irodalom

Folytatja sikeres gyakornoki programját a prae.hu művészeti portál, ezért olyan fiatalok jelentkezését várja, akikkel kapcsolatban a legfontosabb elvárás az, hogy szeressék a művészetet, valamint legyen magabiztos helyesírásuk, illetve releváns felsőoktatási tanulmányuk. Művészeti ágak: art&design, építészet, film, irodalom, színház, zene – és a gyerekeknek szóló alkotások minden formája.

Most először egységes magyar fordításban olvashatjuk Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában című regényfolyamának mind a hét kötetét. A könyveket Jancsó Júlia fordította, aki – befejezve ezt az évtizedeken átívelő munkát – ellátogatott az ELTE BTK romanisztikás műfordító műhelyébe, és mesélt a munkafolyamatokról, a klasszikusok újrafordításáról és arról, hogyan lett Proust magyarhangja.

December 19-én, este hatkor mutatták be a Hegyvidéki Kulturális Szalon Márton Áron termében Nemes Nagy Ágnes két kötetbe összegyűjtött, újra kiadott és illusztrált gyermekverseit. A kötetek a Móra Kiadó gondozásában jelentek meg, kiegészítve a költő további meséivel és verseivel. A beszélgetést Ughy Szabina, a Móra Kiadó irodalmi szerkesztője vezette, részt vett a kötetek illusztrátora, Szabó Imola Julianna és Molnár Krisztina Rita költő, tanár, múzeumpedagógus. Az estet versek megzenésítője, Huzella Péter Kossuth-díjas zeneszerző koncertje színesítette.

Úgy gondoltam, ideje összeszámolni mennyi az annyi, vagyis idén hány cikk jelent meg a prae.hu irodalmi rovatában, hogyan követtük vagy nem követtük a trendeket – ez utóbbi kapcsán azt hiszem, jól áll a portál, nem érzek görcsös kényszert a trendkövetésben, ahogy jelentős lemaradást sem – mi volt váratlan, emlékezetes, és így tovább. Persze nem tudok és nem is szeretnék minden cikket külön kiemelni, nem is ez a célja idei összegzőmnek. Az organikus cikkek száma szép, és minden nehézség ellenére hétről hétre érkeznek a gazdag, informatív, és legfőképp autonóm szövegek.

Mivel egyik érdeklődési területem a madártartás és madarászás megjelenése az irodalmunkban, nem hagyhattam az antikvárium polcán porosodni Váci Mihály (1924-1970) A zsezse-madár című, 1964-ben megjelent kötetét. A könyv a szerző irodalmi tanulmányait és egyéb prózai műveit adja közre, de irodalmi esszéi csalódást jelentettek, ugyanis irodalomról esett bennük a legkevesebb szó, viszont az akkori politikai szólamokból, ideákból annál több került az írásokba. Ám költőnek Váci egyáltalán nem rossz. Ha verseit leválasztjuk az ideológiáról, akkor a századelőről örökölt ‒ a mestere Illyés Gyula volt, aki meg Babits Mihályt tarthatta mesterének ‒, ép formaérzékkel, többnyire modern, jambikus formában a kellő líraisággal dolgozza fel valóságból vett témáit. – Acsai Roland Reggeli jegyzetek című sorozatának következő írását olvashatják.