színház / előadás
2008. 12. 01.
Arról lehet megismerni, hogy nem vagyok egyéniség. Önök szerint ez a mondat vicces? Szerintem igen, még ha ebben a véleményben füllel hallhatólag nem osztoztak is a nézők. Mindenesetre nem ez az egyetlen aranyköpés Szabó Réka Tünet Együttesének előadásában.
2008. 11. 27.
Az ősbemutatót közel húsz éve tartották Helsinkiben, s most a Bárka Színház Vívótermében vitte újra színpadra Jorma Uotinen. Ha a műfajt kellene meghatározni, musical, mivel ehhez áll a legközelebb, de valójában mégsem teljesen az. Nincs egységes cselekmény, vannak viszont impressziók, képek, színház a színházban, múltidézés a jelenben és múltidézés a múltban.
2008. 11. 23.
A Varázsfuvola nem hoz újat az alkotói pályán. Bozsik Yvette újszerűnek nem mondható, de korrekt, koherens olvasatát azonban sajnos gyengíti opera és tánc ezúttal nem szerencsés találkozása.
2008. 11. 20.
„A Föld most fordul be a Halak jegyébe. Jéggé dermed minden, mozdulatlanná válik az emberi lélek, akár a hal ábrázata. Mindent hó borít majd” – hangzik el a darabban. A hal egyrészt a keresztény kultúrkörben ismert szimbólum, másrészt az asztrológiában használatos. Ez az ellentét kelt feszültséget, ebből bontakozik ki az a lélektani történet, amelyet az Istentelen ifjúságban (Jugend ohne Gott) felfedeztek a készítők.
2008. 11. 09.
A Színművészeti Egyetem másodéves színházi dramaturg osztálya egyhetes londoni tanulmányúton vett részt. Kíváncsian vártuk, milyen lesz – még ha csak egy szűk szelete is a brit színháznak és színjátszásnak. A beszámoló első részében a dramaturgokkal, rendezőkkel, drámaírókkal folytatott beszélgetéseket elevenítettük fel, most pedig a színházi előadásokról lesz szó.
2008. 11. 04.
A Színművészeti Egyetem másodéves színházi dramaturg osztálya egyhetes londoni tanulmányúton vett részt. Kíváncsian vártuk, milyen lesz – még ha csak egy szűk szelete is a brit színháznak és színjátszásnak. Az út alapvetően kétféle szakmai programot ígért, ennek megfelelően az először a színházi személyekkel: dramaturgokkal, rendezőkkel, drámaírókkal folytatott beszélgetéseket elevenítjük fel, a beszámoló folytatásában pedig a színházi előadásokról lesz szó.
2008. 10. 30.
Kleist művét ugyan eddig mellőzte a magyar színház, azonban ókori, Shakespeare-korabeli drámát mindig is hálás feladat volt színre – vagy épp mozivászonra – vinni: az élet örök nagy kérdéseinek feszegetésén túl mindig rengeteg játéklehetőséget biztosít az adott társulatnak. Például a dráma nyelvezete még egy „korszerűbb” fordítás esetén is (Márton László) jó kontrasztja lehet a mai világba helyezett cselekménynek.
2008. 10. 26.
A velencei kalmárban van valami fullasztó. Hajók süllyednek el, lányt lopnak, Antonio depressziós, szemben áll kalmár és kalmár, erotika és homoerotika, egy szívet akarnak kivájni, gyűrűt kisajtolni… Hol vagyunk? A huszadik században?
2008. 10. 24.
Valami erőltetett összefüggés cím és alkotás között, hogy szólamok volnánk mi, egyedüli példányok, megismételhetetlenek a föld kerekén (ezt Kosztolányinak még el is hittem anno) - de létezik-e egyéniség egyáltalán, vagy a túlfizetett kreatívok és marketingesek jól kitalált és megkonstruált álegyedi termékei volnánk? Az alkotó úgy véli, darabja e kérdést feszegeti.
2008. 10. 21.
Macbeth és a Lady alakja a bűn és bűnhődés örök témáját feszegeti Mándy Ildikó és Fenyves Márk feldolgozásában. A címből legalábbis ez jön le. Az előadás aztán ennél sokkal többet és sokkal kevesebbet is ad.
