irodalom / gondolat
2021. 02. 12.
Szeretem a fákat. Elsősorban ezért tartom kártékonynak Lénárt Gergely új verseskönyvét. Művészi súlya ugyanis nem éri el az érte kivágott fák súlyát. Beretva Károly kritikus itt megáll, felnéz a laptopjából. Hümmög, felkászálódik a fotelből, fölveszi az asztalról Lénárt Gergely verseskönyvét. Gyanú környékezi. Kinyitja a kolofón oldalon. „Ezért a könyvért egyetlen fának sem kellett meghalni, kizárólag újrahasznosított papírból készült.” Bezárja a könyvet, nagy sóhajjal visszaül, ölébe veszi a gépét, és elkezdi komótosan kitörölni a korábban leírt mondatokat.
2021. 02. 07.
Több mint húsz éve jártam először Svédországban, egy barátomat látogattam meg a közép-svédországi Sundsvallban. A stockholmi buszpályaudvaron vettem meg életem első svéd nyelvű könyvét, Jonas Gardell Så går en dag ifrån vårt liv och kommer aldrig åter című művét. Hozzáteszem, egy szót sem tudtam még akkor svédül, de volt egy szótáram, és annak a segítségével igyekeztem megérteni a szöveget kisebb-nagyobb sikerrel. Fordításról nem lehetett szó, csak egy sajátos torzításról. A megérteni vélt szöveg hatására születetett a másolat…
2021. 02. 03.
Czinki Ferenc Egy kocsma város című munkájában fogalmaz többek között úgy, hogy az ’50-es évek nyelvi vagy szerelmi szempontból közelíthetőek meg. Kétségkívül a rákosista sötét évek újnyelve a (lét)hazugságok rohamát indította meg az egyén addigi (nyelvi én)valósága ellen, ahogyan az is vitán felül áll, hogy Makk Károly Szerelem-világa is sokak megtartó (lét)élménye volt. Ha nem akartál bajba jutni, az újnyelvet be kellett lakni, ha embernek akartál maradni, az érzelmeket meg kell tartani.
2021. 02. 01.
Alig emlékszem az internet különböző vívmányaival való első találkozásaimra. Nem tudom felidézni, mikor láttam életem első Youtube-videóját, vagy, mikor böngésztem először blogok között. Két dologra viszont élénken emlékszem. Az egyik a Facebook-regisztrációm, a másik az a pillanat, amikortól rendszeresen elkezdtem podcastadásokat hallgatni. A tech-óriástól idővel kissé elidegenedtem, sőt, éppen Facebook és Messenger „böjtbe” kezdtem, az utóbbi viszont meglehetősen a szívemhez nőtt. Ezért is vállalkoztam a podcasttörténelem rövid összefoglalására, és azt is kifejtem, miért jó podcastokat hallgatni, milyen hazai, kulturális csatornákat érdemes követni – és egyáltalán milyen mértékben fedik le a kulturális életet.
2021. 02. 01.
Letámasztod a biciklit, felmész a lépcsőn, a nagy kocsmatér négy sarkában négy asztal, 2-2 székkel, mindegyiknél csak egy törzsvendég ül, kiabálva beszélgetnek, míg észre nem veszik, hogy téged nem ismernek.
2021. 01. 16.
Apám szociológus. Karácsony után arról beszélgetünk, hogy a francba’ lehet az, hogy a főváros által biztosított 7500 ingyen gyorstesztből csak 6523-at vettünk igénybe mi, tudatos budapesti polgárok. Hogy vajon hány gyütt-ment vidéki volt köztünk, akik nem akarták hazavinni a kórt.
2020. 12. 09.
A karantén iksz mínusz valahányadik napján a kanapén ülve arra eszmélek, elfelejtettem levegőt venni. Nehéz sóhajjal lök ki magából ez a transzszerű állapot, mintha akaratomon kívül meditáltam volna. A légszomjról eszembe jutnak a vidékre látogató barátom rám bízott halai, amiket négy napja nem etettem meg. Pont időben, sétálni indulok.
2020. 11. 12.
A MOME HÖK-elnöke az SZFÉ-s diákok utolsó 2020-as, Vas utcai sajtótájékoztatóját nézi élőben a mobilján a MOME TWO épületénél.
2020. 10. 19.
Az öreg road farmerkabátot hord, szikár válláról passzentosan lóg, régi darab, talán ebben is alszik. Belső zsebeiben évtizedek óta száradnak a dohányszemcsék, az ottfelejtett gyufaszálak, rég elrendezett és a még be nem fizetett közmű-csekkek. Mosni még sosem kellett – az öreg road nem izzad, minden hőjét-dühét kipipázza, pórusait jótékonyan eltömte az édes nikotinsár.
2020. 09. 10.
A huszonegyedik új része Christopher Nolan Tenet című filmjéhez fűz rövid kommentárokat. A filmet elsősorban a fenyegető jövő képzete, és az időtengelyt maniplulálni képes médiumok felől közelíti meg - lehetőleg spoiler-mentesen.
