bezár
 

art&design / kiállítás

A múlt tisztára mosása
A múlt tisztára mosása
Több szempontból is egymásra vonatkoztatható Ipsics Barbara Leltár- és Szász Lilla Boldog új élet-projektje: a női téma, a személyes narratíva, a fikció és a valóság határainak elmosása, valamint a múlt rekonstruálásának vágya, illetve annak kisajátítása egyaránt felismerhető mindkét munkában, ezért jó ötlet volt ezeket a fotókat egymás mellett bemutatni: a 2B Galéria falán a két sorozat egymással párbeszédet folytatva teljesedik ki.  
Mi van jelen? Mi valóságos?
Mi van jelen? Mi valóságos?
Mi van jelen? Mi valóságos? Miről is van szó? – kérdezi a Schwabenzug egyik német résztvevője. Méltán vetődnek föl ezek a kérdések, mert a projekt alapját érintik: ténylegesen mi is van jelen a svábok valóságából? Miről is van szó – hiszen a közép-európai történelemnek ez a jelensége szinte már nincsen, fokozatosan eltűnt, s leginkább a képzelet fekete projekciós felületeként működik – már nem jelenvaló, csak elbeszélésekből, tudósításokból, fényképekből, levelekből és ereklyékből áll. – Alább a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a Staatliche Akademie der Bildenden Künste­ Stuttgart közös fotóprojektjének megnyitószövegét adjuk közre.
Kivándorlás újrahasznosítva
Kivándorlás újrahasznosítva
Cseke Szilárd legújabb kiállítása az elvándorlás slágertémájával foglalkozik, a műveket elsősorban egy brightoni élménygyűjtő körút inspirálta. A művész az ott élő magyar kolóniával eltöltött három hét alatt szerzett tapasztalataiból építkezve hozta létre a többféle technikával készült alkotásokat. A szokatlan cím (I have great desire) Naomh Looney brightoni public art művész 2008-as brigthoni munkájának címét idézi 'I have great desire. My desire is great', s arra is utal, hogy céljaink elérésének vágya hatalmas erőt ad az oda vezető úton.
2 in 1: Dada, szürrealizmus és a magyar vonatkozások
2 in 1: Dada, szürrealizmus és a magyar vonatkozások
Két kiállítás fonódik egybe a Magyar Nemzeti Galéria C épületének földszinti termeiben: a Dada és szürrealizmus a jeruzsálemi Izrael Múzeum anyagából válogat, az Átrendezett valóság pedig a két irányzattal kapcsolatos sajátos magyarországi művészi megnyilvánulásokat, tendenciákat mutatja be. A tárlatok izgalmas párhuzamokra, együttállásokra világítanak rá, erősen rezonálnak egymásra.
Ábrázolni az ábrázolhatatlant
Ábrázolni az ábrázolhatatlant
A Ludwig Múzeum [csend] – Egy Holokauszt-kiállítás című tárlata a megszokottól eltérő módon reprezentálja a XX. század tragédiáját: nem egy lezárult történelmi fejezetként, hanem olyan múltbeli eseményként mutatja be, amely átszivárog a jelenbe. Ennek értelmében a kurátor, Tímár Katalin tanúságtevő dokumentumok helyett olyan kortárs képzőművészeti alkotásokat helyezett a térbe, melyek a Holokauszt bizonyos aspektusára reflektálva fogalmazzák meg mondanivalójukat.
Tarkóhoz szorított vízipisztoly
Tarkóhoz szorított vízipisztoly
Péli Barna a Higgs Mező Galériában kiállított "tömegjelenete" a korábbi műveken abbahagyott narratívát folytatja: a Fraktális tévedés címet viselő szoborcsoport szépen illeszkedik a tizenegy éve elkezdett folyamathoz, melynek kezdőpontja a Műcsarnok Rosszcsontok kiállításán bemutatott munka, és amelynek görbéjét a Szocmózis és a Gentlemen’s Aggreement rajzolták ki.  
A futurista univerzum átfogó bemutatása
A futurista univerzum átfogó bemutatása
A New York-i Guggenheim spirálisan emelkedő központi teréből evidensen adódik a kronologikus kiállítások logikája, ami lényegesen leegyszerűsíti a kurátor dolgát az olasz futurizmust bemutató tárlat esetében is, hiszen "csupán" a hangsúlyokat kellett jól eltalálnia. A kiállítás rendezője jelen esetben ezeket a csomópontokat igazán nagyszerűen jelöli ki az idővonalon, ráadásul nemcsak a futurizmus első "korszakára" koncentrálja a figyelmet, így egy szépen konstruált és átfogó tárlatot hoz létre.
A test felnyílása
A test felnyílása
A radikális avantgárd a test önreprezentációjában egy tiszta, történeti meghatározottságoktól és ideológiáktól mentes megszólalás lehetőségét látta. Ma már megállapíthatjuk, hogy a kegyetlenség színházának performanszművészete, mint amilyen például a bécsi akcionizmus volt, egy eredendő közeghez és kommunikációs formához vélt eltalálni, ám nem vetett számot azzal, hogy a maga módján éppúgy idealizálja és abszolút mértéknek teszi meg a testet, mint akár a klasszikus reneszánsz...  – Bartók Imrének a kecskeméti Kápolna Galériában a Múzeumok Éjszakáján, 2014. június 21-én elhangzott megnyitószövegét adjuk közre.
Mi lesz veled, ember?
Mi lesz veled, ember?
A Terra Nova címet viselő kiállítás arra vállalkozik, hogy az utópia fogalmát alapul véve olyan munkákat mutasson be, melyek képesek erős reflexiókat megfogalmazni a mostani világ kiszámíthatatlanságával, bizalmatlanságával és kiúttalanságával kapcsolatban, miközben "mentálisan szabad tereket" vázolnak fel, melyek az individuumban felerősítik a felelősségvállalást.
Csak az a színház
Csak az a színház
"Nem érdekel, mit játszanak a színházban, mindig jól szórakozom." A mindössze 152 cm magas festő, grafikus rövid ideig élt, de addig nagyon. Képein mintha Zola naturalista világa keveredne Degas könnyed mozdulatábrázolásával. Utóbbi nagy példaképe is volt Henri de Toulouse-Lautrecnek. A kiállításon a művész utolsó 10 évében készült, a Szépművészeti Múzeum Grafikai Osztályának birtokában lévő litográfiákat, egy olajfestményt, a bécsi Albertinából érkezett plakátokat, valamint korabeli hangfelvételeket és mozgóképeket is találunk.
21   22   23   24   25   26   27   28   29 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés