bezár
 

színház

2016. 01. 18.
A képzeletbeli ajtón keresztül
9. SPOT Fesztivál
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
2007 óta nagyjából évente megrendezik a Színházi Egyetemek Nemzetközi Találkozóját, amit már elég csak SPOT-nak hívni, és sokan tudják, miről van szó. Egyedülálló fesztivál ez Romániában. Az évek során az ország színházi és színházközeli szakemberei közül fitalkorukban a legtöbben megfordultak már Nagykárolyban. A hátizsákokban fürdőruha és strandpapucs, az allűrjeit mindenki otthon felejti, a kíváncsiság és a színház iránti szenvedély nevében: találkozunk.

1

A 9. SPOT Fesztiválra jöttek osztályok és osztályvezetők Passauból, Kolozsvárról, Nagybányáról, Marosvásárhelyről és Budapestről. A nyílt órák, a vizsgaelőadások, a termálstrandolás, az ismerkedések és a beszélgetések mellett a nagykárolyiak számára minden évben nyitottak a SPOT kapui, és a SPOT is kopogtat az ő kapuikon.

Szkéné színház

A Kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Kar Színészmesterség Szakának magyar mesteris és román harmadéves hallgatói a város egy-egy intézményének, a város lakói egy-egy generációjának okoztak különleges pillanatokat jelenlétükkel. A magyar diákok, Árus Péter, Budizsa Evelyn és Szucher Ágnes több óvodában adták elő bábelőadásukat olyan gyerekeknek is, akiknek eddig nem volt lehetőségük hasonló dolgokat látni. Az egyik reggeli előtt Evelyn csillogó szemekkel mesél, hogy mennyire feltöltik őt a gyerekek nevetései, hogy hogy tud valaki ennyire örülni valaminek, hogy ma visszamennek az egyik helyre, mert az egyik kisóvodásnak megígérték. A román tagozatos fiatalok pedig a nagykárolyi hátrányos helyzetűek és öregek otthonában adták elő a commedia dell’arte előadásuk egyik jelenetét. A gondozók elmondásai szerint sok idős hétköznapi életében ez a kicsit több mint fél óra volt a legkedvesebb meglepetés, hogy boldogabbak voltak, mint amilyennek valaha látták őket. És valóban: a pompázatos jelmezekben, a tipikus maszkokban és intenzív játékukkal berobbanó román színészhallgatók hangos felkacagásokat és erős tapsokat váltottak ki – a nézőközönség úgy figyelt, ahogy színházat látó emberek ritkán tudnak figyelni. A fesztivál mondhatni legmeghatóbb délutánja volt ez. 

5

A passaui Athanor Színházi Akadémia elsőéves hallgatóit a romániai színész-rendező mesterük, Florin Vidamski kísérte el. Vidamski David Esrig – korszakalkotó, szintén romániai rendező, az Akadémia alapítója és vezetője – rendezési módszeréről írt, nemrég rövidített formájában megjelent doktori disszertációját a SPOT keretein belül Szatmárnémetiben is bemutatták. Az író szerepét betöltő szakemberrel, a fesztivál szervezője, Sarvadi Paul beszélgetett. Vidamski szerint ahhoz, hogy az alkotó levezesse kreatív energiáit módszerre, úgynevezett laborra van szüksége. Az Esrig előadásait megelőző próbafolyamatokra jellemző ez a gondolkodás, ami a legtöbb színészre, aki vele dolgozott, így Vidamskira is erős szakmai hatással volt. A disszertáció és a popularizált verziója, a könyv ennek a módszernek a bemutatásáról és elemzéséről szól egy olyan szakértő szemszögéből, akinek az a kiváltságos lehetősége volt, hogy közvetlenül Esrig mellett dolgozhasson. Ez az úgynevezett módszer a "mit csináljak a szöveggel; mit jelent a mesterségem profizmusa; na de mi most mit játszunk?" – kérdésekből indul, és a racionalitásból az affektív valóság felé alakul. Vagyis – mondja Vidamski – a színésznek és a rendezőnek a szöveget mindig az akció felől kell olvasnia. 

Vidamski kétféle színésztípust tart számon: az egyik, aki főleg saját úgymond imidzséből dolgozik, „aki saját magába és tehetségébe szerelmes”, és a másik, akit a megismerés és a keresés motivál. Sarvadi a német hétköznapokba való beilleszkedéséről kérdezi, és egy olyan választ kap, amire nem számítunk: hat év után – mondja Vidamski – a német közegben végre megértette saját, román kultúráját. A Fesztivál későbbi napján Vidamski egy nyílt órát tartott, amin saját osztálya és más egyetemek hallgatói vettek részt. A gyakorlatok az úgynevezett módszer részei voltak, és főleg egy imaginárius, a diákok által megteremtett tér használatáról szóltak. Vagyis például, ha bejöttek egy képzeletbeli ajtón, azon a képzeletbeli ajtón keresztül kellett kimenjenek is.

A hozott előadásokon és kiszámítható programokon kívül olyan helyben összerakott kisetűdöket is láthattak az érdeklődök, mint amilyen a Magyar Dráma Napjára Kolozsváron tizenkét óra alatt írt drámákból, szintén tizenkét óra alatt összerakott kiselőadások voltak, vagy a budapesti k2 Színház fiatal rendezőpárosának, Benkó Bencének és Fábián Péternek főleg erdélyi fiatal színészekkel készített meseelőadása. A Magyar Dráma Napján a Kolozsvári Állami Magyar Színház tizenkét órát adott drámaíróknak és színházi embereknek írni egy-egy drámát; ezeket Kolozsváron felolvasószínház keretében ismerhette meg a közönség. Ezek közül a SPOT-on az Athanori elsőéves, a Szilágyi-Palkó Csaba vezette kolozsvári magyar és a kolozsvári román harmadéves színészosztály Sipos Krisztina abszurd drámáját kapták meg, és volt szintén tizenkét órájuk kezdeni velük valamit. Az eredmények sokfélesége több mint élvezhető volt. Ahogy Sarvadi Paul mondta: a színházban ugyanis az a szép, hogy amit valahol valaki elkezd, azt valaki máshol folytatja. A k2 és a fiatal színészek munkafolyamata már nyáron elkezdődött a továbbiakban állandóan változó SPOT-társulat megalakulásának nevében. A végeredmény egy olyan meseelőadás volt, ami a magyar identitás kérdéseit feszegette hagyományos meseszerkezetű történeteken keresztül Bocsárdi Magor érzékeny hegedűjátékának kíséretében.

5

Az európai színtű, tíz országban szervezett, legutóbb november elején Kolozsváron is sorrakerülő Temps D'Images színházi, tánc és fotó/videó fesztiválon készült Yann Verburgh Căpcăuni (Emberevő óriások) című, erre az alkalomra írt drámájának felolvasó-színházi előadását is láthatta a nagykárolyi közönség. A már említett kolozsvári román harmadéves Sinkó Ferenc vezette színészosztály Verburghnek a homofóbiát tematizáló drámáját olvasták fel, az érzékeny szöveghez illő feszességgel. A produkció a végéig bentmaradó közönségnek azokat az aktuális kérdéseket tette fel, amrlyeket hajlamosak vagyunk nem figyelembe venni, és olyan borzalmas történésekre mutatott rá, amelyek a mi hétköznapjainkhoz nagyon közel zajlanak, és amelyeket mégis távoliként kezelünk. 

10

A 9. SPOT Fesztivál után is elmondhatom, hogy a színházi életet a jövőben talán egyszer meghatározó fiataljai között az embernek még mindenféle görcsöktől és csalódásoktól mentes (szakmai) hangulatban van része. Sarvadi Paul ezelőtt lassan tíz évvel szükségét érezte a színházi mesterséget tanuló fiatalok találkozásának, megteremtette és teremti azóta is minden évben ennek a találkozásnak a legmegfelelőbb körülményeit – a diákoknak és a mestereiknek semmi mást nem kell tenniük, csak eljönni és találkozni egymással.

 

9. SPOT Fesztivál

2015. november 23 - 29.

Nagykároly

nyomtat

Szerzők

-- Győrfi Kata --


További írások a rovatból

Wagner kincse 2. – 1. alkalom, Márton László előadása A Nibelung-énekről
Üvöltő szelek musical az Eötvös 10-ben
Rítus és mesterséges intelligencia, avagy Choy Ka Fai (SG/GR) Yishun lángokban című előadása a Trafóban

Más művészeti ágakról

Platon Karataev: Napkötöző – négy szám
A 14. Frankofón Filmnapokról
Az Amikor Galéria debütálása a művészeti galériák soraiban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés