film / gondolat
2010. 03. 14.
Mit láthatott Rembrandt, aki "mérföldnyi sötétséget" festett, és aki az "éjszakát figyelve" építette föl vásznait? Greenaway misztikus elmélete azt meséli az Éjjeli őrjáratban, hogy a festő művészete a vakságból születő látás dokumentuma. (Az első rész itt olvasható.)
2010. 03. 07.
Haneke-portrénk második részében arra vetünk egy pillantást, hogy a Jégkirálynak becézett rendező hogyan rajzolja meg lazán és szívet tépően egy egész médium és egy kor erőszakábrázolási modelljének kritikáját, illetve hogyan összegződik – szerintünk – világszemlélete az egymásba forduló és szövődő ellentétek táncában. (Az első rész itt olvasható.)
2010. 02. 23.
Az amerikai filmipar érzékenyen reagált a közelmúlt lezárt (Öbölháború) és máig tartó háborúira (Irak, Afganisztán), a remekművekre mégis sokáig várni kellett. Mindamellett a legújabb háborús darabok sokszínűek: a nyíltan politizáló, aktualizáló tézisfilmektől a könnyfakasztó melodrámáig széles a paletta.
2010. 02. 17.
Haneke, az önreflexió ötletmestere, az erőszak ábrázolás provokatív formaújítója, a minimalizmus esztétikai konzervátora és kiterjesztője, a töredékekre épülő világkép monomániás művésze. Ám hiába elemezzük, bitoroljuk és próbáljuk megemészteni filmjeit, mindig marad valami „fölösleg”, megmagyarázhatatlan, ami hiperaktív rozsdaként mardos minket belülről.
2010. 01. 15.
Greenaway szerint Rembrandt Éjjeli őrjárata egy bűntényt foglal keretei közé, miképpen anno a rajzoló grafikái tették. A kérdés itt is az, hogy megtalálhatja-e a főhős a rejtély kulcsát, avagy létezik-e egyáltalán megoldás (megváltás?) az átlagon felüli látással és egyben vaksággal megáldott-megvert művész számára.
2010. 01. 10.
A PRAE.HU szerzői (akik ehhez kedvet éreztek), összegyűjtötték a 2009-ben forgalomba hozott filmek közül a személyes kedvenceiket, és rövid ajánlót is írtak a címek alá. Most kiderül, mit néztünk tavaly (nyáron).
2009. 12. 21.
Az Informátor! a könnyedebb, főárambeli Soderbergh filmek sorát gazdagítja: Matt Damon pazar one-man showja az idei év egyik legmókásabb heccének mutatkozik.
2009. 11. 19.
Jim Jarmusch a nyolcvanas évekbeli New-York underground, kísérleti és punk filmjének köréből indult: egy meglehetősen marginális pozícióból független filmes ikonná vált. Legújabb filmjével – sok-sok kacskaringót követően és nagyjából 30 év után is – hű önmagához: talán jobban, mint azt valaha is tette.
2009. 10. 14.
Lars Von Trier viszonylag – a mai filmes tempóhoz képest mindenképpen – hosszú, négy éves szünet után tért vissza a mozikba. Új filmjéről, az Antikrisztusról, már jó előre bejelentették, hogy botrányos lesz. Ennek megfelelően háborgott is a cannes-i közönség szakemberestől, civil nézőstől a bemutató után, Trier pedig örülhetett, hisz sikerült megint jól kipukkasztani a polgárságot.
2009. 09. 29.
Kilencven éve halt meg Csáth Géza. Ez alkalomból a Napút folyóirat Csáth-számot adott ki, és rendeztek neki egy estet is. Újra felkavart Csáth, és eszembe jutott a Witman fiúk, a film, amit Csáth-mű alapján készített Szász János, akár legutóbb az Ópiumot…
