bezár
 

art&design / kiállítás

Van képük hozzá
1400 beérkezett pályaműből választotta ki a zsűri az idei ARC-on szereplő 125 plakátot. Ez szép és jó, de menjünk tovább, az ugyanis gyanús, hogy a politikailag túlfűtött pályaművek többsége összekacsint egymással.
Több talált tárgy megtisztítása
Ismert képsorok, klasszikus jelenetek bontakoznak ki Eli Cortiñas videómunkáiban: a művész neves rendezők filmjeinek néhány mozzanatát sajátítja ki, hogy a kompozícióépítés és a kontextusváltás révén új jelentéssel ruházza fel őket. Az idézetként használt részeket függetleníti az eredeti narratívától, így tárgyiasítja, majd egy másik jelentésbe ágyazva újra életre kelti őket.
Mélységek és magasságok
A nyár inkább uborkaszezon a bécsi művészeti életben, hiába vannak a múzeumok – a színházakkal ellentétben – nyitva, az újabb nagy durranásokat inkább őszre tartogatják. A városi nyüzsgés azonban nem áll meg, egy ideje az úgynevezett KÖR (Kunst im Öffentlichen Raum), vagyis a köztéri művészetért felelős iroda tartja életben és frissíti a város látképét. Utcák, terek, falak, padok, megállók és feljárók. Bárhol bármi megtörténhet, a kánikulára való tekintettel maradjunk a hűs aluljárókban és metróállomások peronján. A túra télen a hidegre hivatkozva szintén kellemes körülmények között ismételhető meg.
Mi a közös Rotschild és a Biennále Palotájában?
Dél van. Velencében tetőfokára hág a hőség. Épp ezért elkerülöm a _uacct = "UA-1248375-1"; urchinTracker(); Szent Márk teret, a Riva degli Schiavonit, és látatlanban is megtalálom az utat a Giardini felé, árnyas sikátorokban menekülve. Jobbról a Sóhajok hídja ad támpontot. Legelőször a Corderiebe jutok be, hogy felfedezzem Az Enciklopédikus Palotát, vagyis azt a hatalmas kiállítást, amely a mindenséget hivatott bemutatni művészi eszközökkel a világ minden tájáról idesereglett turistáknak.
Kínai és thaiföldi művészek a Biennále élvonalában
Az idei Biennále címe: Az Enciklopédikus Palota. A fő- és kísérőkiállítások az Univerzum teljességét próbálták megragadni. A négy központi, belépővel látogatható kiállítótéren kívül szintén izgalmas programokat találhatunk, még akkor is, ha csak céltalanul kóborolunk a sikátorokban. Így fedeztük fel ázsiai művészek munkáit reneszánsz palotákban és barokk templomokban. Vajon ők fogják meghódítani az európai képzőművészeti piacot?
Járatlan ösvény, kalandos utak
Ha a bécsi múzeumokra gondolunk, az Albertina, a Múzeumi Negyed (MQ), a Belvedere, valamint a kötelező Szépművészeti és Természettudományi Múzeumok eszünkbe jutnak. Ezek a helyek teljes mértékben ki tudják elégíteni az egynapos kulturális turistákat, na de ezen túl vajon mi következik? Tekintsünk itt el a hivatalos intézményrendszertől, és merüljünk el valami másban. Ehhez pedig három kultikus, nem hivatalos helyszínt választanék – egy iroda, egy művelődési ház és egy kávézó formájában.
Örülünk, Vincent?
Aki van Gogh leghíresebb festményeit szeretné megtekinteni, a világ legkülönbözőbb szegleteibe kell elutaznia értük. Ha nem számolunk a távolságból adódó korlátokkal, és el tudunk jutni a párizsi Musée d’Orsay-ba, a New York-i Metropolitan Museumba, valamint az amszterdami Rijksmuseumba is, még akkor sem láthatunk mindent a rengeteg magángyűjtemény miatt. A leghíresebb művek közül most a több mint 200 digitálisan felújított képet tartalmazó, részben 3D-animációval is kiegészült van Gogh-kiállítás Budapestre érkezett. Kompromisszumos állapot: nem eredetiek, de színpompásabbak.
Híd keletről nyugatra
A keletet nyugattól elválasztó kulturális törésvonalak körvonalazása kimeríthetetlen diskurzusok tárháza. Két autonóm kultúra, másfajta világeszmével és filozófiával, eltérő művészeti tradíciókkal és kifejezési formákkal, különböző értékekkel és értelmezésekkel. Adódik a kérdés: létezhet-e átjárás köztük? Megérthetjük-e teljes egészében egy tőlünk idegen kultúra termékeit, művészeti alkotásait? A Lánchíd – egy kicsit másképp című kiállítás ehhez próbál segítséget adni, a hazánkban alig ismert koreai kortárs képzőművészet népszerűsítésével.
Az árnyas oldal gyermekei
Napfény nélkül nincs árnyék, a tavasz pedig szeszélyes, s úgy tűnik, idén a nyár sem lesz különb. A művészet pedig már régen nem a szépségről és a jóról szól, talán nem is szólt erről soha. Ehhez mérten készüljünk az elkövetkezőkre, mert most nem lesz móka és kacagás. Vér folyik majd, amely lehet piros akrilfesték, de akár valódi is, a színek helyett pedig inkább a szürkék dominálnak, eltekintve egy-két bekúszó halványkék vagy ezüstösen csillogó gomolyfelhőtől.
Traumát festeni művészet
Bár a nemzedék, amely a koncentrációs táborok közvetlen tanúja volt, már lassan eltűnik, a Holokauszt tapasztalata mégsem vált a történelem lezárt és feldolgozott fejezetévé, hanem mindmáig a kollektív tudat része. E szörnyű eseményekről nehéz beszélni, de a kimondhatatlanság ellenére a megtörténteket mégiscsak valamilyen módon közvetíteni kell. Arra, hogyan lehet ábrázolni az ábrázolhatatlant, vagyis hogyan tudja a műalkotás megmutatni azt, ami túl van a hétköznapi nyelven A lengyel művészet és a Holokauszt című kiállítás a legjobb példa, amely a varsói Zsidó Történeti Intézetben tekinthető meg.
33   34   35   36   37   38   39   40   41 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés