bezár
 

irodalom

2008. 02. 21.
A századelő új prózaírója: Sz. Gy.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A századelő új prózaírója: Sz. Gy. A hőskor szereplőinek egyike, aki az alapítók közé tartozott, és akinek sokat köszönhet a Nyugat is. Az is szimbolikus, hogy Osváth Ernő első felfedezettjei közé tartozott, és ez irodalomtörténészi szemüveggel már önmagában rang, szinte kiváltság.

Szini Gyula megélte a 20. századi magyar irodalom talán legnagyobb eseményét, a Nyugat indulását. Sőt, az első számban remekmívű, műfaj-történetileg máig figyelemreméltó esszét publikálhatott, A mese "alkonyát". Ady hízelgő véleménnyel volt róla, de Kosztolányitól kezdve Cholnoky Viktoron, Elek Artúron át Krúdyig megbecsülés övezte (kortársai emlékezete szerint) törékeny alakját; amikor pedig már tehetsége nem tudott lépést tartani a folyóirat legjobbjaiéval, akkor sem feledkeztek el róla. Könyveit engesztelő szeretettel méltatták, noha tudták, hogy a húszas évektől kezdve elbeszélése beleszürkült a hírlapok kilúgozott igényű, szirupos vasárnapi mellékletébe.

Ám Szini Gyulának volt egy merőben jó évtizede, amit tiszta szívvel adott oda a magyar kultúrának, irodalomnak; amikor az éledező irodalmi megújhodáshoz a legnagyobb szükség volt a nyugati műveltségre rálátó, érzékeny mesterekre, a nagy európai kulturális centrumokban látottak elcsenésére. Az 1900-as és az 1910-es években Szini Gyula megalkotta műve legjavát, elvitathatatlan a szerepe a Nyugat-mozgalom előkészítésében, és korai, nehéz harcainak megvívásában. Mint oly sokan a Nyugat-panoptikumban, jellegzetes figura, "jelenség" volt; kortársai számon tartották, megbecsülték: hivatkoztak rá, az új irodalom értékes alakjának tekintették, akinek sokuk személy szerint is köszönettel tartozott.

Mai szemmel nem kevesebbet lehet állítani róla, minthogy a századelőn ő volt az új prózaírók egyike. De legjobb periódusában korántsem csak az elbeszélés mestereként tündökölt, hanem csiszolt stílusú esszéistaként is, aki nagy szeleteket kanyarított ki kora világirodalmából. Továbbá remek atmoszférateremtő tárcaíróként is, ez a vonás főleg útirajzaiban szembeszökő. Halk szavú, de kritikusként sem érdektelen, még akkor sem, ha esztétikájának eklektikus jellege vitathatatlan: mikorra a Nyugat elindult, Szini Gyula már gyakorlott irodalmár, éles szemű és korai felfedezője az irodalmi modernizáció alakjainak. Ennek mintegy alátámasztásául méltán szokás emlegetni egy 1905-os, Figyelőbeli cikkét az akkor még csak készülődő forradalmár poétáról, Ady Endréről. Írása egyébként annak a kritikusi hagyománynak a korai megnyilvánulása, amelyre aztán mint "Nyugatos tradícióra" tekintünk, vagyis amikor az írótárs szól az írótársról. Mindenesetre Szini Gyula testvéri és segítő keze nélkül nehezebben tört volna utat a magyar ugaron az új költészet és próza mozgalma.

Életműve maradéktalanul odakapcsolódik ahhoz a történelmi-társadalomlélektani és irodalomtörténeti szituációhoz, amelyben a Nyugat formálódott, alakult, véglegesedett. Még élt a két legnagyobb magyar elbeszélő, Jókai Mór és Mikszáth Kálmán, amikor 1876-ban megszületett. A mese "alkonya" című esszéje mintegy zsinórmértékül szolgált egész pályáján. Az elbeszélés hogyanjáról és mikéntjéről vallott fölfogását először (és egész pályájára kiterjedően) ez a szöveg foglalja össze. Ekkor már túl van első kiadott könyvén, a Trilibi és egyéb történetek című elbeszélésköteten (1907). Ezt méltatva Fenyő Miksa a Nyugat indulásának évében Szinit a három legjobb novellista közé sorolta. A mese "alkonya" megformálása idején tehát már saját írói tapasztalata segíti, amihez a pályatársak megbecsülése társult, vagyis okkal érezhette úgy: szavának súlya van, odafigyelnek rá.

Szini alkotóelvének foglalata ez az esszébe ágyazott vallomás: minden, amit előtte írt, s ami majd legjelentősebb kötetében, az 1913-ban publikált Rózsaszínű hóban olvasható, erre a szálra fűződik föl, az elbeszélésnek - ars poétikája szerint - szemléleti értéket kölcsönző mesére, meseszerűre. Nem hinném naiv esztétikai verdiktnek, amikor azt mondja: ne szakítson az elbeszélés a mesével; szerinte ugyanis az elbeszélés a mese miatt nyert művészi önállóságot. Ez erős Jókai-nyom. Ha az elbeszélésből, vagyis a prózából kiveszik a mese, vagyis a meseszövés, elszegényedhet a műfaj, vagyis a mese "alkonya" ebben a fölfogásban csakis idézőjeles lehet.

Gondoljuk csak meg: alkotótevékenységének lágy rajzolatú elbeszélései mellett olyan fölfedezésre váró területei is maradtak, mint lírai esszéi, útirajzai, íróportréi, irodalmi metszetei. Elek Artúr szerint csodagyerek volt, "ritka korán és ritka teljesre érett tehetség". Első novellái nyomtatásban 1901-ben, szimbolikusan is az új évszázad első évében jelentek meg. Nem volt ifjú már: huszonötödik évét taposta ekkor. Osváth Ernő fedezte föl tehetségét: sőt, miután a század legnagyobb hatású szerkesztője átvette 1902-ben a már Nyugat-elődnek tekinthető Magyar Géniuszt, meghívta a laphoz az akkor még szinte ismeretlen szerzőt. Később pedig Osváth a patinás Figyelőhöz is magával vitte; így kapcsolódott Szini Gyula a Nyugat közvetlen előzményeiként számon tartott irodalmi szemlékhez - rajtuk keresztül váltott életformát, lett szerény napidíjas jogász végzettségű tisztviselőből igazi íróvá, "kávéházi taggá", az akkori idők céhbeli normáinak megfelelően.

Egyébként a kávéházi életformáról mint a századfordulós, századelős irodalmi lét fontos eleméről, élet és íróság ambivalenciájának kifejeződéséről egy nemrég publikált emlékezésében Füst Milán vallott, középpontba helyezve "Jules", vagyis "szegény Szini Gyula" alakját. Füst és mások elmondása szerint is Szini élete végéig hűséges maradt a kávéházhoz, mint a Nyugat körül csoportosuló irodalmárok forradalmi gyülekezőhelyéhez.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Mohai V. Lajos --

Mohai V. Lajos tanulmányai, prózája és versei a PRAE.HU Kiadónál jelennek meg könyv alakban


További írások a rovatból

Interjú Tóth Kingával intermediális alkotásról, a fiatalok lehetőségeiről, szellemi műhelyekről, fordításról
irodalom

Thaiföld és Peru közt félúton – otthon Thaiföld és Peru közt félúton – otthon
Görömbölyi Dávid Haverok, buli, Buddha című kötetének bemutatója

Más művészeti ágakról

Quentin Tarantino: Volt egyszer egy... Hollywood
Mészöly Ágnes - Molnár T. Eszter: Az Emberek Országa
art&design

Divatséta a Ludwigban Divatséta a Ludwigban
Király Tamás. Out of the box
A Shakespeare Fesztivál Gyula margójára


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés