Demény Péter és Balázs Imre József beszélget a színpadon. Aki járt már Kolozsváron, tudja, hogy az efféle magasított emelvények némileg szokatlanok, noha a Bulgakov Kávéház széksorain túl is van irodalmi hely arrafelé, azért a közönségtől alig néhány centiméterre zajló beszélgetés-felolvasás valamelyest otthonosabb, barátságosabb. Ez most a Könyvhét, illik mindent komolyan venni. A szabályokat is, hiába nem erőssége a magyar léleknek a szabálykövetés. Az irodalom természetesen mindent helyre rak. Szép és komoly irodalom.

A kiáltványok ideje lejárt, hihetnénk, ha nem értesülnénk arról, hogy Demény Péter írt egyet. Ha már. „Írtam egy kiáltványt 2014-ben a blogomon az apák ellen, és igencsak komoly vitát váltottam ki vele. Rengetegen kommentelték, jobban, mint a többi írásomat az oldalon. Persze, valami nem attól lesz fontos, hogy hányan klikkelnek rá.” Halljuk Deménytől. Az apák ellen. Könyvcímnek sem lenne utolsó. „Gálfalvi Ágnes, a kiadó vezetője aztán elkérte ezt az írást.” Az emblematikus írás a fiú csalódása az apja iránt témakört járja körül.

Szóba kerül egy beregfürdői konferencia, ahol az ügynökmúlt is téma volt. Egyik lényege, hogy mindenért a történelem a hibás. „Fontos lenne, ha időnként a szerepünkből kilépve azt mondanánk a gyerekünknek, hogy ne haragudj, tévedtem.” Ez a történelemben elbukott apákra és a családban elbukott apákra is érvényes. Mindkettő veszélyes és kockázatos terület.

Arra a kérdésre, hogy erdélyi vagy releváns a történet, Demény azt mondta: „Ez egy releváns történet, ha mindenki képes a saját története felől olvasni.” Az ügynökmúlt kapcsán kitért rá, hogy mindkét országban hasonló mintázatokat követ, és az elbánás is hasonló Romániában és Magyarországon.

A könyvben jobb apákról is olvashatunk. Láng Gusztávról, Székely Jánosról például. „Makkai Sándor püspök, aki megjegyzetelte Ady verseit, és nem derogált neki, hogy püspökként egy vitatott emberrel és az ő verseivel foglalkozik, emiatt a gesztusáért szintén rendkívül fontos a számomra” - mondta Demény.

„Székely János író, költő, szerkesztő  finom ember volt, és kiállt a kolozsvári közönség elé, mondván, hogy a költészet halott, majd elmagyarázta, miért. Mindkét ember megnyitotta a vita terét és az állításait alaposan megindokolta” - árulta el az Apamozsár szerzője.

A mi lenne, ha téged is beletennénk ebbe a mozsárba kérdés kapcsán azt válaszolta: „próbáltam a lányomat úgy nevelni, hogy benne legyen a viszonyban, hogy én tévedhetek. Az irónia alakzata mindig ott volt a kettőnk közötti beszédben.”

Fontos és érdekes könyv, múlttáró és mítoszfosztóan apaleleplező. Ugorjunk be kicsit ebbe a mozsárba nyugodtan!

Fotó: www.irodalmijelen.hu