irodalom / gondolat
2019. 09. 30.
Nem a tudománytörténet tűnik a legizgalmasabb témának, ami szembe jöhet a neten, pedig (ígérem!) tanulságos lehet, ha közelebb akarunk kerülni ahhoz, hogy mi is van. A huszonegyedik tízedik része ezért arra vállalkozik, hogy röviden bemutassa és kommentálja a humántudományok legújabb fordulatait. A felvázolt folyamatok során szükségszerűen nagyvonalúan bánok a részletekkel, csakúgy, mint a tárca végén a poszthumán emberről szóló vízió esetében – de remélem, amit ezzel elvesztünk, azt tágabb összefüggések leírásával visszanyerjük.
2019. 09. 27.
Elkezdem a semmit. Bár nem kellene. De K beszélni akar. Csak mondanivalója nincsen. Pontosabban lenne, de úgy érzi, semmiről sem tud hitelesen szólni. Eldönti: leírja az első mondatot. Semleges, tartalmatlan mondat, mégis figyelemkeltő talán. Elkezdem a semmit. És leírja az utolsót. Ott hagyom abba, ahol folytatni kellene. Lehetne ez egy frappírozó kétsoros is, de elkezd közéjük írni. Mert két mondat közé bármi befér. Csak én nem.
2019. 09. 09.
"A tortúra lényegében abból áll, hogy eközben a boszorkánymester a nő fejét nyomkodja ritmikusan lefelé a víz alá." G. E.
2019. 09. 03.
Augusztusban összefolynak a napok, hetek, tengerek, folyók és országhatárok bennem. Minden okkal és céllal történik, indul el és érkezik meg, ez a város most már egy keret, az otthon körbeért, de a napot, amikor egy évvel ezelőtt úgy igazán kirepültünk ide, ezúttal végül épp egy szlovákiai faluban töltjük, minden nagyon békés, szép, és úgy történik, ahogyan történnie kell. Az augusztusom sorsszerűen telik.
2019. 09. 01.
Suhogás. És nincs mit mondanom. Bárcsak koncentrálni tudnék a hallgatásra. De rám tekeredtek a határidő és a kötelesség anakondái, és ilyen metaforákat préselnek ki belőlem. Nem épp a must legjava. Éjjel van, fél egy múlt, és a sarkon túl a hatos még mindig él. Kamionrecsegés, autósusogás. Ez egy ilyen helyzetdal. Beleugatnak a kertes házak kutyái.
2019. 08. 31.
Sziasztok, Estella vagyok, 38 éves nő Kolumbiából, éppen a vakációnkat töltjük a férjemmel és a fiammal. Befizettünk egy Bécs-Pozsony-Budapest-kirándulásra, Bécs volt a kedvencem, Pozsonyt nem értettem, Pestet meg már unom, de nem csak én, Chuy sem bír magával, itt a parlament előtt futott át a piroson, és bár pont nem jött egy autó sem, azért jól megcsapkodtam egy Budapest-térképpel. Az volt kéznél.
2019. 08. 28.
Az applikáció-demokrácia a demokráciára feladatként tekint. Demokrácia alatt a nép uralmát, applikáció alatt a különböző okoseszközökre telepíthető programokat, alkalmazásokat; applikáció-demokrácián a nép uralmának tényleges alkalmazását érti. Szemes Máté a huszonegyedikben.
2019. 07. 30.
David Attenborough-t rocksztárként élteti a tömeg az egyik legnagyobb zenei fesztivál színpadán 2019-ben, hiszen nemcsak gyerekkorunk kellemes hangú természetfilmesét, hanem a klímaváltozás tényét és az azzal való szembenézést is hitelesen közvetíteni tudó közszereplőt látják benne. Különösen legújabb, a Klímaváltozás – Tények című filmje óta, ami a dokumentumfilmek kortárs szerepe, a globális jelenségek elképzelhetősége és az általános közhangulat felől sem érdektelen jelenség. Azonban maga az alkotás korántsem problémátlan mű.
2019. 07. 30.
Táncold magad tisztára, míg halálian olvad a sarki jég. Bánj másképp az anyaggal. K fülébe súgtam: próbáljunk meg boldognak lenni, ha már bizonyítást nyert, hogy a modern világ művirágokból áll, s halálhoz hasonlatos üvegburák alatt tenyésztik őket. (Refrén: Innen, ahol vagyok, tisztán látszik, miként öregszünk mi, fiatalok.)
2019. 07. 24.
Nyaralni megyek, vagyis dolgozni a Balaton partjára, csak ott nem érezni az aszfaltszagot, ezért elnevezem nyaralásnak. Mostanában rengeteget fotózom a városban, viszont egy kép sem passzol ide, ezért keresgélni kezdek. Ez a kép nem is tudom, mikori, a számítógépem sem rendel hozzá dátumot, ezért csiribú, legyen tegnapi. Csiribá, tegnapi lett, még bőven aszfaltszagú.
