art&design / kiállítás

2017. 04. 09.
A nyolcadik kerületben lakom, a kerületnek azon a részén, illetve annak a résznek a peremén, ahol a cigányok laknak. Nem ott születtem, hanem úgy döntöttem három évvel ezelőtt, hogy oda költözöm, és nagyon jól érzem ott magam. Hogy miért döntöttem így? Elsősorban azért, mert azon a környéken voltak olcsók a lakások.

2017. 03. 02.
Tancredi Parmeggiani az 1945 utáni olasz absztrakt festészet egyik legfigyelemreméltóbb alakja. Rövid életében igen sok stílusban alkotott, az új impulzusokat azonnal saját „képére” formálta, továbbgondolta. Retrospektív kiállítása kapcsán számos festménye az alkotások születésének helyszínére, a Peggy Guggenheim Gyűjteménybe került vissza.

2017. 03. 02.
Szász Lilla személyes emlékeinek és családi fotóinak kiállítótérben való bemutatása az alkotó és a befogadó felőli olvasatok összefonódását helyezi előtérbe. A két olvasat egymással való párbeszéde nyitja meg azokat az értelmezési lehetőségeket, melyekben a bemutatott és újragondolt vizuális hagyaték a magánszféra határaira és egy múltidéző narratíva kapcsolatára kérdeznek. A mi házunk című kiállítás az alkotó sajátos művészi látásmódjával megfogalmazott emlékezési tevékenységének „naivan” interpretált lelki vetülete. Tiszta, őszinte fotói a lelassult idő békéjét adják, és nemcsak az intim és publikus rétegeket komponálják egybe, hanem a folyamatos jelen és a befejezett múlt, az öröklét és elmúlás esendő pillanatait is. Nyugvópontokat jelölnek bemutathatóság és befogadhatóság között.

2017. 01. 22.
Monet le akarja festeni a mozdonyfüstbe burkolózott Saint-Lazare pályaudvart, ezért kiharcolja, hogy – a forgalmat megbénítva – órákra lezárják azt. Cézanne pedig kijelenti, hogy egy almával fogja Párizst megdöbbenteni, és csendéleteivel elindítja a művészetet a kubizmus, a huszadik század áramlatai felé. Az impresszionista festészetnek szentelt kiállítások tömegeket vonzanak, Van Gogh, Monet, Renoir festményeinek reprodukciói a legeldugottabb vidéki házak faláról is visszaköszönnek. Miért?

2016. 12. 14.
Hippokrátész óta vallja az emberiség: „amit eszel, azzá leszel”. Osztozik ezen a véleményen megannyi magyar írónk is, akik nem csak az ízes ételek rajongói, de – ihletet merítve az étkezés kultúrájából – az olvasóközönség szellemi táplálékáról is évszázadok óta gondoskodnak. A Petőfi Irodalmi Múzeum ezúttal az irodalom és az étkezés gyümölcsöző kapcsolatát mutatja be.

2016. 12. 05.
Bereznai Péter legújabb kiállításának címe Konfirmáció, amely megerősítést, bizonyítást jelent. Elsősorban hitbeli megerősítést, mely egy felkészülés időszakát jellemzi. Éppen most, adventben különös aktualitást nyert ez a tárlat. Szentendre városa, a harangszó és a mézeskalácsillat pedig meghitt hangulatú felvezetése Bereznai Péter kiállításának.

2016. 11. 11.
Kassák Lajos karizmatikus író és képzőművész, kora kulturális életének szellemi mozgatórugója, az avantgárd művészet elkötelezett alkotója és pártolója volt. Mai kifejezéseinkkel élve művész, menedzser és brandépítő egy személyben. A Kassák Múzeum legfrissebb időszaki kiállítása Kassák Lajos mozgalmának kultikus szócsövét, a MA folyóiratot és szellemiségét mutatja be.

2016. 11. 03.
A Nabis, vagyis a „Próféták” festészete két világ határán mozgott. Elutasították a természethű vagy impresszionista ábrázolást, inkább a lélek mélyére néztek. Különösen fontos volt számukra a „dekoratív” festészet, hittek a szépség világot megjavító erejében. Az olasz avantgárd festészetre gyakorolt hatásukkal foglalkozó kiállítás – jó néhány műalkotásával – a modern képzőművészet kulcskérdéseire világít rá.

2016. 10. 29.
Pár nappal ezelőtt száznál is több középkori kódexekből származó miniatúrát láthattam testközelből. Az élmény gyökeresen átalakította a középkorról, a reneszánszról – és egyáltalán a festészetről – eddig kialakított képemet. Mivel – technikai okokból – igen ritkán szerveznek ilyen jellegű kiállítást, az élmény egyedülálló volt. A velencei Szent György-szigeten ráadásul még sokkal több meglepetés várt. Ha nem is egy sárkány, de valami ahhoz hasonló.

2016. 10. 07.
A GÉM/GAMEkapocs című kiállításra igyekezve átnézem holmimat, hogy semmit nem felejtettem-e otthon. Táskámban lakáskulcs, gyerekkoromból megmaradt kulcstartó. Fahatású műanyag majmok, akik nem látnak, nem hallanak, nem beszélnek. Talán másnak is van/volt ilyenje. Én még csak most kezdem érteni. A MODEM-hez érek. Tájékozódni próbálok, a portánál válaszokat kapok, olvasok, kiragadok. Szijj Ferenctől olvasom a tárlat leporellójában: „A tudás csak akkor jelenik meg az életben, ha elegendő / ideig látunk valamit.”