PRAE.HU:  Milyen közösségi zenei jelenségekhez kötődsz, felhasználod-e valamely nép zenéje vagy a populáris műfajok motívumait, vagy ezek milyen más módon hatnak rád?

Integratív alkotó vagyok, vannak stílusok, műfajok, amik jobban hatnak rám: a francia és orosz romantika, a 20. század komponistái, a jazz teljes spektruma és az EDM (electric dance music). Ez utóbbi hatás leginkább Shut It Down! című darabomban érvényesül.

PRAE.HU: Milyen előnyt és milyen hátrányt látsz abban, hogy a magyar közösséghez tartozol, és felhasználod-e ezt az identitást valamelyik művedben? 

Véleményem szerint a kulturális identitás nélkül gyökértelenné válik az alkotó. A világ globális, az információáramlás pedig soha nem volt ennyire gyors. Az ember könnyen úgy érezheti, hogy folyamatos viharnak van kitéve. Engem a magyarságom tart a földön (egyfajta origó számomra), amellett, hogy el- és befogadom a külvilág hatásait. Különleges dolog ehhez a nemzethez tartozni: egyszerre vágyik a tradícióra és az innovációra. Ennél jobb táptalajt a kreativitáshoz nem tudok elképzelni.

A magyar népzene felhasználása nagy fokú óvatosságot igényel, ezért a zeneszerzők zöme – magamat is beleértve – kerüli. Azonban a timpanikra írt szonatina első tétele ilyen hatást tükröz.

PRAE.HU: Kiknek komponálsz, van-e célközönséged, milyen társadalmi réteget, esetleg csoportot szólít meg a zenéd? 

Mondanám, hogy a zeném mindenkinek szól, de például Mozart Rekviemje és Varázsfuvolája is bevallottan különböző közönségeknek íródott. Személyenként sem vagyunk konstansak, szerintem szívesen hallgatunk klasszikus, experimentális, populárisabb zenéket akár egyazon napon. Így a sokféle közönség állhat hasonló emberekből. Amikor zenét írok, akkor tervezett bemutató esetén az alkotó(k) személyét, másodsorban a helyszín adottságait veszem figyelembe. Például németországi felkérések esetén többet és bátrabban kísérletezek, mert ott ez úgymond elvárás is. Számomra pedig egy jó ürügy, hogy felfedezzek új dolgokat.

Ha a saját templomi kórusom számára írok, akkor annak egyszerűen intonálhatónak kell lennie. Én nagyon élvezem ezt a soklakiságot, és megóv attól is, hogy a komponálás rutinszerűvé váljon, ezért keresem az újabb platformokat. Persze mindenhova viszem magamat, a kollégák által emlegetett „soltizmust”, így nem számít, hogy clustert vagy egy 13-as akkordot írok.

PRAE.HU: Mennyire vagy befogadó az európain kívül eső zenei rendszerekkel, szerinted hozhat-e minőségi változást a harmadik világ (tiers monde) egyéni és közösségi zenéinek európai  importja?

Nem igazán értem a kérdést. Az igaz, hogy a nyugati kultúra globalizálta az egész világot. Egyúttal integálta az „leigázott” területek kultúráját és esszenciálisan hatott mindenki mindenkire. Érdekel-e például az indiai zene és annak sokrétű rendszere? Picit igen, de alapvetően nem. Nem hiszem, hogy alkotóként kötelességem lenne bármit is befogadni. Ha akarom, akkor igen. Engem nem érdekelnek a rendszerek, csak akkor, ha a létrehozott műalkotás nyer vele.