Az Y betűt formázó kereszt egy ősi szimbólum, az időfizikában az elágazás jelképe, az idő virtuális kettéhasadásáé, egy olyan bifurkációs pont, ami a válaszutat, a kényszerű állásfoglalást jelképezi. Találó címről van tehát szó, ez az egyetlen betű is sokat mond el az itt bemutatott munkák lényegéről, hiszen a fotókon szereplő alakok mindegyike egy döntés, egy választás előtt áll. Kasza szerint az emberiség eljutott egy pontig, a válság döntő állapotáig, ahol már nem menekülhet el a kérdések elől, meg kell válaszolnia azokat. E fotókon a krízisben magára hagyatott ember elbizonytalanodva és kétségbeesve ismeri fel, hogy az út, amit eddig követett, nem volt helyes. A kérdés már csak az, hogy az egyén számára maradt-e egyáltalán jó irány, ami kivezet e válságból.



A fotók mindegyike egy negatív, szürrealisztikus vízió: olyan utópisztikus világokba kalauzolnak el minket, ahol az individuum, az esendő ember magára maradt a monumentális és mesterséges terek közepén. A szürke, kihalt és rideg helyeken legtöbbször alig észrevehetően vagy teljesen lecsupaszítva jelenik meg az egyén: az alakok saját épített környezetük áldozataivá válnak. A képeken azok a valóságok elevenednek meg, amelyek akkor jöhetnek létre, ha most rosszul döntünk. A fotók szembesítenek és felelősségvállalásra kényszerítenek, anélkül, hogy demagógok vagy közhelyesek lennének. A kiállításhoz kapcsolódó hanginstalláció is a döntéskényszert erősíti a befogadóban: a neszelések, zörgések, zajok és robbanások akarva-akaratlanul reakciót váltanak ki a képek szemlélőjéből.



Az utópisztikus hangulatot a díszletszerűség és a szürreálisba hajló jelenetezés még tovább erősíti, miközben a befogadó számára egyértelmű, hogy amit lát, az valóság. Kasza Gábor erről így beszél: “nem használok montázst vagy digitális trükköket. Fontos számomra, hogy minden valós történés, létező hely legyen. A képek tulajdonképpen olyan performanszok dokumentációi, amiket kifejezetten azért hoztunk létre, hogy egy képben rögzítsük őket." Az abszurd és a megszokott, a megrendezett és a reális ütközik e fotókon, így a befogadó könnyen kibillen rögzült befogadói szokásaiból.

A képeken a globális környezeti problémák mellett megjelennek a fogyasztói-termelői társadalom rendellenességei, valamint a benne megnyilatkozó emberlét válsága is. A fotók a pusztuló természet, a túlnépesedés, az éhínség és az elöregedés mellett olyan regionális vagy hazai problémákat is elemeznek, mint a kultúra semmibe vétele, a kihasználatlan városi terek helyzete vagy a hajléktalanság. Két tűzfal között a törmelékben gyermekek labdáznak, egy elhagyatott alagútban (talán színpad lehetett) egy férfi áll kezében egy szöveggel, két idős ember lemeztelenedve halad egy hatalmas alagút belseje felé. A képek az individuum önmagához és a természethez fűződő viszonyára, valamint az emberek egymáshoz való kapcsolatára reflektálnak. Kasza Gábor fotói tehát nemcsak a felelősségre és egy tudatosan választható útra hívják fel a figyelmünket, az Y sorozat egyszerre identitáskutatás és társadalomkritikus (ön)reflexió is.



Az Y sorozat darabjai kelet- és közép-európai, bús, melankolikus hangnemben szólnak hozzánk, azonban élénk színeiknek és atmoszférájuknak köszönhetően némiképp oldódik ez a rezignáltság, befogadójukat esztétikailag is gyönyörködtetik. Az élénk színek, a pontosan szerkesztett kompozíciók segítik, hogy a fotók könnyedén értelmezhetővé váljanak. A Y sorozat üzenete egészen egyértelmű, de nem túlságosan szájbarágós, ennek ellenére én sok esetben hiányoltam a címadást, ami helyenként segíthetett volna az egyes munkák még pontosabb megértésében.

Kasza Gábor Y című kiállítása Budapesten, a MÜSZI-ben tekinthető meg 2013. október 20-ig.