bezár
 

film

2015. 12. 15.
Távol-kelet kifordítva
Anime belülről – az Anilogue-on
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Nyálcsorgatva olvastam az Anilouge idei programját. Leginkább az animék miatt. Végül úgy hozta a sors, hogy csak azokra tudtam beülni, amelyekre annyira nem is voltam kíváncsi. És egyáltalán nem bántam meg.

A koreai A szatellitlány és a tehén már címével sejteti a ránk váró őrületet. A föld körül keringő, kikapcsolás előtt álló műhold egyik nap váratlanul új jelet észlel. Meghallja egy fiú melankolikus énekét. A gépezet a fejébe veszi, hogy mindenképpen találkoznia kell a dal előadójával, ezért zuhanni kezd a fölfelé. De becsapódási pályájáról eltéríti egy vécépapírként élő mágus varázslata, melynek hatására kislánnyá változik. Ezután együtt indulnak az énekes fiú megkeresésére, akit éppen ekkor hagy el a barátnője, a szíve pedig megszakad, aminek következtében átalakul fejőstehénné. A tehenet üldözni kezdi a Hamvasztó nevű óriás gép és egy rejtélyes férfi, aki egy vécépumpával próbálja ellopni a máját.

Amekkora ostobaságnak hangzik ez az egész, annyira élvezetes, ezt mindenkinek garantálhatom. A film tempója lélegzetelállító. Nem hajszolja a nézőt, de nem is engedi megpihenni. Amikor arra számítunk, hogy ebben a jelenetben nem fog történni már semmi varázslatos, akkor akár egy apró gesztusban is meg tud jelenni valami abszurdan szép vagy mulatságos. A tempója a végzete is a filmnek. Az ember úgy érzi, bizonyos motívumok, jelenetek vagy történetszálak kibontásához több időre lenne szükség, hogy valami igazán mély és maradandó nyomot hagyjon a megtekintése után. Az európai néző sokszor nem is tudja, hogy amit most lát, azt komolyan kell-e venni, vagy egy paródiára váltott jegyet? Mert kétségkívül így lehet jobban megragadni a filmélményt, ugyanis A szatellitlány felfogható egyfajta meditációként az ázsiai animációról. Vannak itt Miyazakira emlékeztető elemek, számítógéppel animált karakterek és hátterek, a japán anime piacáról ismerős helyzetek és motívumok. De mintha az egészet kifordítva látnánk.

Szatellitlány

A szatellitlány és a tehén

Ugyanez az érzés kerítheti hatalmába a mozilátogatót, ha beült az Anime haiku válogatásprogramra. A cím megtévesztő, mert animét csak nagyon kis részben tartalmaz, haikut meg hát… Jó lenne ha megértenénk, hogy azért mert valami rövid és japán, még nem biztos, hogy köze van a haikuhoz. A Geidai Egyetem végzőseinek idei filmjei között persze szerepelt olyan, ami egyszerű, kötött formában a lét és elmúlás kérdéseit filozofikusan boncolgatta (ÉsVége), de a paletta ennél jóval színesebb volt. Az első filmek nagyon megijesztettek, ugyanis semmi japán vonást vagy gondolatot nem tudtam felfedezni bennük (Színes pacák, A sárga labda). Ez nem azt jelenti, hogy rossz alkotások voltak, de kivitelezésük teljesen egyértelművé tette, hogy nemzetközi fesztiválokat céloznak. Koji Yamamura egyébként remekül válogatta össze a rövideket – folyamatosan haladunk a japánabb témák felé. Az összeállítás csúcspontja az Emlékképek című film, amelyben egy lány visszaemlékezik gyerekkori mentorára. Ez a szekció talán a leganimeszerűbb és egyben a legepikusabb darabja is, bravúros, fantáziadús rajzaival és visszafogott pasztellszíneivel. Sokat nevethettünk a Szeretnék a barátod lenni című morbid gyurma animáción, amelyben egy bolond kis lény annyira össze akar barátkozni a körülötte lévő groteszk formájú társaival, hogy ezért, ha kell, a saját két kezével nyújtja meg orrát, hogy neki is ormánya lehessen, vagy mosolyogva töri el lábait. A gyurmafilm mellett megtekinthettük a festék- és homokanimáció lenyűgöző párosítását (Rókás félelmek), vagy Ataru Sakagami páratlanul érdekes tárgy animácóját, melyben egy elhagyott lakóépület pusztulását mutatja be (Egy helyet megnevezni). A kisfilmek egy része mentes volt bármi nemű történettől. Ezek vagy egy formai kísérletet voltak hivatottak bemutatni (Egy fekete macska), vagy pedig szerzői ars poetikaként lehetett őket értelmezni (HolyShit (a hivatlos programfüzet szerint Úristen), A vad fiúk lépnek, Holdfényes éj és opál szín).

Anime haiku

Anime haiku válogatás

Az biztos, hogy ha valaki beült erre a kétszer másfél óra vizuális látvány orgiára az nagyon sok újat tudhatott meg az ázsiai animáció jelenéről, illetve a mélyben meghúzódó underground kezdeményezésekről is. Most már csak meg kell tenni tétjeinket, hogy ezek az elemek mikor kerülnek majd be a main streambe. Mert csak idő kérdése.

Az Anilogue honlapja

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Mráz István --


További írások a rovatból

Beszámoló a 16. Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválról
Julian Fellowes: Downton Abbey
Topolánszky Tamás Yvan: Curtiz – A magyar, aki felforgatta Hollywoodot
Ari Aster: Fehér éjszakák

Más művészeti ágakról

Háttérbeszélgetés Balog Józseffel a Thealter nemzetközi színházi fesztivál indulásáról és működéséről, kapcsolatrendszerekről, a fiatalok lehetőségeiről
Interjú Baráth Emőke énekművésszel a hazai és a külföldi éneklés hatásmechanizmusáról, koncerttermekről és operaszínpadokról, valamint marketinglehetőségekről
A Švejk a Vidéki Színházak Fesztiválján
Fischer Iván változata A Müpában


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés