Einspach Gábor, a galéria egyik vezetője elmondta az MTI-nek, hogy a tárlat anyaga az életmű több korszakának fontos műveit foglalja magába.

A Munkásasszony című kép 1930-as évekbeli figurális kompozíció, Barcsay utolsó korszakából van a két sötét tónusra bontott "utolsó kép". A két korszak között szerepelnek olyan kiemelkedő darabok is, mint az 1964-es 32. Velencei Biennale magyar pavilonjában bemutatott geometrikus festmények.

Barcsay képeinek csak egy részét, a számára legfontosabbakat őrizte meg élete végéig, így maradtak meg a biennáléra készített alkotások.

A tárlat megidézi az egykori szentendrei műtermet, benne a festőállvánnyal, a festőszerekkel, de ott van a jól ismert szalmakalapja, sétabotja, festőköpenye és a szíj, amivel azt magára kötötte, fényképek, népművészeti tárgyak, a 35 festmény és egy olyan kép, amelynek a művész a "Különös kép" címet adta - idézte fel a kiállítás anyagát Einspach Gábor.

Megjegyezte, hogy ez alkalommal lesznek először hozzáférhetők a gyűjtők számára a kollekció darabjai.

Barcsay Jenő a 20. századi magyar festészet kiemelkedő mestere. Munkássága a rend, a ráció és a tisztaság keresésének páratlan élményéről szól. Ő az a festő, aki minden más kortársánál nagyobb utat tett meg egy erdélyi falutól és a budapesti főiskolától a szentendrei művésztelepig és a letisztult absztrakcióig.

A látvány struktúrájának megteremtésére törekedett, képeit is maga tervezte keretekbe foglaltatta - összegezte a Barcsay életutat és stílust Einspach Gábor.

Barcsay Jenő erdélyi fejedelmi család késői leszármazottja, szegénységben nevelkedett, Kolozsvárott, Szamosújváron és a nagyenyedi kollégiumban tanult, majd zenésznek készült, de pénzhiány miatt abból nem lett semmi. 1919-ben Magyarországra jött és beiratkozott a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, Vaszary János és Rudnay Gyula voltak a mesterei.

Párizsban volt ösztöndíjas, Modigliani, Braque, Matisse munkássága hatott rá a leginkább. Párizs után Perugiában, Rómában, Assisiben és Firenzében volt tanulmányúton.

A művész az 1928-ban megalakult Szentendrei Festők Társaságához egy év múlva csatlakozott és ettől kezdve a nyarakat Szentendrén töltötte.

1945-ben Szőnyi István festőművész meghívta Barcsay Jenőt anatómia és szemléleti látszattan professzornak a Képzőművészeti Főiskolára, ahol egészen nyugdíjazásáig tanított. Világhírű lett Művészeti anatómia című kötete, amelyet számos nyelvre lefordítottak és tankönyvként is használják a művészeti akadémiákon.