art&design / kiállítás
2014. 11. 26.
Amikor autóba száll, a villamos után szalad, egy jól irányzott láblendítéssel a bicikli nyergében terem, vagy csak kiteszi a lábát az ajtón – gondolná, hogy egy közmegegyezéssel pecsételt hatalmi struktúra résztvevőjévé válik? – Salamon Júlia megnyitószövegét adjuk közre, amely 2014. november 13-án, a Jurányi Inkubátorház Galériájában hangzott el.
2014. 11. 24.
Középiskolai tanulmányaimat folytattam festő szakon, mikor Birkás Ákos és Cserba Júlia beszélgetése megjelent a Balkon 2005. decemberi számában, A festészet esélyei címmel. Birkás Ákos arra a kérdésre, hogy mi a művészet feladata ma, a következő választ adta: „Feladat? Ez talán kissé iskolásan hangzik. Kíváncsi lennék, ki az és mit képzel magáról, aki ma kijelentené: »a művészet feladata ez és ez!« Életszerűbb ma szerepekről és az ezekkel kapcsolatos stratégiákról beszélni.” Talán csak összefüggéseket keresek, de megeshet, hogy e felvetésre reflektál (majd tíz év után) a művész aktuális kiállítása, mely 2015. február 8-ig tekinthető meg a debreceni Modemben, A festő dolga címmel.
2014. 11. 24.
A Stúdió Galériában futó PROTEKT igazán sűrű és koncentrált kiállítás, amely a bemutatott munkáknak köszönhetően meglehetősen mélyre ás a magyar társadalom problémáiban, így a néző rendkívül aktuális kérdésekkel konfrontálódik. Ugyan mindössze néhány munka van a térben, a néző élménye mégis teljes, hiszen a munkák komplexek és sokrétűek, a látogatót megállásra késztetik, szembesítik, elgondolkodtatják és remélhetőleg gondolkodását is jó irányba terelik.
2014. 11. 17.
Az európai elméket időről időre lenyűgözi a Kelet: az eltérő jegyek, a különös formák és az idegen minőségek. A Kelet már az ókori művészeket is vonzotta, a hatására kialakult stílus ázsianizmusként kapott helyet a művészettörténetben. Míg régebben a közeli Kelet egzotikus vonzása érvényesült, a modernség évszázadai során már inkább a távoli Keletre vetült az érdeklődés fókusza. Ahogy aztán az érdeklődés tárgya is változott: a kerámiák, a papír és a porcelán mellett a szellemi fejlemények is egyre inkább képbe kerültek. Leibnizet a kínai írás igézte meg, az univerzális nyelv lehetőségét látta benne, elragadtatásában még a császárnak is írt levelet...
2014. 11. 03.
A 17. századi holland festészetet igazán komoly kihívás egy kiállítás keretében bemutatni a maga teljességében, mivel a kor művészete sokrétű és szerteágazóan gazdag, hiszen „végigjárta a tartalom és a feldolgozásmódok egész körét”. Így világos és letisztult koncepció nélkül a tárlat könnyen válhatott volna tarka kavalkáddá, ahol a befogadást összezavarná a képek, motívumok, szimbólumok, témák forgataga. Ember Ildikó és társkurátora, Tátrai Júlia azonban átgondoltan rendezték el a festményeket, így egy átfogó és nagyszabású kiállítás született meg a kezük alatt.
2014. 10. 17.
A Holokauszt hetvenedik évfordulóján két olyan kiállítással találkozhattunk Budapesten, amely kortárs művészek által képviselt pozíciókat mutatott fel a témával kapcsolatban. Viszont e két tárlat távolsága elég jól észlelhető.
2014. 09. 16.
Csákány István a Trafóban debütáló új munkáival úgy volt képes túllépni eddigi praxisának elméleti és gyakorlati keretein, hogy közben azokkal folyamatos, élő és reflexív kapcsolatban maradt. Nem indul teljesen új irányba, hanem művészetének eddigi határait intelligens és átgondolt módon tágítja ki és alakítja át, megmutatva annak lírai vonatkozásait is.
2014. 09. 15.
Dámosy Géza Körberajzolt világ című kiállítása attól válik aktuálissá, hogy az itt látható tus- és tollrajzok egy kivándorláshullám által befolyásolt alkotói életút eredményei. Kétlem ugyanis, hogy ezek a munkák elkészültek volna, ha Dámosy 1956 után nem hagyja félbe tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Építészeti Karán, hogy Németországba emigrálva, majd Olaszországba költözve hivatásos grafikusművésszé, később pedig világjáró utazóvá képezze magát. Ennek az eseménynek, az építészpályából átmentett tudás alkotóművészetté válásának bemutatója ez az életműösszegző tárlat, amely végigvezet bennünket Dámosy alkotói tevékenységének helyszínein. – A debreceni Sesztina Galériában 2014. szeptember 12-én elhangzott megnyitószöveget adjuk közre.
2014. 09. 15.
Több szempontból is egymásra vonatkoztatható Ipsics Barbara Leltár- és Szász Lilla Boldog új élet-projektje: a női téma, a személyes narratíva, a fikció és a valóság határainak elmosása, valamint a múlt rekonstruálásának vágya, illetve annak kisajátítása egyaránt felismerhető mindkét munkában, ezért jó ötlet volt ezeket a fotókat egymás mellett bemutatni: a 2B Galéria falán a két sorozat egymással párbeszédet folytatva teljesedik ki.
2014. 09. 07.
Mi van jelen? Mi valóságos? Miről is van szó? – kérdezi a Schwabenzug egyik német résztvevője. Méltán vetődnek föl ezek a kérdések, mert a projekt alapját érintik: ténylegesen mi is van jelen a svábok valóságából? Miről is van szó – hiszen a közép-európai történelemnek ez a jelensége szinte már nincsen, fokozatosan eltűnt, s leginkább a képzelet fekete projekciós felületeként működik – már nem jelenvaló, csak elbeszélésekből, tudósításokból, fényképekből, levelekből és ereklyékből áll. – Alább a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a Staatliche Akademie der Bildenden Künste Stuttgart közös fotóprojektjének megnyitószövegét adjuk közre.
