bezár
 

irodalom

2008. 09. 23.
Az elveszett harmadik forduló győztesei
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Az elveszett harmadik forduló győztesei Sokáig hányódtak a kéziratok, de végre minden előkerült, és nem lett az enyészeté. Pótlólag (és az érintettektől ezerszeres boccsánatot kérve) közzétesszük a Kapolcsi versíró verseny harmadik fordulójának győztes munkáit.
A kiírás szerint a következő szavakkal, illetve kifejezésekkel kellett verset írni (sör, kizárólag, kripta, krikett, provinciális, kamionsofőr). A beérkezett 42 pályázat közül a három tagú zsűri (Halmosi Sándor költő, Pécsi Marcell, a Ködlámpa irodalmi kávézó házigazdája és Ughy Szabina újságíró) külön-külön egy 10 pontos skálán értékelte a verseket, s az összesített átlagot figyelembe véve hirdette ki a végeredményt.



I. hely

Szlamka Zsófia
Apokalipszis

Nem voltam , nem lehettem soha nagy ember,
Polgárok polgára, szolgának szolgája,
Csak tettem mindig lehajtott fővel,
Mi az úr értelmetlen ábrándja.

Nevettek engem, vissza nem nevettem,
Porba tiportak, s nem hullott a könnyem,
Úri krémesből soha nem vehettem,
S zálogba vették kiszáradt földem.

Az voltam, mi fű a réten,
Mi vér a véres háborúban,
Mi hűs levegő a nagy szélben,
Ledöftek, mielőtt én szúrtam.

Balga mélabúval egy világba bezárkóztam,
Elfeledtem élni, s a múltból táplálkoztam,
Lettem kormos élőhalott a saját kriptámban,
Vérem folyt, mint házsártosnak vélt folyam.

Egy nap a végtelen út szélén állva,
Várva, hogy egyszer autójába valaki felvesz,
Lehet ő bármilyen isten szolgája,
Mindegy, csak legyen emberien kedves.

Testem eggyé vált a hamuban élő földdel,
Szívem kitárult, s özönlő orkánná vált,
Kizárólag én értettem, hová tartok hévvel,
De a tűznek parazsát nem kísérte vivát.

Csak néztem előre a semmi mindenségébe,
Ordító susogásomra született új lény,
Új világ, szerényebb halála kevélysége,
Két végét a fonalnak benne elnyeli újféle fény.

S ahogy ott álltam a csöndes viharban,
A láthatáron sziklás hegység született,
A föld remegése megingatta talpam,
Féltem félelemtől, hogy megint elesek.

A hegyek mögött a régi világ pusztult,
A jó és a rossz egymás ellen krikettezett,
Míg játékuk egy eszme alatt egyre durvult,
Addig a nap leáldozott a néma hegyek felett.

Vérpiros tűz, eső és jég mosta át, keresztül
Földemet, mint habos sör a beteg torkát,
Élőlények szöktek hozzám szemtelenül,
Követve egy nemes sereg menetelő hadát.

Angyalok jöttek, énekük gyűjtötte a teret,
Legendát szült az új, szebb, jobb világnak,
Oszlatta a provinciális, züllött népeket,
Sokat szenvedett, igaz embernek adott házat.

Az úton monoton robogás zaja jött,
Lázamból felnyitottam vörös szememet,
Egy kamionsofőr vigyorogva felém köpött,
Kívántam neki egy értelmes életet.

Visszasüllyedtem komor mélabúmba,
Lassan ballagni kezdtem elfelé,
Egyetlen jogom van: a tagadás joga,
Megtagadom hát az életet.


Micskó Zoltán
Hely, hova

Kamionsofőr akartam lenni
kizárólag, nem afféle provinciális
gengszter vagy fejedelem-, és máris
mennyi tétova hazugság és mennyi

beteljesületlenség, és semmi
szerelmi láz, angyal, mennyi grádics
nem emel, nem szédt, nem vár se Párizs,
se Róma, hely hova lehetne menni-

próbáltam a létezőket szeretni,
korábban feküdni, időben kelni,
de mint a krikett, játék a halál is:

hülye, ámbár néha kissé brutális;
a kripta fala smaragd és jáspis-
és talán van még sör, mindent feledni.



II. hely

Barna László
Túlvilági propaganda

Mikor még az élők sorában voltam én,
irónomból sosem csordult ki költemény,
ám mióta sírom kebelén pihegek:
kizárólag csupán versekben lihegek.
Táltosodó elmém - talán a sör teszi -
holt misztikus költők hírnevét ölte ki.
Mert idelent, kérem, illusztris a népség,
s van itt nékik minden, kávézó és pékség,
fogyókúrás lehetőség garmadával:
egy hét alatt fogyhat súlya harmadával!
Szoláriumbérlet nélkül befekhetnek,
s éveken át ellazultan heverhetnek.
Központi fűtés, a gyehennából: ingyen!
Lakópark-feeling, de teremgarázs nincsen.
Ezen utóbbi csak akkor derült fényre,
amikor egy új tag felvételét kérte.
Egy kamionsofőr, imádta a járgányt,
de nem élte túl az influenzajárványt.
No, de nem is erről óhajtok itt szólni,
alvilágnak kezdtem reklámot koholni:
van negyven táncterem, haláltánc céljára,
ezenkívül krikett- és korcsolyapálya,
tizenkét vívóterem, haláltusákra,
de csak holt idényben léphetsz rá a pástra!
A társaság nem rossz, bár egy kissé merev,
provinciális majd az egész sereg.
Haladó szellemek jobb, ha átrepülnek,
s kicsikével odább némán szenderülnek.
Valójában itt már bármit lehet tenni,
egyet nem lehet csak: a halálba menni!



III. hely

Puskás Zsolt
Intelmek (kezdő kamionsofőrök számára)

Kriptában ebédelni?
Kizárólag sörből?!?
- provinciális.
Krikett! Kamionsoförőm!
Krikett!

Kapcsolódó cikkek


nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Pál Dániel Levente --


További írások a rovatból

Nyitott Műhely, 2020. november 7.
irodalom

Te meg úgy nézel ki, mint Bukowski Te meg úgy nézel ki, mint Bukowski
Fehér Enikő és Radisz Afrodité a Kis Présházban, 2020. 10. 28.
irodalom

A szerelmi líra reformja A szerelmi líra reformja
Oravecz Imre: 1972. szeptember, Magvető Kiadó, 2020
irodalom

Nőkön átsöprő történelem Nőkön átsöprő történelem
Gurubi Ágnes: Szív utca, Kalligram Kiadó, 2020

Más művészeti ágakról

Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Minden egy Excel-táblázattal indult Minden egy Excel-táblázattal indult
Interjú Puklus Péter fotográfussal képzőművészetről, nemzetközi kapcsolatépítésről, a szabad alkotás lehetőségeiről és jövőbeli tervekről
art&design

Permanens válságkezelés Permanens válságkezelés
Interjú Valkó Margittal, a Kisterem Galéria tulajdonosával és vezetőjével legutóbbi kiállításukról
art&design

A lélek tájképei A lélek tájképei
A magyar performansz története 1966–2018 (6): Nyugati magyar performansz: Nagy József és a Jel Színház (1986-), Kerekes László (1988–2010)


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés