gyerek / alkotás

Halloween a nyakunkon, s bár vannak, akik irtóznak az angolszász kultúrában nagy hagyományokkal bíró szellemkultusztól, akadnak azért szép számmal olyanok is, akik szívesen csinálnak magukból szellemet, hogy egy jól sikerült bulin kiengedjék a fáradt gőzt. Ottónak, a 11 éves kiskamasznak viszont megadatott az a képesség, hogy nem csak Halloween idején lát és hall szellemeket: a Retek utcai ódon házban nem csak ő és nagynénje, Sharon néni lelt otthonra, hanem egyéb lények is szívesen tartózkodnak a régi falak közt.

Az illusztrációk sokszor csak amolyan kiegészítésként, egyfajta választható pluszként jelennek meg a könyvekben, hogy látványukban megtörjék a betűrengeteg monotonitását, s egy-egy pillanatra pihenésre bírják az olvasói mohóságot. Nos, Lakatos István képesregényében ennél lényegesen többről van szó: iszonyatos erejű és humorú történet robban ki az írás és illusztrálás eme nem mindennapi frigyéből.

55 éve jelent meg Michael Ende első meseregénye, a Gombos Jim és Lukács, a masiniszta, mely az írót egy csapásra közkedveltté tette. A Kolibri Kiadó az eredeti német illusztrációkkal jelentette meg  nemrég a könyvet. 

A gombakislányról Marék Veronika és Ida Bohatta kis könyvei jutottak eszembe; még abban is hasonlítanak, hogy a szerző szintén maga illusztrálja meséjét. A Gombamese egyszerűségében kedves, áttetsző történet a természetről és a benne élő lényekről.

Gyerekkoromban gyakran játszottuk azt, hogy találomra felütöttük a Bakost (az internetnemzedék kedvéért: az Idegen szavak szótárát), felolvastunk egy meghatározást, és a másiknak ki kellett találnia, melyik szóra gondoltunk.