irodalom / gondolat
2022. 12. 17.
És hogy a vacsora miért bonyolultabb? Mert nyolc óra előtt Spanyolországban nem lehet rendes étteremben vacsorázni. Itt nem úgy van, mint otthon, hogy ha öt órakor jut eszembe, hogy beüljek egy halászcsárdába harcsapaprikást enni, akkor kapok, ha van, a teljes nyitvatartási időben. Itt nyolctól lehet vacsorázni, de biztosabb, ha kilencre rendeled oda a barátaidat, mert nekik a nyolc meg korán van. - Vaktérkép rovatunkban Patak Márta tárcáját olvashatják.
2022. 12. 16.
Csodálatos a nyelv, úgy lesz a közértből, a kommunista Magyarország köznevesült mozaikszavából a prágai vietnámi bevándorlók boltját jelölő főnév, mintha mi sem volna természetesebb. És végül is, mi sem természetesebb. Közben a kaszinó. De nem is a kaszinó, hanem a kaszinóval srégen szemben ülő három férfi. Ketten a padon, egy a kerekesszékben. Mindig ott ülnek. A Street View képén is. És valószínűleg most is. - Vaktérkép rovatunkban Vajna Ádám tárcáját olvashatják.
2022. 12. 15.
Bennett első magyarra fordított könyvében nem történik semmi. Csak kiderül, hogy a magányt elég nehéz elérni, ahogy a gyomláló jelenetben a tiszta földet is, idegesítő fölötte a sok növény. Nem történik semmi, de megjelenik a magány erotikája. - Helyzetjel rovatunkban Borsik Miklós írását olvashatják.
2022. 12. 10.
A köves szántóföldek, a hegyek, a maga 2300 méterével a hatalmas tömeg, a Moncayo, mintha idehajították volna az istenek; vagy ahogy a legenda tartja, a gigászok harcának eredménye ez a táj, ezek a szurdokokkal, szakadékokkal szabdalt folyóvölgyek, és a Moncayo sziklái alatt örök álmát alvó óriás. Mások szerint a Moncayo szent hegy, úgy néz ki, mint egy alvó püspök, látszik a süvege, meg ahogy a keze a mellén pihen. - Vaktérkép rovatunkban Patak Márta tárcáját olvashatják.
2022. 12. 02.
És megyünk, megyünk a hajdani vonatsínek helyén, a Tarazona-Tudela vasút vonalán, melyet diófák, fügefák szegélyeznek, meg kukoricás, hétvégi kertek, tanyák, hiába, Tarazona olyan, mint egy nagyobbacska falu, csak a központján látszik, hogy város, valaha nem is akármilyen volt, járási székhely, mondjuk, mint Csurgó, legalább 449-től kezdve püspöki székhely, már a rómaiak is lakták, akkor Turiaso volt a neve. - Vaktérkép rovatunkban Patak Márta írását olvashatják, aki Aragóniában járt.
2022. 11. 19.
Szerintem a metró hangja hamarabb készült el, mint a szerelvények, csak utána kerestek hozzá foltokat, festéklepattogzásokat. A zajra épült az egész, és az arcokra van írva, bár azoktól mindig többet vártam, amikor gyerekként felraktak a kékre. Néztem, hogy a szemben ülők mit reagálnak arra, amit hallok, aztán semmi. Pedig ők is hallották. - Helyzetjel rovatunkban Borsik Miklós tárcáját olvashatják.
2022. 11. 17.
A DH_BUDAPEST_22 konferenciáján november 23-án négy különböző előadás fogja tárgyalni a zene halózatelméleti vizsgálatának és archiválásának digitális eszközök nyújtotta lehetőségeit. A zenei blokkban Akihiro Kawase, Anna Matuszewska, Chia-Ling Peng, valamint Christina Crowder és Clara Byom prezentálják majd kutatási eredményeiket, melyet 11 óra 40-től kezdődően a Múzeum körút 6-8. szám alatti Főépületének első emeletén található Szekfű Gyula Könyvtárban hallgathatnak meg az érdeklődők. A korábbi cikkekben már részben ismertettük, hogy milyen lehetőségeket kínálhat a digitális bölcsészet a szövegek és képi anyagok vizsgálatában. Ebben a cikkben arról szeretnénk írni, miképpen hathat mindez a zene tudományterületére is.
2022. 11. 12.
Odabent a nyílt tűzhely felett üst rotyog, benne lábára állítva egy jól megtermett kokas, körülötte pedig öklömnyi töltöttkáposzták főnek. Minden bizonnyal a prédikátor is inkább az étel szagára, s nem a halál hírére jött, mert azzal ugyan már ő sincsen amit kezdjen. A pulyák egymást lökdösve haladnak felfelé a patakon, a dombon körös-körül pedig emberek s asszonyok állnak, és halkan zsibongva pletykálnak erről-arról, főleg a Busú klán viselt dolgairól, mert egy haláleset a legkiválóbb alkalom az ilyesmire. - Helyzetjel rovatunkban Márton Evelin tárcáját olvashatják.
2022. 10. 17.
Hogy élek, vagy meghaltam, mindegy. A lényeg az, hogy látom az erdőt, a fenyők vörös törzsét, a köztük átderengő fénypászmákat, és hallom a madarakat. A zizegő, száraz füvek között heverve szívok egy utolsó cigarettát, mert csak egyet hoztam. A visszatérés gondolatától elszomorodok, jó lenne borostyánná lenni, vagy eltűnni nyomtalanul. - Helyzetjel rovatunkban Márton Evelin első írását olvashatják.
