Színészek zsonglőrködnek, tűzijáték robban, Rómeó és Júlia a Szentivánéji álom szereplőinek társaságában komikusan végez magával, miközben törpék válnak óriássá gólyalábakon. Kissé távolabb rockzene szól, folyik a fröccs és a sör, kivetítőn a horvát futballválogatott győzi le éppen az orosz csapatot, természetes háttérképként a Dunával. Ez utóbbi díszletről bátran kijelenthetem, soha jobbat.

Mielőtt az abszurd leírás bárkit zavarba ejtene, a VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozó már a nevében is jelzi, kizárólag zenei vagy pusztán színházi eseménynél sokkal többet ígér. A szervezők az eklektikus zenei programokkal tavaly már felrakták a rendezvényt a hazai fesztiválok térképére, idén pedig még nagyobb nevekkel csábítottak, hangsúlyosan a rock jegyében. A Tankcsapda, Vad Fruttik, Kiscsillag és Quimby mellett azért a rap és a pop is teret kapott, így a Bëlga, a Punnany Massif, valamint Péterfy Bori & Love Band dalait is élvezhették a fesztiválozók.

Mitől kínál mégis többet, mint egy szokványos zenei vagy színházi fesztivál? Hat évvel ezelőtt a Váci Dunakanyar Színház vezetője, Kis Domonkos Márk olyan színházi találkozóról álmodott, mely a hasonló kulturális és történelmi múlttal rendelkező országok színházi alkotásait prezentálja, és közös előadást is életre hív a visegrádi országok művészeivel. Megszólítva egyúttal azokat a fiatalokat, akiktől a színház világa távol áll, koncertekkel népszerűsítve az előadásokat. A színművekre jegyet váltók ugyanis ajándék belépőt kaptak a fesztiválra, míg a napijegyet igénylők drágábban juthattak be a rendezvényre. A korábbi években a közönség és a szervezők még ingáztak a kőszínház és a Duna-part között, idén azonban a Váci Dunakanyar Színház felújítása kézenfekvő megoldást hozott magával, így egy cirkuszi sátorban láthatta a közönség a naponta 17 órakor kezdődő előadásokat. Az új miliő remekül illett a nyári fesztivál könnyed stílusához, a falak nélküli világ oldott hangulatot teremtett.

A színházi repertoár döntően a vígjáték irányába mozdult, de drámai pillanatokból sem volt hiány. Július 5-én, a programsorozat első napján a prágai Svandovo Színház Sírj, bébi, sírj! című előadását tekinthették meg az érdeklődők. A cseh produkció öt nőt állít a középpontba, akik egy életvezetési tanfolyamon keresik a megoldásokat életük problémáira. Így ismerhetjük meg az alkoholista, öregedő, magányos színésznőt, majd Sabinát, a háromgyermekes, tökéletes anyukát, aki katonásan irányítja családja életét. A maximalista, teljesítménycentrikus sportoló edző apjának próbál megfelelni, de őt követi az introvertált Bětka is, aki végtelenül kiéhezett az emberi kapcsolatokra és a szexualitásra. És persze a karrierista újságírónő, aki folyton a telefonján lóg, hogy nagyképű mosollyal tegye fel a közösségi oldalra társai megalázó pillanatait, miközben cinikusságával szeretethiányát próbálja leplezni. A komikus pillanatokban gazdag darab drámai kérdéseket feszeget a nők jelenlegi problémáiról. Család és karrier, különböző szerepekben történő helytállás és megfelelési kényszer témáit boncolgatják az alkotók. Mindezek hátterében pedig a tudatosság, vajon felismerjük-e életünk nehézségei mögött az okokat, és felvállaljuk-e a felelősséget, hogy változtassunk rajta?

Shakespeare művei többszörösen is helyet kaptak a programban, így a színházi találkozó másnapján lengyel Hamlet esettanulmányt láthattak a vállalkozó szelleműek. Sajnos ez vonzotta a legkevesebb érdeklődőt, bár a klasszikus drámától elrettenők csalódhattak volna, mivel a lengyel CHOREA Színház tagjai és a Varsói Színházi Akadémia másod- és harmadéves diákjaival színpadra állított előadás formabontó produkcióval hódított. A produckió a szegény színház atyjaként ismert Jerzy Grotowski, illetve Stanislaw Wyspiański, festő, költő és drámaíró Hamlet-esettanulmányának szövegeit használja fel, és arra keresi a válaszokat, vajon kicsoda Hamlet a korunkban. Hogyan lehet újraértelmezni, mit üzen ma számunkra a dán királyfi története? A lengyel színészek drámai előadást mutattak be, ahol a verbalitás helyett elsősorban a mozgásszínház érvényesült. Utóbbi remek megoldás volt, ugyanis Hamlet, Ophelia és Gertud szerepét egyszerre több színész is játszotta, a színjáték pedig nem csupán a minimális díszlet miatt idézte meg Grotowski látásmódját. A lengyel művészek kíméletlenül használták fel saját testüket a produkció során. Katartikus és meghatározó pillanat volt, ahogy az egymás vállára álló színészek átfogták a mennyezetről lógó lámpákat, majd a halál pillanatában, mintegy lelkük lángját eleresztve hullottak alá társaik karjaiba.

Az időközben sátorra hulló heves zápor sem tántoríthatta el a kitartó előadókat, akik a színpadra csöpögő víz ellenére is rutinosan közvetítették a színpadi eseményeket. A közben párába burkolózó tér még inkább misztikus hangulatot kölcsönzött, mintha csak a ködös Albion szabadtéri programján láthatnánk a nagy drámaíró művének feldolgozását.   

A színpad lehetőségei miatt hasonlóan kevés eszközzel, de annál sokrétűbb módon felhasználható, ötletes díszlettel vonult színre a szlovák társulat, akik szintén Shakespeare-darabbal igyekeztek lenyűgözni a közönséget, szombaton ismét a vígjáték szerelmeseinek kedvezve. A Szeget szeggel szórakoztató előadás volt, ahol az öt színész több szerepbe bújva játszotta a darabot, egy mozgatható, függönyökkel takart állvány segítségével.

A lengyel előadás mellett azonban a legizgalmasabb produkciót a vasárnapi bemutató ígérte, amely cseh, lengyel, ukrán, szlovák és magyar színészekkel dolgozott. A workshop résztvevői mindössze két hetet dolgoztak az improvizációra épülő előadáson, ez azonban egyáltalán nem volt érzékelhető a bemutatón. A Jaroszlav Fedorisin által rendezett produkcióban 13 színész és 2 gyermek vett részt. Az előadás alapját Peter Handke Az óra, amikor semmit sem tudtunk egymásról című drámája szolgáltatta, erre épült a különböző nemzetiségű színészek improvizációs játéka. A verbalitást nélkülöző művészek mozgással, tánccal, gesztusokkal teremtettek sajátos atmoszférát, történeteket mesélve a közönségnek. Az eseményeket irányító Ivaskovics Viktor és Kaszás Mihály Isten és Lucifer megszemélyesítőjeként, a vegyes színészgárdával egyaránt indukált megrázó, vidám és érzéki pillanatokat. Az egymástól eltávolodó, olykor versengő vagy éppen együtt lerészegedő istenségek a poláris világ kölcsönhatásait, fény és sötétség, születés és halál, jó és rossz elválaszthatatlan viszonyát egy látványos és nagyon érzékletes bemutatóval adták át, amely világával az Össztánc ötletes előadásmódjára emlékeztetett.

A szervezők az eddigi legerősebb programsorozatot hívták életre, melyből a nagy zenei előadók mellett fontos kiemelni az idén már naponta jelentkező utcaszínházi előadások lenyűgöző világát. Az ukrán Voskresinnia Színház társulata elképesztő lendülettel, dinamizmussal és eszközökkel kápráztatta el az éjszakák során a közönséget, ötvözve tüzet, vizet, fény- és hangjátékot, zenét, vásári komédiát és számtalan mechanikát, amire csak képzeletünk kiterjed. Ez a remélhetőleg hagyományteremtő gyakorlat azért is fontos, mert Magyarországon nincs tradíciója az utcaszínháznak. Éppen annak a műfajnak, mellyel mindenki közös nyelvet beszél, és a cirkuszi sátorban bemutatott előadásokhoz képest feliratot és szinkrontolmácsolást sem igényel. 

A rohamtempóban fejlődő fesztivál idén rekordot döntött, mintegy tízezren látogatták a rendezvényt, legtöbben a Tankcsapda koncertjére voltak kíváncsiak. A cseh előadást leszámítva a színházi előadások nem voltak teltházasak, valamint az utcaszínház és a koncertek között is érdemes lett volna több szünetet hagyni, hogy a zenei előadókra elszivárgó közönség végig kövesse a kreatív, fantáziadús ukrán társulat fellépéseit. A döntően 23 órakor kezdődő zenekarok koncertjeire pedig valószínűleg többen is kíváncsiak lettek volna, ha korábbi időpontra teszik a szervezők. A VéNégy egy sokszínű és rendkívül hangulatos rendezvény, mely éppen azzal őrizhetné meg a szlogenjében is hirdetett emberléptékű jelzőt, ha az idei koncepciótól eltérően nem kívánja utánozni a nagy zenei fesztiválok bevett formuláit. Egy biztos, a rendezvényt jövőre is érdemes lesz figyelemmel követni.

VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozó

Nyitóelőadás: 2018. június 29.

2018. július 5-8.

Vác

Fotók: Klinger Gábor, Radványi Mihály