Szeli István 1921-ben született Zentán, Budapesten végezte egyetemen tanulmányait, majd szülővárosában volt középiskolai tanár. Az újvidéki egyetemen 1959-ben létesített magyar irodalmi és nyelvi tanszékének tanára lett, 1969-ben az ő vezetésével alakult meg az újvidéki Hungarológiai Intézet, s az ő szerkesztésében jelent meg a Hungarológiai Közlemények című folyóirat.

Tagja volt az 1979-ben szervezett Vajdasági Tudományos Akadémiának is. Mint tudományszervező, nagy szerepet játszott abban, hogy a hetvenes években fejlődésnek indultak a jugoszláviai magyar irodalommal, folklórral és művelődéstörténettel foglalkozó kutatások. Irodalomtörténészként elsősorban a vajdasági magyar irodalom hagyományaival és történetével, illetve a magyar-délszláv kulturális kapcsolatokkal foglalkozott.

Számos díjjal, kitüntetéssel ismerték el munkásságát. A Magyar Írószövetség életműdíját 1987-ben kapta meg, a Magyar Népköztársaság Csillagrendje kitüntetést, a Bethlen Gábor-díjat, valamint a Vuk Karadzic-díjat 1989-ben vehette át. Zenta városától a Pro Urbe díjat 1997-ben, és a Péterfi Vilma-díjat 2004-ben kapta meg.

Temetése hétfőn, február 27-én lesz szülővárosában, Zentán az alsóvárosi temetőben.