art&design / kiállítás
2015. 01. 26.
A magyar közönség 2012-ben a Műcsarnok Európai utasok, Kolozsvári képzőművészet az ezredforduló után kiállításán figyelhetett fel Ciprian Mureşan nevére. The End of Five-Year Plan című, 2004-es munkájával szerepelt a kolozsvári művészeti szcéna gazdagságát bemutató tárlaton. Maga a munka egyértelmű parafrázisa Maurizio Cattelan La Nona Ora (1999) című meteorsújtotta pápájának. A Mureşan-féle változat II. János Pál pápa helyett a román pátriárka balesetét jeleníti meg, nem kevés iróniával.
2015. 01. 18.
Nehéz úgy nézni a Weltschmerz darabjait, hogy Kis Róka Csaba eddigi festményeiből kiindulva ne lennének valamilyen elvárásaink. A kortárs magyar képzőművészetnek egy a laikusok számára is ismert – harmincas évei elején járó személyiség – népszerűségét talán azzal lehet magyarázni, hogy eddigi munkáihoz hasonlóan a mostaniakat is kétféleképpen lehet megközelíteni.
2015. 01. 08.
Kadmiumsárgára, perzsavörösre, ultramarinkékre festett papírlapok lepték el Matisse nizzai otthonát életének utolsó évtizedében: a kerekesszékhez kötött művész 1943-tól készítette el papírkivágatait, melyekkel a festészet határait, a művészi kifejezés új formáit kutatta. A MoMA The Cut-Outs (A kivágatok) című kiállításával ezt a kreatív és energikus időszakot a maga teljességében igyekszik bemutatni a látogatóknak.
2014. 12. 23.
Az Iparművészeti Múzeumban november 20-án nagyszabású kiállítás nyílt Lechner Ödön halálának 100. évfordulója alkalmából Lechner, az alkotó géniusz címmel, mely az életmű egészét kívánja elénk tárni a gyermekrajzoktól a kései évekig.
2014. 12. 20.
Marisol Escobar hosszú pályája több egészen eltérő jellemzőkkel bíró periódusból épül fel, éppen ezért ez az életút minden izgalma ellenére sokszor kiszámíthatatlanul eklektikusnak és emiatt nehezen befogadhatónak tűnhet a látogatóknak. Azonban az El Museo del Barrio-ban Marina Pacini kurátor Marisol művészetének emblematikus jellemzőire és változatlan faktoraira irányította a figyelmet az alkotó első New York-i retrospektív kiállításán, ennek köszönhetően egy komplex és egységes kiállítás született.
2014. 12. 16.
Arnulf Rainer 85. születésnapja alkalmából hazájában is átfogó retrospektív kiállítást rendeztek, mégpedig a bécsi Albertinában. Az átfestés technikájának radikális alkalmazásával és egyedi, egyik irányzat nevével sem lehatárolható képi világával lett napjaink egyik elismert festője. Az átfestés nála nem más, mint felfejteni a vásznat, mint egy régi szövet gubancait, és új színeket szőni bele.
2014. 11. 29.
A New York-i Guggenheim Múzeum Countdown to Tomorrow (Visszaszámlálás holnapig) az első olyan nagyszabású kiállítás a tengerentúlon, amely a düsseldorfi alapítású ZERO művészcsoportot ilyen átfogóan mutatja be. A kiállítás két fókuszpont között ingadozik: egyszerre koncentrál a szűken vett csoportra, a németekre, ahol elsősorban a három legfontosabb szereplő, Heinz Mack, Otto Piene és Günther Uecker munkásságát ismerteti, illetve egy nagyobb művészeti hálózatra is, amelyben az alkotókat laza személyes kapcsolatok és hasonló művészi stratégiák kötik egymással össze, így a spirálon felfelé haladva negyven alkotó 180-nál több munkáját tekintheti meg a látogató.
2014. 11. 29.
Formabontó kiállítás nyílt a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. Ezúttal szó sincs fényképekről, a kiállítóteret a jövő vizuális technológiáival töltötték meg. A kiállítás címe (Kép és képtelenség) beszédes: az érzékelhető valóságon túli virtuális valóságba csöppenve a szemlélő egyben résztvevővé is válik.
2014. 11. 26.
Amikor autóba száll, a villamos után szalad, egy jól irányzott láblendítéssel a bicikli nyergében terem, vagy csak kiteszi a lábát az ajtón – gondolná, hogy egy közmegegyezéssel pecsételt hatalmi struktúra résztvevőjévé válik? – Salamon Júlia megnyitószövegét adjuk közre, amely 2014. november 13-án, a Jurányi Inkubátorház Galériájában hangzott el.
2014. 11. 24.
Középiskolai tanulmányaimat folytattam festő szakon, mikor Birkás Ákos és Cserba Júlia beszélgetése megjelent a Balkon 2005. decemberi számában, A festészet esélyei címmel. Birkás Ákos arra a kérdésre, hogy mi a művészet feladata ma, a következő választ adta: „Feladat? Ez talán kissé iskolásan hangzik. Kíváncsi lennék, ki az és mit képzel magáról, aki ma kijelentené: »a művészet feladata ez és ez!« Életszerűbb ma szerepekről és az ezekkel kapcsolatos stratégiákról beszélni.” Talán csak összefüggéseket keresek, de megeshet, hogy e felvetésre reflektál (majd tíz év után) a művész aktuális kiállítása, mely 2015. február 8-ig tekinthető meg a debreceni Modemben, A festő dolga címmel.
