bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Burillák B. Marcell --

felhasználói adatlapja

Burillák B. Marcell által feltöltött cikkek:

Egy amerikai kisember kálváriája
Egy amerikai kisember kálváriája
Clint Eastwood: Richard Jewell balladája
Bár sokan már az életmű csúcsán, a 2008-as Gran Torino után méltóságteljes visszavonulását vizionálták, Clint Eastwood alkotókedve mit sem apadt az elmúlt évtizedben. Akárcsak tavaly, 2020-ban is az ő rendezésével indul az év Hollywoodban, a Richard Jewell balladája pedig szerencsére lényegesen erősebb alkotás, mint múlt januári, felemásra sikeredett munkája, A csempész volt.
Bryan Mills szerepében: John Rambo
Bryan Mills szerepében: John Rambo
Adrian Grunberg: Rambo V – Utolsó vér
Miután Rocky januárban szögre akasztotta bokszkesztyűit, az Utolsó vér alcímre hallgató ötödik Rambo epizódról is sokan azt feltételezték, hogy lezár egy ikonikus szériát. Sylvester Stallonéék azonban másként gondolták. Szinte már provokatív az a merészség, ahogy új filmjükben felborítják a kortárs akcióműfaj valamennyi kőbe vésett szabályát. Mozikba került a Rambo-széria legfelkavaróbb darabja, és ha a közönség is úgy akarja, hamarosan készül a folytatás.
Beatles-burleszk
Beatles-burleszk
Danny Boyle: Yesterday
A Bohém Rapszódia és a Rocketman után újabb zenés(z)film, de az előbbieknél sokkal eredetibb produkció érkezett a mozikba. A Trainspottinggal és a Gettómilliomossal világhírnevet szerző Danny Boyle új filmjében mindenki elfelejti a Beatles-t, kivétel a zeneipar első vonalába tíz éve görcsösen betörni igyekvő külvárosi hősünk. Ám hiába tökéletes a Yesterday alapkoncepciója, sajnos a megvalósítás már közel sem olyan kiemelkedő, mint a felütés.
Itt egy újabb zenészfilm, de minek?
Itt egy újabb zenészfilm, de minek?
Dexter Fletcher: Rocketman
A Bohém Rapszódia indította divathullámra elsőként a Rocketman próbál felkapaszkodni. Dexter Fletcher rendezése ugyanakkor semmivel sem lett érdekfeszítőbb alkotás, mint a Queen-film. Aki Elton John személyiségének vagy a XX. század második felében virágzó rock- és popkultúrának a mélyebb megismerése céljából érkezik a moziba, pont ugyanolyan zaklatottan és elégedetlenül fog távozni onnan, mint tavaly novemberben.
Rómeó és Júlia a kórházban
Rómeó és Júlia a kórházban
Justin Baldoni: Két lépés távolság
Megérkezett a mozikba a tavalyi év egyik bestseller regényét adaptáló Két lépés távolság, ami két súlyos betegségben szenvedő tinédzser hányattatott szerelmét dolgozza fel. A modern kori Rómeó és Júlia-történetet érdekes kettősség jellemzi: túlontúl giccses és sablonos megoldásai miatt távolról sem számít kiemelkedőnek a tinifilmek és -sorozatok univerzumában, drámai alapkoncepciója és mondanivalója mégis különleges mélységgel ruházza fel. Utóbbi ad tétet a filmnek, amely így egészen megrendítő hatást gyakorol a nézőkre.
Nárcisz kamerát ragad
Nárcisz kamerát ragad
Harmony Korine: Túltolva
Harmony Korine neve garanciát jelent rá, hogy a már hazai mozikban is futó Túltolva az érdeklődés középpontjába kerüljön, az viszont kétséges, hogy a nagyközönség mennyire fogja értékelni a rendkívül szélsőséges formanyelvvel dolgozó vígjátékot. Az amerikai rendező új filmje néhol elég közönséges, ami bizonyára sokak tetszését elnyeri majd, ugyanakkor trehány módon kidolgozott cselekménye, öncélú radikalizmusa és önfényező jellege nem válik dicsőségére. A Túltolva Korine pályájának legnagyobb ballépése, amiben saját szerzőiségének domináns stíluselemeit másolja, és saját tehetsége előtt tiszteleg.
A királynő meztelen
A királynő meztelen
Bryan Singer / Dexter Fletcher: Bohém rapszódia
Janis Joplin, Jimi Hendrix, Bob Dylan, Jim Morrison és sok más rocklegenda után a Queen frontembere, Freddie Mercury is megkapta saját filmjét. A rajongók ilyenkor félelemmel vegyes izgalommal várják az életrajzi mozit, és előbbire sajnos van is okuk. Bryan Singer filmje ugyanis nem emelkedik a jól sikerült biopicek közé, sőt, rettenetesen felszínes és középszerű feldolgozását adja egy színes és extravagáns életútnak. Ami azonban a legfájóbb az egészben, hogy a Bohém rapszódiának több mint két órás játékidőben sem sikerül bemutatni, milyen ember is volt a legendás énekes.
Figyelj oda a gyerekekre!
Figyelj oda a gyerekekre!
Schwechtje Mihály: Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)
Megérkezett az év egyik legfontosabb és legjobb mozija. Hab a tortán, hogy magyar alkotásról beszélünk. Schwechtje Mihály a mai tizenévesek világáról és az internetes zaklatásról szóló Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) című opusza mellbevágóan erős és hibáival együtt is kötelező darab. Jóllehet, nem kapott túl nagy hírverést, az egyik legkiválóbb magyar közönségfilm, ami az elmúlt évtizedekben készült.
De mit kezdjünk a mítosszal?
De mit kezdjünk a mítosszal?
Rian Johnson: Star Wars: Az utolsó jedik
Végre moziba került a hőn várt új Star Wars epizód, Az utolsó jedik. Címe túlzott határozottságról árulkodik, a valóság azonban mást mutat: Rian Johnson bőven több kockázatot vállalt, mint elődei, és némi kísérletezésbe kezdett, ám végül ő maga sem tud választ adni a saját maga által felvetett kérdésekre. A sok sebből vérző, kissé súlytalan film ugyanakkor kétségtelenül nem régi epizódok utánzata, és Az ébredő Erővel szemben ez az opusz nem kívánja a csúcspont előtt befejezni a történetet, hogy a lényeg a következő részre maradjon.
Manír és giccs az Orient expresszen
Manír és giccs az Orient expresszen
Kenneth Branagh: Gyilkosság az Orient expresszen
Sokan várhatták Kenneth Branagh Agatha Christie-adaptációjának moziba kerülését. A rendező-főszereplő mindent meg is tett annak érdekében, hogy egy kortárs szemeknek kedves filmet adjon a közönségnek még karácsony előtt. Ám valószínűleg épp ezért sikerült harmatgyengén vállalkozása. Az új Gyilkosság az Orient expresszen nem csupán giccses, hanem teljesen érdektelen és felszínes is.
Happy end, avagy a civilizációnk bukása
Happy end, avagy a civilizációnk bukása
Michael Haneke: Happy end
Néhány év szünet után újabb filmmel jelentkezik Michael Haneke, A zongoratanárnő, a Furcsa játék vagy a Benny videója rendezője. Ahogy oly sokszor, az oszták rendező most is Franciaországban forgat, ám a helyszín a bevándorlás és a foci EB közepette kialakult figyelem miatt ezúttal kiemelt jelentőséggel bír. A Happy end ugyanakkor nem az említett kérdéseket középpontba helyező társadalomkritikus attitűddel fellépő alkotás, azok csupán körítésként jelennek meg. Vérbeli művészfilmet látunk, aminek fő témái filozofikus jellegűek, és leginkább a nyugati kultúrkör elmúlásáról, hanyatlásáról referálnak.
Horror gyerekeknek és felnőtteknek
Horror gyerekeknek és felnőtteknek
Andrés Muschietti: Az
Nem véletlenül hódította meg a tengerentúli és a hazai mozikat is az Az című Stephen King-adaptáció. Vonzereje a szerethető gyerekhősökben és fabula jellegű meseiségében keresendő. Filmként nem mutat semmi újat vagy különöset, mégis, amire vállalkozik, azt kifogástalanul teljesíti. Egy érett és érzelmes alkotást látunk, ami megmutatja, hogy lehet egyszerre szólni a gyerekekhez, a tinédzserekhez és a fiatal felnőtt korosztályhoz.
A Sebhelyesarcú árnyékában
A Sebhelyesarcú árnyékában
Doug Liman: Barry Seal: A beszállító
Ritkán, de megesik, hogy egy film Tom Cruise szereplése ellenére kiváló. Ilyen az igaz történeten alapuló Barry Seal: A beszállító című opusz is, amely a címszereplő hetvenes-nyolcvanas évekbeli robbanásszerű meggazdagodását, hidegháborús kalandjait és hatalmas bukását mutatja be. Az amerikai álom kettős arcáról ezúttal olyasvalaki tanúskodik, aki az utolsó cseppig megmártózott benne. Mi több, karrierje felfutását is az amerikai titkosszolgálatoknak köszönheti.
A film, amit már láttunk
A film, amit már láttunk
Fabrice Gobert: K.O.
A K.O. minimalista ábrázolásmódja és nyomasztó atmoszférája kétség kívül egészen egyedi hangulatot kölcsönöz a filmnek közel két órán át. Ezzel viszont alighanem minden jó el is hangzott Fabrice Gobert alkotásáról. Más filmek összeollózása a célból, hogy már jól ismert sablonokat puffogtassunk a munkamániás és mindenkin átgázoló, bunkó karrieristákról, még a posztmodern korában is gyenge próbálkozásnak minősül.
Amilyen az anyja...
Amilyen az anyja...
Noémie Saglio: Bébibumm
A „teljesen közepes” a megfelelő jelző a Bébibumm című új francia vígjátékra. Kissé sablonos alapötlet, könnyed stílus, átlagos poénok és kitűnő szereposztás. A kicsapongó anya és a felette anyáskodó lány párhuzamos terhességének története Juliette Binoche-t engedi szárnyalni, és olykor nevetésre is készteti a nézőt, összességében azonban elmarad a hasonszőrű komédiák színvonalától.
Szent a korruptak között
Szent a korruptak között
Petar Valchanov és Kristina Grozva: Az óra
Az óra című bolgár film húsba tépő története kegyetlen realizmussal mutatja be Közép-Európa szerencsétlenebb felének helyzetét közel harminc évvel a rendszerváltás után. Hogy a nyugatos felzárkózás árnyékában, vagy inkább annak hiányában mennyire aktuálissá válik számtalan, a régiót évszázadok óta kínzó kérdés, azt jól demonstrálja a Valchanov-Grozva rendezőpáros munkája, akik Gogol és Csehov útján haladva kíméletlenül leplezik le a posztszocialista országok romlottságát.
Az első komolyan vehető szuperhősnő
Az első komolyan vehető szuperhősnő
Patty Jenkins: Wonder Woman
Nagy várakozások közepette új játékfilmes szuperhős született a tengerentúlon. Hogy a befektetett dollár milliók bőven megtérülnek, semmi kétség, a Wonder Woman bőven túlteljesíti az előzetes elvárásokat, ugyanakkor nem ez a film fogja megváltani a DC-t. A kiszámíthatóság és az unásig nyújtott végső összecsapás mellett a patetikusan csengő közhelyek puffogtatása borzolhatják a nézők idegeit. Ennek ellenére Diana máris rokonszenvesebb, mint szuperhőstársai, a kreatív karakterépítéssel pedig sikerült elérnie az alkotóknak, amire a Marvel mindeddig képtelen volt, árnyalt jellemű hősnőt varázsoltak a vászonra.
Arthur király gengszterei
Arthur király gengszterei
Guy Ritchie: Arthur király – A kard legendája
Izgalmas fantasyvel jelentkezik az underground világából kiszabadult Guy Ritchie, saját első filmjeinek forradalmiságával és kiforrottságával azonban még mindig nem sikerül versenyre kelnie. Kortárs hollywoodi köntösbe bújtatva mutatja be Arthur történetét, de a londoni alvilág gengsztereit sem nélkülözi, stílusosan illeszti be őket a mítosz világába.
Legyél te is tagja a Körnek!
Legyél te is tagja a Körnek!
James Ponsoldt: A kör
James Ponsoldt Dave Eggers regényét adaptáló A kör című új filmje népszerű trendet követ, a virtuális valóság térhódításának veszélyeire hívja fel a figyelmet. Haladó gondolatokat ébresztő és alapvetően izgalmas történetet tár elénk, így a rendszerkritikus darabok kedvelői új élménnyel gazdagodhatnak, bár aligha emelik majd a nagy klasszikusok közé.
Az Obama-éra utolsó filmje
Az Obama-éra utolsó filmje
Jordan Peele: Tűnj el!
Ha Clint Eastwood Gran Torinója volt az Obama-éra első filmje, a Tűnj el! alighanem az utolsó. Jordan Peele első rendezése villámgyorsan meghódította az amerikai mozikat, már a nyitóhétvégén harminchárom millió dollárt kaszált. Ez a váratlan népszerűség alighanem explicit társadalmiságából fakad: új megvilágításba helyezi az Egyesült Államok elmúlt nyolc évét, az első színes bőrű elnök időszakát, nem beszélve a 2016-os elnökválasztás eredményéről.
Van-e élet a halál után?
Van-e élet a halál után?
Olivier Assayas: A stylist
Olivier Assayas neve valószínűleg még a művészfilmekre fogékony nézők számára sem túl ismert, jóllehet, számtalan filmje jutott el hazánkba, nem egyet díjaztak is Velencében és Cannes-ban. Így 2016-ban a Kristen Stewart főszereplésével készült A stylist című opuszát is, amit az év legjobb rendezésének ítélt a Nemes Jeles Lászlóval a soraiban felálló zsűri. Assayas spirituális indíttatású horror-midcultját a téma iránt érdeklődők annak minden hibája ellenére kedvelni fogják.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés