A 87 esztendős Lioznovát hosszú betegség után egy moszkvai kórházban érte a halál csütörtökön.

A rendezőnő 1949-ben végezte el a moszkvai filmművészeti főiskolát (VGIK).

Számos filmet rendezett, de legismertebb alkotása A tavasz 17 pillanata című 12 részes tévésorozat, amely egyben az első sokrészes szovjet alkotás volt.

Az egész szocialista tömbben a tévékészülékek elé szögezte a nézőket a jóképű Vjacseszlav Tyihonov (1928–2009) által alakított Stirlitz II. világháborús kémtörténete, amely valóban megtörtént eseményeken, Makszim Iszajev orosz hírszerző egykori kalandjain alapult.

Az első bemutató idején a Szovjetunióban kiürültek az utcák, állítólag maga Leonyoid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkára is végignézte, és még a bűnözési statisztika is visszazuhant a részek vetítése idején.

A Julian Szemjonov regényéből 1973-ban készült sorozat mai napig tartó népszerűségét érzékelteti, hogy az orosz tévécsatornák újra és újra műsorra tűzik, s nem csak viccek tömege van róla forgalomban, hanem emlékét az orosz nyelvben számtalan kifejezés és szállóige őrzi.

Két éve kiszínezték a filmet a rendező egyetértésével és részvételével, de a színes változat csak egyszer került műsorra, és nem érdekelte a nézőket, az eredeti fekete-fehér kiadás azonban ma is minden alkalommal siker.

1958-tól számos filmet forgatott, az utolsót 1986-ban, de messze a legismertebb alkotása maradt a Stirlitz.

Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, köztük 2009-ben nyerte el a Haza előtt szerzett érdemekért érdemrend IV. fokozatát, korábban 2000-ben az orosz államfő különdíját az orosz filmművészet fejlődéséhez való jelentős hozzájárulásért.

A Tavasz 17 pillanata című sorozatot 1976-ban állami díjjal ismerték el, s Lioznova a Szovjetunió és külön a szovjet orosz köztársaság népművésze címet - a legmagasabb művészeti kitüntetést - is elnyerte.
Mindezek ellenére magányosan és nélkülözésben halt meg.