc, 2015

Rendező:  Bora Dagtekin

Forgatókönyvíró:  Bora Dagtekin

Operatőr:  Andreas Berger

Zene:  Michael Beckmann

Producer:  Lena Schömann

Vágó:  Charles Ladmiral    

Szereplők: Elyas M'Barek, Karoline Herfurth

Bemutató dátuma: 2015. október 15.

Forgalmazó: Big Bang Media

Korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott!

nyomtat

Szerzők

-- Csiger Ádám --


További írások a rovatból

Daniel Kwan – Daniel Scheinert: Minden, mindenhol, mindenkor
Paolo Genovese: Szuperhősök
Interjú Csuja Lászlóval, a Virágvölgy és a Kilenc hónap háború rendezőjével, valamint a Szelíd egyik rendezőjével az egyediségről mint a nemzetközi siker titkáról
Ryûsuke Hamaguchi: Vezess helyettem

Más művészeti ágakról

Vaktérkép
Lully–Molière: A kénytelen házasság
gyerek

Pagonyfeszt a Dürer kertben Pagonyfeszt a Dürer kertben
Családi program május 22-én
gyerek

El kellett mozdulni a mesevilág felé El kellett mozdulni a mesevilág felé
Interjú Molnár T. Eszter írónővel és Török Zoltán természetfilmessel


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés