zene / gondolat
2010. 09. 15.
A Médium Hang Esztétika című könyv sorainak lelkes olvasójaként számtalan gondolat merült fel bennem, amit némi elfogultsággal, ám ugyanakkora szkepticizmussal is igyekszem most felvázolni és kifejteni; afféle laikus módjára, hiszen ez a kiváló szelekció – az elektronikus zenében eltöltött jó néhány évem ellenére is – tudott komoly meglepetéseket okozni.
2010. 08. 04.
Szomorú a conoisseur sorsa: ezúttal néhány korábbi koncertet szeretnék összehasonlítani, hogy teljesítsem kötelezettségemet: "mert írni kell a leírhatatlanról"...
2010. 05. 26.
Azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy a ’80-as évek közepe-vége táján szinte alig volt olyan tinilány-szoba, melynek faláról ne mosolygott volna a hűvös fjordok első számú férfiszépsége, Morten Harket-poszterbe öntve. Ez a sármos, kisfiús mosoly máig sem kopott meg, bár a gazdája túl van már az ötödik X-en.
2010. 02. 15.
Őszintén szólva már nem is emlékszem, kinek köszönhető a címben szereplő fura kijelentés, mindenesetre a könyv olvasása közben újra és újra felmerült bennem ez a gondolat. Kezdve a címével: Nagyon komoly zenei kalauz. Ugyanis ha célkitűzésnek tekintjük a címet, hát az írás – szerencsére – távolról sem „nagyon komoly”, s bár kissé gázosabb, de nem zenei és nem is kalauz.
2010. 01. 08.
Az ezredforduló látványos fordulópontot hozott az elektronikus zenei szubkultúrák történetében. Miután Hollandiában megrendezték az első hardstyle partikat, és Belgiumban 2002-re kezdtek kristályosodni az első jumpstyle stílusjegyek, Franciaországban Cyril Blanc és Alexandre Barouzdin levédette a tecktonik márkanevet és sajátos (tánc)stílust kialakítva kezdte népszerűsíteni a hardstyle és a jumpstyle zenei kultúráját.
2009. 11. 05.
Az elmúlt negyven év megdöbbentő teljesítményét tekintve nem túlzás azt állítani, hogy Chick Corea a 20. század második felének egyik legtermékenyebb zeneszerzője. Az avantgárdtól a bibopig, a gyermekdaloktól a komolyabb darabokig, a kemény fúziótól a makacs klasszikus futamokig Chick megdöbbentően sok zenei műfajban játszott élete során, a kiválóság olyan szintjén, amely máig egyedülálló. A művész szombaton lép fel a budapesti Kongresszusi Központban.
2009. 08. 27.
Valamikori ifjúságom egy ködös korszakában ismertem meg Cseh Tamás előadását: arra emlékszem, hogy először Oroszlányban, egy bányászklubban láttam, majd pedig Csepelen, egy eldugott művelődési házban. A zenét persze már régről ismertem, meg sem tudnám mondani, honnan, hiszen összenőtt ifjúságommal, az egész világgal, mely akkoriban körbevett.
2009. 07. 10.
Kellemes meglepetéssel - és némi késéssel - vettem tudomásul, hogy a magyar zenekritikusok egy csoportja az A. E. Bizottságot választotta meg minden idők legjobb magyar zenekarának. Meglepetésembe - melyet mély és lelkes helyeslésem kísért - belejátszott a közízlés szokatlanul hetyke és dacos figyelmen kívül hagyása mellett az is, hogy a Bizottság produktuma "más", nem egyértelműen zenei.
2009. 05. 21.
Nem gasztronómiáról szól a következő cikk, ez csak a mézesmadzag. Zenéről és matematikáról annál inkább. Mindez persze – ne tessenek félni – nem komoly.
2009. 05. 19.
Bár a pálcikaemberkék csak egy kreatív – bár jogos – (félre)olvasata a Stickman Tournak, Tony Levin és csapata mesébe illő, fergeteges koncertet vágott le az A38 Állóhajó gyomrában, bemutatva mindazt, amit a Chapman stick nevezetű hangszerből ki lehet hozni. De hogy mi is ez az eszköz? Az alábbi koncertbeszámolóból kiderül!
