bezár
 

irodalom / könyv

Elkezdeni egy életművet
Elkezdeni egy életművet
A 2022-es évben olyan neves szerzők álltak elő új verseskötettel, mint Gergely Ágnes, Fehér Renátó vagy Fekete Vince. Az azonban minden évben nagy kíváncsiságot vált ki a folyóiratok olvasóközönségéből, hogy azok aktívan publikáló szerzői közül vajon kik jelentkeznek első könyvükkel. A debütálás mindig hangsúlyos az életmű tekintetében, az idő múlásával sokan már nem tudnak azonosulni első kötetükkel, míg másokat  évekkel később is pozitív példaként emleget a kritika. Éppen ezért érdemes odafigyelni a pályakezdő költők bemutatkozására – az alábbi négyre biztosan.
Véraláfutások az űrruha alatt
Véraláfutások az űrruha alatt
Attól, hogy egy szöveg vagy egy könyv társadalmilag fontos témákról beszél, korántsem lesz esztétikai szempontból is értékes. Izsót azonban nem fenyegeti ez a veszély; verseinek nem az az elsődleges erénye, hogy beszél az erőszakról és annak különböző aspektusairól, hanem az, ahogyan beszél. A versek ereje a meglepő, találó, sokszor asszociatív képalkotásban rejlik. „[A] mosolyom illetlen, / mint egy nyitva hagyott slicc.”; „[r]ossz volt a foga, / beletörhetett volna a kemény szavakba, / amiket a fejemhez vágott, / ha nem ízlett neki az ebéd.” - Izsó Zita Bekerített erdő című verseskötetéről Endrey-Nagy Ágoston kritikáját olvashatják.
A mindennapok embertelensége
A mindennapok embertelensége
Az antropocentrikus szemléletnek már a legelső vers, a Stadionok homlokzati munkálatiról búcsút int. Miközben az építészet, a megértés eszközeként jelenik meg a lírai én számára, az általa választott analógia magában hordozza a jelentéktelenség és az én felszámolódásának képét: „Talán ez is elég. Stadionhomlokzatról zuhanó / segédmunkás vagyok. Amint / földet érek, összekaparnak és áthúzzák / a testem egy másik utcába, hiszen / kivitelezői szempontból nem létezem.” - Szabó Márton István Betonszféra című verseskötetéről Hegedűs Benjámin Jutas írt kritikát.
Három szerző egy fordítótól
Három szerző egy fordítótól
Három kép, három kis metszet a román kortárs prózából, három szerző, akik a román prózát megújító nemzedék tagjai. A történeteket Lövétei Lázár László helyezte egymás mellé, elkészítve saját hármasoltárát, amellyel a román kortárs próza előtt tiszteleg - Zöllner Anna Júlia recenzióját olvashatják a Román triptichon című antológiáról.
Zárójelek könyve
Zárójelek könyve
„A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az” – írja Tolsztoj, és talán ennél pontosabban nem is lehetne összefoglalni egy mondatban Légrádi Gergely 2022 őszén megjelent, Alkalomadtán című regényét. A szerző hatodik könyvét a Kalligram kiadó adta közre.
Da capo Veres Andrással, avagy dicsérni jöttem, nem bírálni
Da capo Veres Andrással, avagy dicsérni jöttem, nem bírálni
Az alábbiakban olvasható ismertetés a József Attila Társaság decemberi könyvbemutatóján elhangzott előadás szerkesztett változata. A személyes hangvétel és kis kötözködés indoka, hogy némileg érintett vagyok a kötetben, ld. névmutató; a szerző munkatársam a Kosztolányi-kutatócsoportban, és társam a József Attila Társaság elnökségében, (továbbá felszólított, hogy keressek benne hibákat…) –  Sárközi Éva gondolatai Veres András, És megint elölről... – Ady, Kosztolányi, József Attila című kötetéről.
A mozaik hiányzó darabja
A mozaik hiányzó darabja
A mágikus realizmus valóságtól elrugaszkodó elemei a cselekmény előrehaladtával egyre nagyobb számban jelennek meg. A krónikus alváshiányban szenvedő főszereplőnk kötéltáncot jár álom és valóság között. Hihetetlen események sora követi egymást, mint az állatboltból felvásárolt halak szabadjára engedése az uszodában, vagy a világszenzációvá váló gombák, amikhez a családi ház pincéjéből barlangrendszeren keresztül jut hozzá főszereplőnk. - Kun Árpád Takarító férfi című regényéről Neuhauser Lili írt kritikát.
Soha nem vagyok ott, ahol történik valami
Soha nem vagyok ott, ahol történik valami
Szarka Károly debütáló regénye 2021-ben jelent meg. A mai magyar valóságot, a kallódó fiatalságot és egy szenvedő call centeres férfi álmainak és valóságának keveredését követhetjük nyomon több mint háromszáz oldalon keresztül. És ahogy Sartre-nál, a pokol itt is a többiek.
Kaptafa és rámáscsizma
Kaptafa és rámáscsizma
A szövegimmanens irodalomkritika terén – Lapis esetében sokszor a valós idejű irodalomtörténész funkciója képződik meg – tényleg elleshető jónéhány mesterfogás arról, hogyan is érdemes rátapintani arra a bizonyos archimédeszi pontra, ahol „tartalom és forma”, a közlés és a közlés eszközei megkülönböztethetetlenekké válnak. – Lapis József Elég című kötetéről Fülöp Barnabás írt kritikát. 
Hazatérések
Hazatérések
Egy Duna menti falu világába lépünk, ahol az érdeklődés mindenekelőtt a másik életének kifürkészését jelenti, ahol a látogatás a másik otthonába való kíváncsi behatolás, ahol az összefogás a másik kirekesztését tartósítja, ahol az ajándék a másik lekötelezésére szolgál, ahol a közös szórakozás a másik megalázásával jár, ahol a figyelem soha nem pihenő rosszindulat, ahol a beszéd: agresszió, sakkban tartás, fegyver és rejtőzködés. Ahol a titok az, amit mindenki tud. – Nádas Péter Rémtörténetek című regényéről Csutak Zoltán írt kritikát.
1   2   3   4   5   6   7   8   9 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés