Horváth Márton Csabrendeken született 1941-ben, majd a Magyar Iparművészeti Főiskola szilikátipari tanszék üveg szakán 1973-ban diplomázott, mestere volt Pogány Frigyes, Z. Gács György és Gibela József.

Alapító tagja volt a kézművesség hagyományait megújító, 1975-ben létrehozott Manuál-csoportnak. Az Iparművészeti Főiskolán 1976-tól tervezéselméletet és üvegfúvást tanított, 1993-tól a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem DLA egyetemi tanára volt.
   
Munkássága alatt az elfeledett üvegkészítési technikákat kutatta és gyűjtötte, valamint az irizált üveg előállításának lehetőségeivel, tervezésmódszertannal és üvegtörténettel foglalkozott.

A hetvenes évek közepétől állított ki rendszeresen itthon és külföldön, műveinek gyűjteményét 2008-ban Sümeg városának ajándékozta, ekkor nyílt meg állandó kiállítása a Püspöki Palotában.
   
1982-ben Munkácsy-díjat kapott, 1989-ben pedig elnyerte az érdemes művész címet. 1993-tól volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja. "Láz-ul-ások. Válogatott üvegeim-szövegeim" címmel 2004-ben kötete jelent meg. 
   
Több szakmai díjat nyert itthon és külföldön, alkotásait számos egyéni és csoportos kiállításon mutatta be. Köztéren láthatók művei Budapesten, Tihanyban és Veszprémben, alkotásait közgyűjtemények is őrzik, köztük a budapesti Iparművészeti Múzeum.
   
Temetéséről később intézkednek.