bezár
 

irodalom / könyv

Könnytelen, húgyszagú és zseni
„Senki sem kedves velem szándékosan” – döbben le a hatéves Sheila tanárnője figyelmességén. Az érzelmi zavarokkal küzdő gyermekkel foglalkozó Torey Hayden második magyarul megjelent igaz története ismét sokkolja az olvasót: olyan életet tár fel, amelyben még az is érthető, ha egy kislány fához kötözi és felgyújtja hároméves társát.
Kényszeresen a mélybe
Grecsó Krisztián harmadik regénye nagy kihívás elé néz, hiszen a 2005-ben megjelent Isten hozott és a 2008-as Tánciskola című regényét a kritika szélsőségesen fogadta. Kapott hideget, meleget, volt „az új Móricz és Krúdy keveréke”, illetve „közhelyszótár” is. Az új regény azonban másfelé nyitott, és ami az erénye, az lehet a hátránya is: egy az olvasók által igazán szerethető bestsellergyanús könyv született. Tekintsük át, honnan hová jutottunk, hol van az a hely, ahol "mellettem elférsz".
Verje, csak verje... a szadista elbeszélő a mazochista olvasót
E novelláskötet írójának tollát leginkább egy sebész szikéjéhez hasonlíthatnánk. Szinte halljuk, ahogy a tollhegy felsebzi a papírt. A vágás precíz, a novellákban nincs mellébeszélés, ahogy műtét közben sincs. A mai Magyarország operálásra kész testrészei (tipikus figurái, helyszínei) fekszenek a műtő-, vagy boncasztalon. Aztán, egy lélegzetelállító pillanat után (ami a szike behatolása és a vér kibuggyanása közt telik el) ömleni kezd a meleg nedű, akár egy Buñuel-film rémálmában. És nekünk ez jólesik!
A hangtalan táj
Csak ad, de nem nyújtja a kezét. Két teleírt tája van. Ha akarja, betolja a tükreit ebbe az ürességbe, és akkor megtelik értelmezhető allúziókkal, érzékenységgel, filozófiával, szenvedéssel, felismerhető figurákkal és helyzetekkel. Ha nem akarja, kitolat ebből a lírai térből, megy a vonat 79 felé, a 0. pont irányába, fogantatása irodalmilag értelmezhetetlen helyszínére. A reális irány egy költő számára nem is igen lehet más, ennek a visszafelé vezető útnak a megértése.
Zárt világ
Az új Bodor-kötet úgy új, hogy régi, de a „régi” ez esetben (sem) jelent elavultat vagy érdektelenségre méltót: számomra egyértelműnek tűnik föl, hogy a Bodor-korpusz minden darabja egyfajta állandó jelenidejűségben létezik, mind a tartalom felől nézve (olvasva), mind pedig az alkotói gyakorlatot tekinte (írva és újraírva).
A tisztességet onnan szopja
A Scolar Kiadónak hála magyarul is olvashatók a 21. századi skandináv irodalom gyöngyszemei. Amíg Linn Ullmann, Sofie Oksanen regényeikben (Áldott gyermek, Tisztogatás) kíméletlenül mélyre ásnak, addig Erlend Loe máshonnan közelít. Mindannyiukat a határhelyzetek érdeklik, de Loe nem tragikusan szemléli a világot, ő görbe tükröt tart. Röhög, provokál, miközben az olvasóra kacsint: szórakoztató, lebilincselő regény a Doppler, az utak királya.
Ügynökök kíméljenek!
Jól emlékszem a kilencvenes évekből egy újságíróra, aki azóta meghalt. Egy presszóban ültünk, ittunk. Ő jelentőségteljesen rám emelte a tekintetét és azt mondta: Az embereket legjobban a titok érdekli. És ezen a titkosszolgálatot értette.
Családtörténelem és eutanáziaközpont
Napfény – áll a borítón németül, alatta pedig egy fekete-fehér fotó egy regiment gázmaszkos gyerekről, élükön szép szál katonával. Mégis miféle napfény lehet ez, gondoltam a könyv elolvasása után, amellett, hogy a cím egyfajta szójáték is, a regényben szereplő eutanáziaközpont nevének, a Sonnensteinnek a kiforgatása; olyan fény, ami megvilágítja a huszadik század, sőt az egész történelem egyik legsötétebb, legpokolibb, máig nem teljesen feltárt időszakát? Valószínűleg erről lehet szó; a történetben ugyanis több mint hatvan év után és hosszas, megszállott kutatómunka eredményeképpen találnak egymásra az anya, a háborút átvészelt, zsidó Haya Tedeschi és a vérnősző náci tiszttel, Kurt Franzzal folytatott tiszavirágéletű viszonyából született fia, Hans, azaz Antonio.
Az életszatyor és egyéb málhák
Deák Botond úgy él az emlékeimben, hogy egy boldog, részeg pécsi éjjelen, az egyetemista években kóborolunk az utcán, és ő brahiból kifekszik az úttest közepére. Aztán amikor a távolban feltűnik egy benzinüzemű, inába száll a bátorsága, és iszkol onnan. Nem volt a hét vicce, de akkor jól állt neki, kisfiús volt és szeretnivaló, ugyanúgy, mint tizenhat évvel később második könyve, az Egyszeri tél bemutatóján, novemberben, a Rádayban. Rá legalább olyan kíváncsi voltam, mint a verseskötetére, nem hallottam az utóbbi években se felőle, se tőle semmiről.
Spinoza, a sarki bárból
François Zourabichvili magyarul eddig egyetlen elérhető könyve több szempontból is hiánypótló írás: egyfelől gazdagítja a nem túl bőséges magyar nyelvű Spinoza-irodalmat, másfelől tökéletes példája annak, hogy milyen egy vagány filozófiatörténeti munka. A gondolkodás fizikája nemcsak kifogástalan elemzés, hanem olyan könyv, amely nem hagy kétséget afelől, hogy a benne foglaltaknak tétje van.
38   39   40   41   42   43   44   45   46 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés