Kemény és hűséges mag, mely nem mond le az zajos billentyűverésről - ahogy a Corriere della Sera című napilap fogalmaz. Számos olasz író ragaszkodik a többség által felesleges ócskaságnak vagy nosztalgiatárgynak tartott írógéphez. Ők kijelentették, hogy nem fogják leváltani alkotói eszközüket, mely még értékesebbé vált számukra.

"Nem mondok le Monikáról" - közölte Guido Ceronetti. Az író negyven évvel ezelőtt Rómában vásárolta német gyártmányú írógépét. "Amit írógéppel írunk, tele van hibával, félreütéssel, de legalább látjuk, hogyan alakul a szöveg. A korrekció teszi a művet. A számítógépen egy billentyűnyomással minden kitörölhető, mintha a végső változat előtt egy se létezett volna" - magyarázta Ceronetti. Írótársa Alberto Arbasino is csak írógéppel ír, és a kész oldalakat faxon küldi át a kiadónak.

A négy Olivetti-írógép és egy negyvenes években gyártott Adler tulajdonosa, Sebastiano Vassalli író kézzel, füzetbe írja meg regényeit, majd legépeli őket. "Megsirattam az írógépgyár bezárását. Írógéppel lassabban és jobban tudok gondolkodni. Barátaim szerint számítógéppel időt takarítanék meg, de az írás esetében ez természetellenes, mintha hat hónap alatt akarnék szülni kilenc helyett" - mondta.

Az írógéppel való alkotás nem a szerző életkorától függ: az első, aki nyíltan vállalta a komputer használatát, az 1932-ben született Umberto Eco volt. Az írógéphasználók jellegzetessége az, hogy nem az idő ellen futnak, komolyan veszik az írást - jegyezte meg a Corriere.