bezár
 

film

2017. 04. 30.
Az Obama-éra utolsó filmje
Jordan Peele: Tűnj el!
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Ha Clint Eastwood Gran Torinója volt az Obama-éra első filmje, a Tűnj el! alighanem az utolsó. Jordan Peele első rendezése villámgyorsan meghódította az amerikai mozikat, már a nyitóhétvégén harminchárom millió dollárt kaszált. Ez a váratlan népszerűség alighanem explicit társadalmiságából fakad: új megvilágításba helyezi az Egyesült Államok elmúlt nyolc évét, az első színes bőrű elnök időszakát, nem beszélve a 2016-os elnökválasztás eredményéről.

 

(Kritikánk SPOILEREKET tartalmaz a film cselekményével kapcsolatban! Csak akkor olvass tovább, ha ez nem zavar!)

 

Peele a hazai sorozatkedvelők számára sem biztos, hogy ismerős, amerikai szériákban rendre epizodistaként tűnik fel, egészestés filmekben mellékszereplőként találkozhattak vele a nézők (pl. Hippi-túra, Utódomra ütök). A színészkedés mellett rendszeresen próbálkozott forgatókönyvírással is, korábban például egy Obamáról szóló rövid részekkel jelentkező vígjátéksorozat író-főszereplője is volt. Ennek fényében nem tűnik teljesen idegennek első filmjének tematikája. 

Az idén saját forgatókönyvéből készült rendezői debütálása, a Tűnj el! rég nem látott mérföldkővé válhat a paranoia thriller műfajában. Annak egyik formáját, a háztáji thrillert házasítja a kilencvenes évek slágerműfajával, az erotikus thrillerrel. Nem önmagában a téma érdekes (fajelmélet és a rasszizmus hétköznapi brutalitássá fajulása), azt tárgyalták már a vásznon jó párszor, gondoljunk akár legendás darabokra (pl. Ne bántsátok a feketerigót!), vagy közelmúltbeli kultfilmekre (pl. Amerikai História X). Jelentősége egy filmtörténeti és egy társadalomtörténeti tényezőben áll. Egyrészt fősodor beli thrillerben eddig nemigen ismert konfliktus kerül elő, rég nem láttunk ennyire társadalmias attitűdöt egy nem szuperprodukcióként készülő, mégis a nagyközönségnek szánt alkotástól. Másfelől komoly fejtörést okoz a nézőnek, hogy pontosan kinek és miért készült ez a film.

Tűnj el!

A történet szerint a fekete bőrű Chris Washingtont (!) fehér barátnője, Rose elhívja hírhedten nyitott, Obama-párti családjához egy hétvégére. Ám valami mégsem teljesen stimmel. Az Armitage-család két fekete cselédet is tart, akiknek viselkedése a természetestől nagyon távol áll, noha nem telik el öt perc, hogy a szülők – Rose öccsének agresszív-primitív viselkedése mellett – ne kezdenének el a színes bőrűek társadalmi helyzetéről beszélni. Igazán nyomasztóvá és szorongatóvá válik, hogy a külvilágtól teljesen elzárt családi birtokon játszódik jóformán az egész történet.

Tűnj el!

Filmes szempontból csupa dicséretet érdemel a Tűnj el! stábja. A jelenetről jelenetre egyre növekvő feszültség, amely térbeli bezártsággal is párosul, közelít Peckinpah remekműve, a Szalmakutyák felé. Erős fordulatra, csattanóra feszítettsége David Fincherre emlékeztet. A remek zenei aláfestés pedig Argento giallóit idézi. Kivételesen erős thrillerről beszélünk, főleg az utóbbi tíz év halovány terméséhez viszonyítva, ugyanakkor érződik, hogy Peele esetében elsőfilmessel van dolgunk. A feszült, szorongással telített légkört sikerül hamar megteremteni, a csattanó azonban nem elég súlyos. Végig szorong a néző, de a főhősre leselkedő veszély túl korán egyértelművé válik, az ármánykodó figurák szándéka szinte az első pillanattól egyértelmű. Az egyik (egyébként briliáns) csúcsjelentben mintegy szeánszra gyűlik a rokonság, hogy Chris távollétében tervet szőjenek. Hogy mire is pontosan, az csak a finálé előtt, egy De Palma-i sötét, orvosi fejtegetéssel kísért szekvenciában derül ki. (Ha már filmtörténeti kötődések, a Rose eszelős öccsét megformáló Caleb Landry Jones mintha Brad Pitt 12 majomban előadott játékát kopírozná.) A zárlat kifejezetten elgondolkodtató, ám az utolsó jelenetek a korábbinál kevésbé éreztetik hősünk kiszolgáltatottságát. A túl sima végkifejlet nem igazán illik az előzményekhez, de a hiányérzetet ellensúlyozza, hogy az író-rendező a karakterekbe vetett bizalom terén ösztönösen ráérzett arra, hogyan tudja leginkább megvezetni a nézőt.

Tűnj el!

De vajon mi a film "üzenete"? Mit üzen egy feketékre vadászó családi klánról szóló alkotás nyolc év Obama-elnöklést követően? A leköszönt államfő kudarca tán, hogy az Egyesült Államok újra polarizálódik? Vagy Trump visszásságoktól terhes, mégis sikeres kampánya szülte a történetet? Valóban lenne mitől félnie az amerikai kisebbségeknek 2017-ben? Fontos kérdések ezek, amelyeket nem vizsgálhatunk pusztán az aktuálpolitika szintjén. Amikor Chris legjobb barátja előáll a rasszista emberrablókról szóló, abszurdnak tűnő elméletével, színes bőrű rendőrök nevetik ki. Persze az sem biztos, hogy rasszizmusról beszélünk. Az idősödő családtagok tulajdonképpen csak genetikailag erősebb, fiatalabb és egészségesebb testre vágynak. Például egy kiváló szemre. Egy extrémen szélsőséges fajelmélet agresszív hívei.

Tűnj el!

Épp ezen szélsőséges, a való életben nehezen hihető példa miatt állhatunk kissé bizonytalanul a film előtt, mit is akar sugallni. Nem tudom, hogy jelen opusz mennyire segíti az egymáshoz való közeledést, vagy mennyiben emelkedik a sokat kritizált politikai korrektség mindennapos vitái felé, mégsem lehet elmenni egy ilyen erős film mellett csak úgy. Kérdés, hogy vajon mit jelent az USA-nak és a nyugati világnak a Tűnj el! sikere nyolc évvel a kurzusok feletti, híd szerepet felvállaló és a megoldás irányába mutató Gran Torino után. Sokat fognak és fogunk még erről a filmről beszélni.

 


Tűnj el! (Get Out!)

Színes, amerikai thriller, 103 perc, 2017

Írta és rendezte: Jordan Peele

Szereplők: Daniel Kaluuya, Allison Williams, Bradley Whitford, Caleb Landry Jones, Catherine Keener

Operatőr: Toby Oliver

Producer: Sean McKittrick, Jason Blum, Edward H. Hamm Jr., Jordan Peele

Forgalmazó: UIP-Duna Film

Bemutató: 2017. április 20.

Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Burillák B. Marcell --


További írások a rovatból

Sajtótájékoztató Enyedi Ildikó új filmjéről, A feleségem történetéről
Pedro Almodóvar: Fájdalom és dicsőség
film

Volt egyszer egy cannes-i filmfesztivál Volt egyszer egy cannes-i filmfesztivál
Xavier Dolanért megérte egészen Cannes-ig utazni
Harmony Korine: Túltolva

Más művészeti ágakról

irodalom

Nosztalgia, konyhaművészet és poszthumanizmus Nosztalgia, konyhaművészet és poszthumanizmus
A Prae Kiadó könyvheti bemutatkozása a Fugában
színház

Horror Otthon Horror Otthon
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet szakos hallgatóinak előadása
Interjú Bazsó Adriennel színház-pedagógiáról, nyitottságról és kíváncsiságról, kezdésről és újrakezdésről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés