irodalom / könyvfesztivál

Öröm látni, hogy a szombat délelőtti „matiné” beszélgetésre szinte roskadásig telik a Millenáris Teátrum. A nézők egyre előrébb merészkednek, mindenki izgatottan várja Jonathan Franzen megjelenését, aki a csütörtöki pódiumbeszélgetésen már bizonyította intellektusát és nem mindennapi humorát. A mostani beszélgetés középpontjában hazánkban frissen megjelent kötete, az önéletrajzi ihletésű Diszkomfortzóna áll. Az írót Veiszer Alinda kérdezi.

Az Európai Támogatással megjelent könyvek bemutatójára került sor a Supka Géza teremben három kiadó – a Typotex, a Gondolat és a L'Harmattan jóvoltából. Karádi Éva, a Lettre főszerkesztője bevezetőjében elmondta, hogy mennyire fontos az európai régió irodalmának lefedettsége, s mint a rendezvényen kiderült, a hazai könyvtárosokat szerették volna ezzel megszólítani, hogy eljussanak hozzájuk a legújabb európai könyvek.

Úgy tűnik az idei fesztiválon én már csak olyan eseményeken veszek részt, ahol rajtam kívül mindenki más egy nagy család, vagy azon túl, hogy a szerzőt személyesen ismerik, a gyerekeik együtt játszanak, vannak közösvacsorás történeteik, és a szerző poénjait is valahogy jobban veszik, mint én. 

Schein Gábor új esszékötettel jelentkezett Esernyők a Kossuth téren címmel, amelyben a 15 év alatt összegyűlt, korábban az ÉS-ben leközölt írásai szerepelnek. A kötetbemutatón Csordás Gábor és Esterházy Péter beszélgetett a szerzővel a könyvről, illetve jelen valóságunk különféle defektjeiről.

Stefan Spjut svéd író Stallo című regénye a Libri és József Attila Kör közös kiadásában, a POPJAK sorozatban jelent meg. A bemutatón a szerzővel Bárány Tibor, a sorozat szerkesztője és Havasréti József író, a könyv utószavának szerzője beszélgetett. És ahogy Woody Allen mondaná és Bárány el is mondja, a szóban forgó könyv „svédekről és trollokról” szól. Ekkor még a naiv hallgatóság azt gondolhatná, hogy ez a trollos dolog valami metafora vagy poén, de miután Kurta Niké felolvas egy részletet a regényből, kiderül, hogy a trollok nemcsak hogy nem metafora, de a könyv központi figurái. A Stallo ugyanis valóban trollokról szól, akiket a regény főhőse egyszer le is fényképez, és akik egyébként szabadidejükben gyermekeket rabolnak.