Picassóról nehéz újat mondani, hiszen művészettörténészek alapos tanulmányok százait jelentették meg életművéről. De változtathatunk a bejáratott nézőpontokon, ahogy például a kiállítás a figurális ábrázolás változásai felől közelít a művészhez. A tárlat arra keresi a választ, hogyan vált Picasso eszköztárává a kubizmus, miként tudta módosítani és kiegészíteni azt, és milyen ismétlődő motívumok figyelhetőek meg műalkotásaiban. A gyűjteményben Picasso minden alkotói korszakából találhatók művek, valamint 200.000 dokumentum – levelek, folyóiratok, fényképek – a magánarchívumból. A nem kis feladatra vállalkozó kiállítás egy életműbe való bepillantás, snittek Picasso életéből – szakszerűen összevágva minden alkotói szakaszra nézve. A tárlat szerencsére Picassót nem zárja a zseni erődítményébe, aminek a kulcsát csak elfogult szakmabeliek és laikusok őrzik. A nagy merítés kétségtelenül általánosító, viszont megadja az örömöt nekünk, hogy a nagy mester remekműveit megcsodáljuk.

A legalább két órás időtartamot felölelő kiállítás összesen hét szakaszra tagolja Picasso munkásságát. Az 1895–1906 közötti fiatalkori időszakot felölelő első egység mutatja be a kék korszak melankóliáját és a korai művészportrékat. Picasso életében a legnagyobb áttörést 1907 hozta Az avignoni kisasszonyok című (Les demoiselles d'Avignon, 1907, MoMa) művével, amiben a korábbi festészeti tradíciókhoz képest újszerűen a formák lebontása és kubista újraépítése jelentkezett, a kiállításon a képhez festett tanulmányait tekinthetjük meg. A szándékos disszonancia, a maszkszerűség, a kevés színhasználat, a figurát körülölelő törésvonalak (szín- és vonalvezetés által), a szűk tér – amiben a figurák elhelyezkednek – mind fontos jegyei lesznek Picasso kubista festményeinek. „A modern művészet ikonjának” tekinthető mű igen szorosan kapcsolódik a primitív művészethez (a kiállításon pedig a „Vissza a kezdetekhez” című szekcióhoz), amit afrikai maszkok és egyiptomi alakok is inspiráltak.  A képen a bordélyba betérő meglepni kíván és maga is meglepődik. A festményt nem látjuk, de Picasso világszerte ismert alkotó lett, így kifejezetten érdekes a mester vázlatlapjait és skicceit bogarászni.

A „Kubista dekonstrukció-konstrukció” (1907–1916) megnevezésű korszakból kifejezetten szellemes a Bajuszos férfi (1914) című mű, egy humoros portré festett kollázsokkal, ami megmutatja, hogy minden dolognak van egy nevetséges oldala és Picasso kedvelte felfedni ezeket. A Braque-kal együtt fémjelzett szintetikus kubizmus a kollázs technikát jelentette, ahol a különböző anyagok, a festett és a valós tárgyak egymásba mosódnak. A tárlaton találunk főműveket is, mint például az egyik kedvenc műkereskedőjének, Ambroise Vollard-nak a jól ismert kubista portréját a korábbi analitikus kubizmus időszakából.

1917 után Picasso festészetében újra megjelenik a klasszikusan egyszerű vonal, a szépen modellált test, a táncosok és a balett világa. Ebben az időben az Orosz Balett társulatnak készített színpadterveket hasonlóan más avantgárd művészekhez. Az 1925 és 1936 közötti éveket a „Szürrealista átváltozások” korszakcím jellemzi, ami az európai szürrealizmus megszületésének időszakára utal. Picasso művészetében új formák jelennek meg, az emberi alakok sztereometriája is megváltozik a gömbölyded múzsák által inspirált későbbi festményeken (pl. Női fej, 1931; Olvasó nő, 1932). A figurákat minden oldalról egyidejűleg elemzi, ami Picasso újítása és a korábbi sík kubista ábrázolás feloldása. A reliefszerű alakok a háromdimenziós teret egyszerre ragadják meg, miközben egymásba folyó elemekből épülnek fel.

A sokarcú avantgárd szimbólumaként a háború alatt és után elsősorban a trauma hatására született mementók kaptak helyet. A jól installált részben olvashatunk róla, hogy a háború után ismertsége és pénze ellenére milyen nehézségekkel küzdött, miként harcolt műterében a hideg ellen és hogy végül beköltözött egy párizsi kávéházba. Ezeken a képeken a halálraítélt teremtményeknek a szörnyűség okozta emocionális átalakulását festi meg. A művészek korábban a szélsőséges érzelmeket rendszerint az arcizmok eltorzításával, az egyes testrészek, a szem és a száj felnagyításával érzékeltették. Picasso mindezt fokozta a test elemeinek, a szemek, a fülek és az orr helyének elmozdításával és teljes eltorzításával. Az egyes részek összeszövése adta ki a teljes alakot, ahol minden kifejezés a másikból fejlődött ki, az egység megtörése nélkül. A háború utáni években Picasso ismét a primitív művészet felé fordul, igazán soha nem is hagyta el, hiszen a művészet eredetének keresése mindig lekötötte. Az utolsó korszak humorral teli alkotásai (pl.: Matador meztelen nővel, 1970) lazítanak a szigorú egységekbe tagolt renden, az 1945-től készült festményeken régi mesterek témáit festi át, így ihletik meg Courbet és Cézanne fürdőző nőkkel teli képei.

A kiállítást a földszinten végigkíséri Picasso életrajza és az archívumból vett fotográfiák, amin gyakran félmeztelenül pózol a kissé sem prűd festőmester. A tárlatot visszafogott sötétszürke színű falak kísérik, már-már túl komorrá és sterillé teszik ezt az iróniával teli életművet. Picasso modernkori mítoszára váltott jegy biztos recept a múzeumnak, és nekünk, látogatóknak egy tartalmas és izgalmas délutánra.

Arra a kérdésre, hogy miben rejlik Picasso sikere a magyar származású fotográfus, Brassaї is kereste a választ, aki gyakori vendége volt Picasso műtermének. Beszélgetések Picassóval című könyvében így ír róla: „Kevés művészben van meg az a képesség, amellyel magának sikerült elfogadtatnia az Avignoni kisasszonyokat. Éhen halnának. Matisse-tól hallottam egyszer: »A képességen felül még erő kell, hogy meg tudjuk védeni.« Magában megvolt ez a képesség: huszonöt éves korában híres volt, sikere volt.” – mondja Brassaї Picassónak, aki így válaszolt: „De hol van az megírva, hogy a siker mindig azoké legyen, akik kiszolgálják a közízlést? Én be akartam bizonyítani, hogy akkor is lehet sikere az embernek, ha mindenkinek fittyet hány, mindenkivel szembeszáll, ha nem alkuszik.”

A Picasso – Alakváltozások, 1895–1972 című kiállítás a budapesti Magyar Nemzeti Galériában látható 2016. június 31-ig.

Fotók: MNG