A Királykút régészeti feltárását és históriájának megírását - Farkas Zoltánnal és Varga Imrével közösen - a közelmúltban fejezte be Székesfehérvár régészeti emlékeinek kutatója, Siklósi Gyula.

A régész professzor álláspontja szerint lehet valóságalapja a legendának, a kutatások szerint ugyanis a kúttól mintegy 150 méternyire volt egykor a Szűz Mária kápolna, ahol a városba való megérkezésük előtti utolsó pihenőjüket tartották a koronázásokra, fényes ceremóniákra és törvénylátó napokra érkező méltóságok. A hagyomány igazságát látszik alátámasztani Ludovicus Tubero történetíró leírása is, amely szerint Ulászló 1490-ben lezajlott megkoronázását megelőzően a Szűz Mária kápolnában pihent meg, ennél fogva lehetséges, hogy felfrissítette magát a Királykút vízével.

A Thuróczi krónikában pedig arról lehet olvasni, hogy Károly király "semmibe véve a hagyományokat" nem tért be a kápolnába, hanem egyenesen a ceremónia helyszínére, a bazilikába vonult. - Ez azt jelenti, hogy a kúttal szomszédos templom a királykoronázás hagyományos állomása volt, abból pedig könnyen következhet, hogy a Királykúton nem egy koronás uralkodónk is megfordult fényes kíséretével - véli Siklósi Gyula. - A kút a középkorban nem egyszerű, célszerű építmény, hanem a városi élet szimbóluma volt. A középkori, törökkori, majd pedig a barokk Fehérváron ezt a szerepet a Királykút töltötte be. Mivel a város nagyobbik részének vízellátását adta, minden vele kapcsolatos kérdés stratégiai fontosságú volt.

Hogy ez mennyire így volt, bizonyítja, hogy a leírások szerint többször szabályozták a kútházból származó ivóvíz vízhordás idejét. 1739-ben például, amikor kemény fagyok járták novemberben, a tolongás elkerülése végett a városi tanács úgy rendelkezett, hogy délelőtt a belváros, délután a felsőváros lakói tölthetik meg kannáikat, hordóikat.

A kutat 1797-ben kútházba foglalták. A mai Mikszáth Kálmán utcában levő, szabadon álló egyemeletes, nyeregtetős, kétoldalt manzárd tetős késő barokk stílusú kútház és a hozzátartozó lakóház mindig városi tulajdonban álló középület volt. Miután a közkút és a lakóház funkcióját egyesíti, ritka építménynek számít Magyarországon.

Az elmúlt századokban sokféle funkciója volt. A kútházat magába foglaló épület és a hozzátartozó lakóház falai között működött bognár- és kovácsműhely, tűzoltó fióklaktanya, 1800 körül, valamint az 1920-as években ott volt a városi kútmester munkahelye és lakóháza, legutóbb pedig a városi könyvtár egyik fiókbibliotékájának adott helyet.

A kút még ma is működik. A ház egyik falánál kialakított csorgóból bőven csordogál a víz, de királyok helyett legfeljebb a focizásban kihevült gyerkőcök frissítik ott fel magukat.

És hogy mi lesz a jövője a Királykútnak? Abban egyetértés van a városban, hogy közösségi célra kell működtetni. Siklósi Gyula az emeleti részen a királyok múzeumát, a földszinten pedig a Királykút és Felsőváros történetét bemutató kiállítást rendezné be. A környéken lakók pedig azt is szorgalmazzák, hogy tárják fel és mutassák be a hajdan a belvárosba vizet vezető agyagból készült csővezeték egy darabját.

A kérdés még nem dőlt el, de akármilyen funkciót is kap a királyok kútja, biztosan méltó lesz fényes múltjához.