A neves építész egy hódmezővásárhelyi kooperációs értekezleten lett rosszul váratlanul, majd kórházba került, ahol hétfőn elhunyt - tájékoztatta az Építészfórum.hu-t kedden Mónus János, a Magyar Építész Kamara alelnöke.

    Janáky István 1938. április 24-én született Budapesten. 1956 és 1961 között a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Építészmérnöki Karának diákja; 1970 és 1972 között kijárja a Magyar Építőművészek Szövetségének (MÉSZ) Mesteriskoláját. 1961-1962-ben a Magyar Államvasutak (MÁV) Vasúttervező Vállalata, 1962 és 1985 között az Iparterv építész tervezője, 1985 és 1999 között főmunkatársa. 1974 és 1980 között a MÉSZ Mesteriskola tanulmányi vezetője, 1980-tól vezető építész mestere.

2002-től az Iparművészeti Egyetemen tanított, 2007-től címzetes egyetemi tanár. 1977 és 1990 között a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Vizuális Kultúrakutató Munkabizottságának, illetve haláláig a MÉSZ vezetőségi tagja volt.



Fotó: Árvai András, Janáky István a 6b.hu felvételén

    Önálló kiállításai: 1998 Dorottya Galéria; 2001, 2007 N + N Galéria; 2002 Prága; 2003 Székesfehérvár; 2004 Velencei Biennále; 2006 Octogon Galéria.

    Elismerései, kitüntetései: Ybl Miklós-díj (1990), a Soros-alapítvány alkotói díja (2001), Molnár Farkas-díj (2008).

    Főbb művei: Győri Gázmű irodaház (1970); Nyíregyházi Konzervgyár (1971), a Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet (SZKFI) százhalombattai kutatóintézete (1972-1979); a Magyar Gördülőcsapágy Művek (MGM) marketingháza, Budapest (1980-1982); a Magyar Posta budaörsi telepe (1984-1989); Schaár Erzsébet kiállítóháza, Pécs (1985-1989); Elektromos Művek (Elmű) sportcsarnok (1990); családi lakóházak (1993, 1995, 1998, 1999); Időkerék (2000). Könyvei: A hely (1999); Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon (2004).