Hajdu Zsanett gyermekirodalom-szakértő arról kérdezte az antológia szerkesztőjét, Péczely Dórát, honnan jött a kötet ötlete, hisz ifjúsági kiadó általában nem szokott versekkel foglalkozni. Péczely Dóra négy évig volt a Szép versek című antológia szerkesztője, és úgy érezte, van egy olyan befogadói igény is, hogy verseket is olvassanak a kamaszok. Ő régóta tervezte ezt a kötetet, de a Tilos az Á -nak is meg kellett ahhoz erősödnie, hogy a Szívlapátot kiadhassák.

L. Varga Péter irodalomkritikus, a beszélgetés másik résztvevője hozzátette, a Szívlapát irodalomtörténeti szempontból is fontos könyv, mert egy olyan kortárs versekből álló antológia, melynek célközönsége a gimnazisták. Jó az, ha még középiskolás korukban találkozhatnak a fiatalok élő költők verseivel, mert később sokan már nem fognak. Remek ötlet, hogy a könyv különböző, összesen öt tematikára oszlik, mert az ismerősségen keresztül vezeti be a diákokat a kortárs költészetbe. LVP Kukorelly Endrével ért egyet abban, hogy érdemes lenne a kortárs költészeten keresztül megismerni a régebbi műveket, vagyis a mából közelíteni meg őket.

Mindig a jelenből konstruálódik a múlt – értett egyet ezzel Peer Krisztián költő is, akinek szintén szerepel verse az antológiában. Úgy gondolja, hogy a középiskolás még egy nagyon nyitott életkor, ilyenkor sokan olvasnak, de írnak is verseket. Jó, ha a diákok látják, az író, költő nem egy „kihalt faj”. Péczely elárulta, kezdetben a kötet egyharmadát szerelmes versek tették volna ki, hisz a tizenhat éveseket leginkább ez a téma érdekli, de végül öt téma köré szerveződtek a versek. Az egyes ciklusokat idézetekkel nevezte el, nem a tematika szavával (pl. szerelem).

Bende Tamás fiatal költő, akinek eddig egy kötete jelent meg (Horzsolás), felolvasta az antológiában is szereplő Merülünk című versét. Lovász Barnabás gimnazista pedig elárulta, számára furcsa érzés volt ezeket a (szerelmes) verseket olvasni, hisz szinte mindegyikben felbukkan valamiféle „elrontottság”-érzés: olyan, mintha veszekedés után írták volna őket. Ijesztő látni – jegyezte meg –, hogy mi vár majd rá (ezek szerint) a jövőben.

Fontos, hogy lineárisan is elolvassuk a kötetet – mondta L. Varga, csak így fog kirajzolódni előttünk a koncepciója. A kortárs költészet fantasztikus, és ebbe a könyvbe a legerősebb darabjai kerültek bele. Mi a szerelem?  Tette fel a jogos kérdést Peer Krisztián, és egy fontos dologra hívta fel a figyelmet: a szerelem, ahogy ma beszélünk róla, nem más, mint konstrukció, mely hosszú hagyománnyal rendelkezik.

A Szívlapátot Dániel András képei illusztrálják. Lovász Barnabás úgy érezte, ezek az illusztrációk némileg befolyásolják az ő saját olvasmányélményét, de LVP szerint az ilyen típusú kötetbe szükségesek az illusztrációk, és itt vers és illusztráció rezonálnak egymásra. Szerencsés, hogy ez utóbbiak az antológiában önálló életre kelnek.

Izgalmasabb ez az antológia, mint egy költő saját kötete, olyan értelemben, hogy itt sok választ kaphatunk arra a kérdésre is, mi a vers – gondolkodtatott tovább Peer Krisztián. Péczely Dóra a kötet összeállításában szerencsére nagy szabadsággal élhetett, így olyan fiatalok verseit is bele tudta emelni, akik még kötettel sem rendelkeznek. Csupán egyetlen elvárásnak kellett a verseknek megfelelnie: a szerkesztő el tudja képzelni, hogy a fiataloknak tetszhet. Nagyon sokan csak azért nem foglakoznak a költészettel, mert nem tudtak igazán találkozni vele, nem jutott el hozzájuk, milyen fontos szerepet tölthetne be az életükben.

LVP emlékeztetett rá (Heideggert is megidézve), hogy minden ember valamilyen módon ráhangolódik a világ dolgaira. Ezt a hangoltságot legjobban a költészetben érjük tetten. A költészet ugyanúgy rezonál a jelenségekre, mint a zene. Lovász Barnabás felidézte, hogy gyakran van olyan érzése: egy adott élményben csak ő részes. Ha találkozik egy versben azzal az érzéssel, amiről azt gondolta, csak a sajátja, felemelő. Egy pici része összeáll a világnak.

Fotó: Bach Máté