Nem a rabokat örökíti meg étkezésük közben, hanem csakis az általuk kért ételeket és az ő szemszögükből. Így aztán eléggé szakácskönyvszerű a sorozat.

Az Egyesült Államokban 7-8 ezer forintnyi az utolsó vacsorák költségkerete - szeszes italt nem kapnak -, az elítéltek nem kérhetnek kirívóan drága étkeket. Henry Hargreaves fotósnak ez jól jön, mivel ő nem az eredeti vacsorákat fényképezi, hanem maga rekonstruálja őket börtönök dokumentációi révén.

A legkönnyebb dolga egy 28 éves floridai rabbal volt, akit emberrablásért és gyilkosságért ítéltek halálra, és injekcióval végeztek ki. Az illető mindössze egy olívabogyót kért, de késsel, villával - és nem kimagozva.

"Feltehetően az újjászületés jelképeként kérte" - véli a fotós.
Az egy szem bogyónál általában jóval kalóriagazdagabbak az utolsó vacsorák. A másik véglet egy 49 éves utahi kétszeres rablógyilkos - akit golyó általi halálra ítéltek (Utahban ez a szokás) -, ő homárt, marhasültet, almás pitét, vanília fagylaltot rendelt a siralomházba és vacsora közben A gyűrűk ura című filmtrilógiát nézte. Egy sorozatgyilkos csupán fagylaltot kért.

Hargreaves nem csupán az ételeket, hanem a tálalást, a tányérokat, a tálcákat, az evőeszközöket, a sószórókat is a lehető leghűbben reprodukálta, hogy pontosan azt a látványt örökíthesse meg, amely a vacsorájához éppen letelepedett rab szeme elé tárult.

"A különböző államok, különböző börtönök, különböző időszakok miatt nagyon eltérő tárgyi világ kellett mindegyikhez" - idézte a fényképészt a The Daily Telegraph című bit lap.