A rövid betegség után október 11-én meghalt Kossuth- és József Attila-díjas szerzőt református szertartás szerint búcsúztatták.
Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár Mészöly kedvenc költőjét, Petőfi Sándort idézve hangsúlyozta: "Mészöly Dezső itt marad. Ne kezdjünk múlt idejű igéket mondani róla. Maradjon itt minden, amihez az ő neve kötődik: szellem, tudásanyag, ismeret, lobogás, szenvedély".

A politikus kiemelte: nagy öregeket temetett az ország az elmúlt években, Hubay Miklóst, Makovecz Imrét és Faludy Györgyöt. Mészöly Dezsőhöz hasonlóan mind "hatalmas sugárzású és tudású reneszánsz emberek" voltak - jegyezte meg Szőcs Géza.

Az államtitkár megemlékezett Mészöly Dezső műfordítói munkásságáról, mint fogalmazott, "a mondható, lüktető szó zsenije volt". "Éppen azért marad itt velünk, mert ezeket a szavakat a magyar színpadokon Temesvártól Komáromig, Szabadkától Csíkszeredáig nagyon sok estén kimondják és ki fogják mondani" - fogalmazott.
Televíziós munkásságáról szólva rámutatott: még szeptemberben is készült vele Lyukasóra-felvétel. "Az elme hibátlan működése éltette" - tette hozzá, majd leszögezte: Mészöly Dezső lelke és szelleme "a földön él és vándorol".

Szakonyi Károly író, dramaturg a Magyar Írószövetség, a Magyar Írók Egyesülete és a Magyar Művészeti Akadémia nevében búcsúzott a "költőtől, aki rajongott a nyelvért". Szakonyi méltatta Mészöly Villon-fordításait, valamint felidézte azt is, hogy a Nemzeti Színház dramaturgjaként jutott el Párizsba, ahol tovább tökéletesíthette franciatudását. "Az angolt Shakespeare-ért szerette, de azért fordított Agatha Christie-t, Arthur Millert is" - tette hozzá, majd megemlítette, milyen élvezetes volt olvasni Moliere-ről írt esszéit.

Felidézte, hogy együtt dolgoztak a Lyukasóra folyóirat szerkesztőségében: hol "bölcs ítéleteivel", hol "jó szándékú kritikáival", legendás memóriájával, humorával szórakoztatta a munkatársakat. Szakonyi Károly beszédében felidézte a költő alakját is, amely szerinte "egy letűnt kor eleganciáját" sugallta.

Megemlékezett dramaturgiai munkáiról is, valamint kiemelte: számos tévéjáték is fűződik Mészöly Dezső nevéhez. "A színészek szerették jól mondható szövegeit, maga is színész volt a lelke mélyén" - fogalmazott Szakonyi, aki szerint az alkotó "fittyet hányt az időre", de valójában kihasználta minden idejét. "Példásan szerény volt, noha jól ismerte saját értékeit" - tette hozzá, "szellemi gavallérnak" nevezve Mészöly Dezsőt.

Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója búcsúbeszédében kiemelte: Mészöly Dezső élő legenda volt, gazdag életpályája maradandó nyomot hagyott a Madách Színházon. Felidézte, hogy az alkotó tíz évig, 1948 és 1958 között dolgozott dramaturgként a teátrumban és szinte valamennyi Shakespeare-fordítását színre vitték.
Mint fogalmazott, Mészöly prózai fordításait is a legnagyobb gonddal végezte, nevéhez fűződik több Bernard Shaw-mű, például a Pygmalion fordítása is. "Szerzőként is büszkén emlékszünk rá. Eugene Scribe műve alapján írt verses játéka, a Sakk-matt az ő önálló alkotóerejét dicséri" - tette hozzá.

Mácsai Pál színész-rendező, az Örkény Színház igazgatója beszédében felidézte, hogy mintegy harminc éve Mészöly Dezső Rómeó és Júlia-fordításában debütált a Nemzeti Színházban.

"Húsz éve hívott, hogy egy játékos vetélkedőt fog tartani a televízióban" - emlékezett, majd elmondta, hogy az egyszeri alkalomból több mint kétszáz adás lett. Megjegyezte: a magyar irodalmat ma már egyedüliként a Lyukasóra népszerűsíti a televízióban.

"A kapitány mindig Mészöly Dezső maradt, aki ugyan idősebb volt mindenkinél, de ezt csak az utolsó időkben engedte észrevenni" - hangsúlyozta Mácsai Pál.

A rendező kiemelte: Mészöly Dezső olyan embereket ültetett egy asztal köré, akik világnézetükben nem voltak egyformák. "A lehető legkülönbözőbbek voltak. (…) Ezek az irodalmárok meg tudtak egyezni, nem abban, hogy a magyar irodalom fontos, hanem hogy fontosabb, mint ők maguk" - mutatott rá Mácsai, aki szerint bár Mészöly rendkívüli tehetsége sírba szállt, ezt meg lehet tőle tanulni.

A dramaturgok, egykori tanítványok nevében Major Anna búcsúzott. Földvári Péter, a Pasaréti Református Gyülekezet lelkésze a szertartás során megemlékezett arról, hogy Mészöly Dezső hívő ember volt, aki segédlelkipásztorként is segítette a gyülekezetet. "Adjunk hálát érte Istennek" - fogalmazott.