bezár
 

film

2016. 12. 16.
Van zsákomban minden rossz
Mark Waters: Tapló Télapó 2.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Billy Bob Thornton megint teli zsákkal érkezik az idei év egyik legharsányabb karácsonyi folytatásfilmjében, a Tapló Télapó 2.-ben. Az 1. részt ismerve azonban számíthatunk rá, hogy semmi jó nem lapul benne. Mert ez a télapó bizony rosszabb, mint valaha.

A karácsonyi filmek émelyítő kollekciójában megkönnyebbülést hozó káromkodásként virít a Tapló Télapó 2., melyben nem csak Billy Bob Thorntonnak tett jót az 1. rész óta eltelt idő, hanem magának a sztorinak is. A piás, nőzős, lecsúszott senkiházi, aki már régebben is csak az adományok lenyúlása végett öltötte magára a télapó jelmezt, suttyóságát tekintve most sem cáfol rá önmagára, a film pedig – összesűrítve az eltelt 13 év tapasztalatát – eseménydúsabb, fordulatosabb és, ha lehet, még mocskosabb. Nem változott azonban, hogy Willie Soke, aki félrecsúszott mikulásparókájában egyszerre hozza XIV. Lajos méltóságteljes pökhendiségét és egy útszéli csöves emberszagú szánalmasságát, taplósága ellenére mégiscsak szimpatikus (anti)hős, mert ez a kiábrándító karakter valami súlyos szociális mondanivalót közöl, ami szándékosan elkóborol a sok szitkozódás között. Azt tippelném, hogy ennek működéséhez nagyon kellett Billy Bob Thornton (r)eszelős személyisége, mely a 2. epizódban, ha lehet, csak karizmatikusabb lett az idő vasfogától.

Tapló Télapó 2.

Mi sem foglalja jobban össze a film szarkasztikus humorát, mint az első jelenet: karácsony közeledtével Willie „végre” öngyilkosságra készül, ám hiába dugja a fejét a sütőbe, odabent rájön, hogy a villanysütőből bizony nem jön gáz, ellenben kibírhatatlanul meleg. Tragikomikus felismerés ez, akárcsak maga az élet, mely a rettenetes családi háttérrel megvert kamutélapónak jutott. Kénytelen visszatérni tehát eddigi hétköznapjaiba, melyek nem változtak, és már nem is fognak megváltozni. A nézőt sem áltatják azzal, hogy itt bármiféle életminőség-javulás vagy jellemfejlődés várható, emellett a főszereplő alkoholtól lezsibbadt agyát továbbra is a pénz és a szex indítja be leginkább. Röhejes kis függeléke, s egyben bűntársa, a pöttöm Marcus „manó” (Tony Cox) mellé, Willie nagy szerencsétlenségére, legújabb közös kasszafúró akciójukhoz a nem kevésbé surmó mama, Sunny Soke (Kathy Bates) is csatlakozik, de visszatér az 1. részben megismert ártatlan puttógyerkőc, Thurman Merman (Brett Kelly) is, hogy újra felébressze a Willie lelke mélyén rejlő jót. Piros puttonya mellett más tömnivalója is akad a gigantikus adottságokkal ellátott, nimfomán Diane (Christina Hendricks) személyében, aki az adománygyűjtés szervezőjeként találkozik a perverz mikulással, mondhatni zsák a foltjával.

Tapló Télapó 2.

A Reszkessetek betörők alternatívájának semmiképpen sem nevezhető karácsonyi moziban furcsa módon pont annak kegyetlen őszintesége és csúf szabadszájúsága lenne értékelendő, hiszen velős megjegyzéseiből és gusztustalankodásaiból építkezik. De sajnos, mivel 2. részként már nem hat az újdonság erejével, valamint túl is akarja szárnyalni az előzményt, egyszerűen soknak hat a vulgarizmus, a töredéke bőven elég lett volna, mert maga az akciódúsra tervezett cselekmény is fenntartaná az érdeklődést. Kathy Bates mint a tapló télapó pokolba kívánt anyucikája például annyira indokolatlanul ocsmány, hogy rögtön Billy Bob Thorntonért kiáltunk, mert neki legalább jól áll. Persze van ebben is valami végtelenül abszurd, legalábbis meg lehet így is magyarázni, de annyira nem magasröptű ez az egész télapós balhé, hogy bedőljünk ennek. Az viszont, hogy rendesen túltolták az alpári poénokat, még nem teszi nézhetetlenné a filmet, nagyszerűen elszórakoztat egy fárasztó nap után, vagy amikor annyira mindegy az élet, hogy már az análszexes vicceken is fuldokolva röhögünk, legalábbis addig, amíg meg nem unjuk, amire azért elég komoly esély van.

Tapló Télapó 2.

 

Tapló Télapó 2. / Bad Santa 2.

Magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 97 perc, 2016

Korhatár: 16 év

Rendező: Mark Waters

Forgatókönyvíró: Shauna Cross, Doug Ellin

Szereplők: Billy Bob Thornton, Tony Cox, Kathy Bates, Brett Kelly, Christina Hendricks


Bemutató dátuma: 2016. november 24.

Forgalmazó: Freeman Film

nyomtat

Szerzők

-- Bükki Linda --


További írások a rovatból

Tiszeker Dániel & Lévai Balázs: Nyugati nyaralás
Interjú Turai Balázzsal a siker kérdéseiről, a MOME-ANIM filmjeiről, az intézményes képzésről és jövőbeli terveiről

Más művészeti ágakról

Desiré Central Station 2022 – No Filter
Gerőcs Péter: Werkfilm, Kalligram, Budapest, 2022.
Helikon lapszámbemutató


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés