A pályázatot egy politikai ütközés várospolitikai vetületének első lépéseként értelmezhetjük. Számos fontos vélemény, értékelés jelent meg a Rákosrendező Mesterterv pályázat kapcsán, megmozgatta a várospolitikát, a különféle szintű város menedzsmentet, a kapcsolódó szakmai csoportokat, a tervezőket, a kritikusokat, a médiát, a szakmai és civil szervezeteket. Ezen messze túlmutatóan a szakmai és laikus buborékok közbeszédének irányát is hosszabb időn keresztül tematizálja.

A tágabb urbanisztikai kontextusról

1. Léptékében ilyet a rendszerváltás óta még nem csinált a főváros, bár többször nekifutott hasonló nagy projektnek (világkiállítás, kormányzati negyed, olimpia, diákváros). Ilyen tudása, gyakorlata, tapasztalata, illetve ilyen feladatra alkalmas szervezete nincs a fővárosnak. A korábbi nagy léptékű kezdeményezések a különféle érdekek ütközése, a politikai sodródás, valamint az integrált tudás és a masszív elhatározás hiányában megfeneklettek.

2. Az urbanisztika mai trendjei a piaci szabályok és érdekek, valamint a közösségi értékek és érdekek között ingadoznak, míg a kilengések amplitúdóját jelentős mértékben alakítja a vágyvezérelt fogyasztói igények özöne és ezek turbulenciája. Mindeközben a klímaválság hatáskomplexuma is erősen hajtja a fogyó anyagok és az energia költségeit, illetve az ebből következő krízisspirált.

3. Nehezen előrejelezhető a városépítés és az építészet jövője, még a sok szempontból reziliens európai keretben is, de a fogyó lélekszámú hazai környezetben sem könnyű mutatvány. Mindeközben a változásoktól félő városlakók számtalan új tudásra tesznek szert, és nap mint nap innovációra kényszerítik a várost magát is.

4. Budapest évtizedek óta városrégiós keretekben működik, meghaladta a 20. század utolsó évtizedeiben érvényes agglomerációs működési ciklusát. Egyre robusztusabb a közeli nagyvárosok közötti összekapcsolódás, egyre szervesebbé válik az Európában is jelentős városhálózati csomópont gazdasági-termelő, kulturális, fogyasztási, szolgáltatási és munkaerőpiaci hálózatosodása és együttes működése. A főváros és a metropolisz a térség 3,5 milliós lakosságának és a gazdaságának egyre szorosabb szimbiózisa tényszerű, ennek főbb indikátorai a közlekedési krízisek erősödő turbulenciája, no meg a lakhatás problémahalmaza. Mindeközben a térségi folyamatok irányításának intézményei, tervezése és eszközei az utóbbi évtizedben érdemben megszűntek.

5. Az építészet és a városépítés sokdimenziós tevékenysége magas erőforrásigénye miatt politikailag és a piaci érdekek által is igencsak behatárolt. A szakpolitika értékeinek és menedzsmentjének azonban folyamatosan szembesülni kell a nála erősebb szereplők érdekeivel, úgymint a politikusok és a lakosság változásokhoz való viszonyával, valamint a gyors városodás miatt az urbanisztikai tudásdeficittel.

A pályázati kiírás béklyójában

A tervezési programot kiemelten az építészeti és tájépítészeti szempontok dominálták. Az urbanisztikai kontextus hiánya mellett a zárt jövőkép részletes meghatározása közvetlenül befolyásolta a pályázók gondolkodási fókuszát, holott egy ilyen horderejű pályázaton több vizionárius gondolat beszerzésére is nagy lehetőség nyílna. A nagyjából 25 évre vonatkozó elgondolás keretében az ütemezésen túl az urbanisztikai forgatókönyvek érdekes javaslatokat hozhattak volna felszínre. Mi történhet a „városépítésben” egy stagnáló főváros esetén, melynek népességszáma tartósan fogyogat. Mekkora és milyen szerepű legyen a zöld terület? Lehet-e errefelé dolgozni, mit igényel a beérkező régiós lakos? Kell-e ennyi lakóterület Rákosrendezőn? Tudjuk, hogy a fővárosban nagyszámú lakásprojekt zajlik, számos jobb adottságú terület előkészítése előrehaladott állapotban van. Szükség van ilyen mértékű lakóterületi kínálatra?

A kiírás jelen idejű szemlélete behatárolta az idődimenzió kezeléséből adódó sokrétű, nyitottan egymásra épülő urbanisztikai és építészeti lehetőségek megfogalmazását. A városrész organikus fejlődésének modellezése a 20 - 25 éves távlatban óhatatlanul bekövetkező új kihívások, megtorpanások, trendfordulók urbanisztikai kérdéseit, lehetséges megoldásait is felvehette volna.

Az urbanisztika dimenziót keresve mit is láttam: zöldbe ágyazott, nem túl magas házakat, autószegény, erősen forgalomcsillapított, gyalogos kerékpáros várost. Ezek a kiírás és a beérkezett művek állításai, amelyek szépek, de nem érném be ennyivel, ha már urbanisztikai a Mesterterv.

A pályázati felhívás és a körülötte zajló hírverés jelentős részben a különféle megvalósult városprojektek, idealizált eredményeire gondolva, a jól beváltnak látszó gyakorlatok újrahasznosítását állította a kiírás fókuszába. Itt nevezetesen a sikeres megoldások másolásának módszeréről van szó (matekdogától a doktorin át a városig). Kézenfekvő, alkotói módszer, hogy követjük a máshol bevált receptet, legfeljebb belekeverjük a kedvenc fűszerünket, akkor majd lesz valami vágyott (sikeres), valami hasonló (ott jó élni), valami olyan (lesz itt minden). Ez azonban csak a felületes kopírozás, mondjuk kiszínezve.

A másolás azonban az evolúció és a megismerés legősibb, hatékony módja, de azért nem olyan egyszerű, különösen egy magas szerveződésű együttélésre, már megvalósult sikeres vagy jövőbeli városi képződményre vonatkozóan. A helyes másolás főbb mozzanatai:

1. A jól működő minta mélyebb megértése, elemzése, értékelése. A benne rejlő értékek, konstrukciók, megoldások alkalmazhatóság vizsgálata az új környezetben.

2. A bevált városegyüttes környezetének feltárása, kapcsolódási szövetének értelmezése és a rendszerspecifikus jellegének, strukturális elemeinek azonosítása, az alkalmazhatóság, a megfeleltethetőség vizsgálata az új helyen.

3. A sikeres városnegyedet létrehozók érdektérképének megismerése; erős politikusok, menedzsment, fejlesztők együttműködése, participáció és a szereplők kompetenciáinak megosztása. Mi az, ami a megismert szerveződésben az új projektünk szempontjából kiemelkedő jelentőségű?

4. Végül össze kell vetni a már bevált miliő használóinak és az új hely majdani lakosságának viselkedését, érdekeit és használati szempontjait.

Jelen esetben az ismert minták és jövőbeli Rákosrendező között legalább 25 év van, ami életforma és létfeltételek terén napjainkban több mint jelentős. Mától számítva 15 év, mire az első beköltözők megkapják a virtuális kulcsot a lakásukhoz. Nem tudjuk kik ők, milyenek, mit csinálnak, mit és hogyan dolgoznak (dolgoznak-e egyáltalán), hogyan közlekednek, mit esznek, mivel szórakoznak, mennyit és mivel mozognak. A tágabb  fizikai, szociális fejlesztésmodell időben/tematikában való végiggondolása egy urbanisztikai Mesterterv pályázattól elvárt követelmény lehet.

Rákosrendező területkínálata Budapest metropolisztérség élhető működése szempontjából stratégiai jelentőségű. A mai strukturálatlan összekapcsolódás régión és városon belüli irdatlan többletmobilitást, drágább építéseket, környezeti terhelést, élhetetlen állapotokat, súlyos társadalmi időveszteséget, életminőségromlást okoz a városrégió több millió lakójának.

Azonban a zárt diszpozíció és a tervezési terület lehatárolása beszorította a pályázókat. Így nem kerülhetett kibontásra a metropolisztérség kapcsolódása sem, azaz a főváros és régiója, az északi, északkeleti országrészek településeinek a kapcsolati tere és a kiszolgáló funkciókat tükröző területbiztosítások, használatok bemutatása.

folytatás következik
a fotó és a rajz a szerző munkái